Városaink elefántcsonttornyaiból szemlélődve sokan talán még örültek is a nagyjából csapadékmentes ősznek. Nyugodtan lehetett szabadtéri programot szervezni, nem kellett esernyőt cipelni és a vizes, sáros cipők sem okoztak problémát a lakásban. Sőt, Budapesten megcsodálhatjuk a Dunából kibukkanó Ínség-sziklát is. Csakhogy ennek következményei vannak: az aszály hatásait most még nem tudjuk számszerűsíteni, de mind a mezőgazdaság, mind a természet nagyon megsínyli a csapadékmentes hónapokat.
Az Eumet adatai szerint az októberi csapadékmennyiség az ország jelentős részén akár 50 százalékkal is alulmúlta a hónapra jellemző átlagot, novemberben pedig 50-60 mm eső hiányzott, ami megegyezik az ilyenkor szokásos mennyiséggel… Jelentős változásra pedig a következő hét napban sem számíthatunk. Idén ősszel tehát nagy csapadékhiány jellemezte a földeket, közel három hónapja nem volt kiadósabb eső. Annak ellenére, hogy a hónap eleji száraz időt október közepétől gyenge csapadékos, borongós időjárás követte – tudta meg az FN24 a Vidékfejlesztési Minisztériumtól (VM).
Kínlódik a mezőgazdaság
Az éves csapadék nagy területi szórást mutatva november közepéig 240-500 mm volt: ez a mennyiség a sokéves országos átlagnál 10-50 százalékkal kevesebb. Az átlagos „hiány” 30 százalék volt, de Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megye egyes területein „csak” 10, míg Somogy és Zala megyében 50 százalék. A száraz időjárásnak a növénytermesztésre pozitív és negatív hatásai is voltak. Előnyös volt a tekintetben, hogy a betakarítási munkák jó ütemben, fennakadás nélkül haladtak, a szárazság a terméseredmények alakulását nem befolyásolta, és a betegségek is kevésbé sújtották az állományokat. Kukoricából például két százalékkal lett jobb a termésátlag, mint tavaly. Az időjárási körülmények kedveztek az érési folyamatnak, így a szárítás csökkentette a termelési költségeket is.
A másik oldalon viszont az aszály igencsak megnehezítette az időszerű talaj-előkészítési és vetési munkálatokat: a termelők nehezen, csak jelentős energia- és többletköltséggel tudták a feladatot elvégezni. Sok esetben nem is lehetett megfelelő minőségű vetőmagágyat készíteni az őszi vetések alá. Az őszi mélyszántás összességében lassan halad, a száraz, tömörödött talaj sok eketöréssel és sok gázolaj felhasználásával művelhető – áll a VM lapunknak eljuttatott közleményében.
Hogy mindez milyen következményekkel jár? Az őszi káposztarepce jó részét porba vetették, ami a csapadékhiánnyal kiegészülve azt eredményezte, hogy az állományok közel felénél mind a tőszám, mind a fejlettség nagymértékben elmarad az ilyenkor elvárttól. A későbbi vetések egyre rosszabb minőségűek, nagyon egyenetlenül keltek. Az összesen 272 ezer hektáros vetésből a gazdálkodók mintegy 20 ezer hektárt már kitárcsáztak, több terület további sorsáról tavasszal döntenek. Az őszi kalászosokat is sok helyen porba vetették, illetve vetik. A termelők egyáltalán nem vagy csak nagy teljesítményű gépekkel tudtak megfelelő magágyat készíteni, mert a száraz és kemény talajon rendkívül nagy erőfeszítésekkel lehet csak vetni.
Pusztul a természet
A folyamatok nem olyan gyorsak, hogy az idei csapadékban szegény ősz következményeit már most megbecsülhessük, ám általánosságban elmondható, az évek óta tartó szárazabb időjárás komoly hatással van a természetes környezetre is. Minden élőhelynek szüksége van ugyanis csapadékra, hogy maradéktalanul betöltse ökológiai szerepét – mondta el az FN24-nek Figeczky Gábor, a WWF Magyarország igazgatója. A szárazság gyengíti például a fákat, amelyek így kevésbé képesek ellenállni a betegségeknek és a kártevőknek, sőt, az aszály kedvez a kártevők időnkénti hirtelen és nagymértékű felszaporodásának. Emellett a növényeknek az őszi-téli, „dermedtnek” tűnő állapotban is szükségük van vízre, bár anyagcsere-folyamataik lelassulnak.
A szárazság egyik első áldozata lehet a pusztai tölgyes. Fotó: WWF/Gálhidy László
Bármikor jöhetnek „szűk esztendők”, ám a manapság megfigyelhető folyamatokat nem lehet elszigetelt eseményekként kezelni. Hangsúlyozni kell, hogy a globális felmelegedésnek nevezett jelenség nem elsősorban fokokkal mérhető hőmérsékletemelkedést jelent, bár tény, hogy az utóbbi évtizedek során ez is mérhető. Az emelkedés globális szinten az elmúlt 25 évben évtizedenként 0,19 fok, amire lehet, hogy legyintünk, azonban egyes fajok számára már ez is szinte elviselhetetlenül gyors változás – jegyzi meg a szakember. A közeljövőben a klímaváltozás főleg a szélsőséges időjárási jelenségek gyakoriságában jelentkezhet majd, megnőhet az árvizek, aszályok, pusztító viharok valószínűsége és ereje is.
Magyarországon a közlemúltban érzékelhető változások voltak például a Balaton és a Fertő-tó vízszintcsökkenése, a vízparti élővilág átrendeződése. A homokhátsági szikes tavak élővilága folyamatosan pusztul, van ahol már el is tűnt. A vizes élőhelyek lassan összeroppannak, illetve átrendeződnek, Európa egyik utolsó, az Alföldön fekvő homoki tölgyese lassan eltűnik – sorolja Figeczky Gábor. Az élőhelyek megszűnésével pedig eltűnnek a megszokott állatfajok is. Az egyik legkritikusabb helyzetben a kétéltűek vannak, hiszen az ő életciklusuk nagyban függ a víztől.
