A magyar lakosság egésze ismeri és számon tartja a történelmi lengyel-magyar kapcsolatokat, a két nép barátságát. A lengyel nép körében mennyire ismert, mennyire elfogadott és mennyire népszerű ez a gondolat?
A lengyelek és a magyarok barátságának eszméje mélyen bent él a lengyelekben. Néha egyenesen az az ember benyomása, hogy annyi év, és megannyi nehéz próbatétel után mintha már a génjeinkbe ivódott volna ez a kapcsolat. Ma már igazából nem is nagyon gondolkodunk azon, miért éppen a magyarok a barátaink, miért tartjuk őket annak, egyszerűen így van, és kész. Természetesen sok olyan esemény van, amelyek ezt a barátságot megalapozzák, és nem pusztán szimbolikus jelenségek, ezzel tisztában vagyunk, különösen, hogy a barátságunk mindig a nemzeteink számára legnehezebb korokban mutatta meg igazi erejét.
Ami pedig különösen érdekes és szimpatikus, hogy mindez annak ellenére érvényes, hogy a magyar nyelv büszkén hordozza a legnehezebb nyelv megtisztelő címét Lengyelországban, amelyet egyszerűen képtelenség megtanulni. Az ország szépsége, a nemzet felé irányuló szimpátia, a termálvizek, a bor, a történelem, és számtalan egyéb tényező mind azt eredményezi, hogy egyszerűen szeretjük a magyarokat, még olyan időkben is, amikor vezetőink nem is mindig éreznek szimpátiát egymás iránt.
Melyek azok a történelmi események, amelyek a lengyel köztudatban a legjobban erősítik a két nép barátságát?
Roman Kowalski, a Lengyel Köztársaság budapesti nagykövete
Számtalan ilyen esemény volt. A barátságunknak egyfajta mitikus távlatot adnak a közös királyok, szentek, és azok az idők, amikor államaink alakultak. És persze ott vannak emlékezetünkben az újabb kori történelem eseményei is. Bem tábornok, a lengyel, aki a magyar szabadságharc hősévé és központi alakjává vált, a Lengyelországnak nyújtott magyar segítség az I. világháború után, amikor 123 év megszállás és megosztottság után a szabadságáért harcolt, a tíz- sőt százezernyi lengyel menekültnek nyújtott menedék a II. világháború idején a szovjet agressziót követően. Aztán a lengyel vér és humanitárius segítség a magyaroknak az 1956-os forradalomban, amely elválaszthatatlanul összefüggött a poznań-i eseményekkel, vagy a lengyel Szolidaritás szakszervezet ideje, és természetesen a közös erőfeszítések a demokratikus Európa, és a függetlenség elnyerése iránt.
És az ön személyes véleménye szerint?
Ha a jelent nézzük, a lengyelek számára minden bizonnyal a II. világháborús magyar segítségnyújtás a menekültek számára, és az ’56-os forradalom emlékezete.
Milyen változatban él, és mennyire ismert a lengyel nép körében: „Lengyel, magyar két jóbarát, együtt issza sörét, borát”?
Én más változatban ismerem e mondást: „Lengyel, magyar két jóbarát, együtt harcol, s issza borát” – „Polak, Węgier dwa bratanki i do szabli i do szklanki”. Ez a változat, azt hiszem, jobban vissza is adja barátságunk lényegét. Az a helyzet, hogy kapcsolatunk több mint ezeréves történelme során nem voltak egymással konfliktusaink Európa közepén, különösen a mi régiónkban, egészen rendkívüli. Ezt nem szabad elfelejtenünk, és nagyra kell értékelnünk.
Van-e más nemzet, amelyre a lengyel nép a magyarhoz hasonlóan történelmi barátsággal tekint?
Ilyen szimpátiával teli kapcsolatot tudomásom szerint egyetlen másik népnél sem találni. Nagyon fontos dolog számunkra, hogy tudhatjuk: van valaki, akire mindig számíthatunk. Természetesen több országgal is vannak baráti kapcsolataink, például a csehekkel és szlovákokkal, és például egyre jobban alakul a keleti szomszédainkkal ápolt, vagy a mostanában rendeződő lengyel-német viszony, de a magyaroknak hagyományosan kivételes helyük van a lengyelek szívében.
Ön szerint segíti-e a két ország jelenkori gazdasági-politikai kapcsolatát a történelmi jó viszony?
Az üzleti életben, valljuk meg, kevés helye van az érzelmeknek, sőt, itt még bizonyos problémát is jelenthetnek a nyelvi akadályok. Ugyanakkor mind a politika, mind az üzlet számára kedvező a barátságos hangulat a kétoldali kapcsolatokban, ami rosszat biztosan nem tesz. Úgyhogy a kiváló történelmi kapcsolatok akadályt biztosan nem jelentenek.
Végezetül még egy személyes kérdés: a lengyel-magyar barátságról szóló szállóigével ön mikor találkozott először?
Már nem is tudom, mikor hallottam először ezt a mondást. Lengyelországban természetesen mindenki ismeri. Remélem, hogy ez a mondás és a kölcsönös szimpátia még tovább erősödik a Magyar-Lengyel Barátság Napja idei ünnepségei idején, mind Lengyelországban Poznańban, mind pedig Magyarországon. Itt többek közt egy barátságos ünnepi futballmérkőzést terveztünk, két történelmi futballcsapat, az Újpest és a Górnik Zabrze részvételével, amelynek során gyűjtést is rendezünk a legendás újpesti edző, mindkét klub csillaga, Szusza Ferenc emlékművére. Nagy szeretettel várok tehát mindnekit március 26-án, 15 órára az újpesti stadionba.
