Az elsőrendű vádlottat, Sztojka Katalint, a Kalocsai Cigány Kisebbségi Önkormányzat korábbi elnökét, folytatólagosan elkövetett csalás bűntettéért, mint társtettest és folytatólagosan elkövetett magánokirat-hamisítás vétségéért, mint tettest – enyhítve az elsőfokú ítéleten – öt év börtönbüntetéssel sújtotta a táblabíróság.
A másodrendű vádlott Sztojka Lászlót, az Országos Cigány Önkormányzat korábbi alelnökét, egykori kiskőrösi önkormányzati képviselőt két év, végrehajtásában öt esztendőre felfüggesztett börtönre ítélte a bíróság.
A táblabíróság több vádlott esetében milliós nagyságú vagyonelkobzást rendelt el. A magyar és az osztrák kormány 2000-ben állapodott meg a nácik által a mai Ausztria területére rabszolga- és kényszermunkára hurcoltak kárpótlásától. A kényszermunka tényét igazolók egyszeri, 1453 és 7630 euró közötti pénzjuttatást kaphattak. Az igényléseket a Magyar Zsidó Örökség Közalapítványon keresztül 2003. december 31-ig lehetett benyújtani az Osztrák Megbékélési Alaphoz.
A levéltári adatok és történészi becslések szerint a II. világháborúban megközelítőleg 40 ezer embert hurcoltak el a mai Ausztria területére kényszermunkára, 80 százalékuk zsidó származású volt.
2003 első felében az osztrák hatóságok észlelték, hogy alig érkezik roma túlélőtől igénylés, ezért arra kérték a magyar Miniszterelnöki Hivatalt, hogy tegyen lépéseket az áldozatok felkutatása érdekében. Ezért a Cigány Kisebbségi Önkormányzatokon keresztül tájékoztatások jelentek meg a juttatás lehetőségéről. Az év végéig így mintegy 12 ezer igénylés érkezett be a közalapítványhoz.
Az országban több helyütt, így Bács-Kiskun megyében tömegével készültek fiktív adatokra épülő, alaptalan igénylések. Az idős kérelmezőket – akik közül sokan a juttatás mibenlétével nem is voltak tisztában – részben azok keresték meg, akik az igényléshez szükséges további teendőket is bonyolították, másokat „felhajtók” szerveztek be. A sok esetben írni és olvasni sem tudó idős emberekkel gyakran nem a valódi feltételeket közölték, hanem például csak annyit: mivel átélte a világháborút, ezért részére alanyi jogon jár kárpótlás. Olyan is előfordult, hogy a kérdőíveken és jegyzőkönyvekben nem is az igénylők aláírása szerepelt, hanem azt a szervezők hamisították, vagy hamisíttatták rá az okiratokra.
A piramisszerűen felépülő rendszerben csak a kárpótlás egy része jutott el az igénylőkhöz, a pénzből kaptak a felhajtók és a szervezők is.
Az eredetileg 55 vádlottas ügyben az érintettek többségénél jogerőssé vált az elsőfokú ítélet, őket felfüggesztett szabadságvesztésre, illetve pénzbüntetésre ítélte az első fokon eljáró Bács Kiskun Megyei Bíróság.
A táblabíróság több vádlott esetében is – részben az időmúlásra hivatkozva – enyhítette az elsőfokú ítéletet. Hegedűs István bíró a döntés indoklása során kifejtette, az ügyben nem bűnözők szövetkeztek arra, hogy megrövidítsék az Osztrák Megbékélési Alapot, hanem többségében büntetlen előéletű személyek „látták meg a lehetőséget” a kárpótlásban, s nem tudtak ellenállni a kísértésnek.
