Belföld

Belülről is szétesettnek tűnik az SZDSZ frakciója

Bajnai Gordont a vártnál jobb miniszterelnöknek tartja, de legjobban Békesi László kormányra kerülésének örülne Béki Gabriella. Az SZDSZ országgyűlési képviselője az FN.hu-nak adott interjújában beszélt a széttöredezett liberális frakcióról, a női kvótáról és a húsz évvel ezelőtti parlament hangadóiról.

Zaklatott időszak után van az SZDSZ, mi várható a most kezdődő ülésszakban?

Csak a magam nevében beszélhetek, én alapvetően konszenzuskereső vagyok, de azért jó néhány példa volt rá, hogy nagyon keményen álltam bele konfliktusba. Sajnos a tavasz erről szólt.

Nem hívtak, de nem is mennék (Fotó: Gáti András, FN)

Nem hívtak, de nem is mennék (Fotó: Gáti András, FN)

Kérdés, ősszel egyben tartható-e a frakciójuk…

Ma ezt a frakciót szétesettebbnek látom, mint tavasszal volt.

Főleg, hogy a frakció néhány tagja párt helyett egyesületben gondolkozik. Önt hívták maguk közé?

Nem hívtak, de tudták, hogy nem is mennék. A frakciót azonban nem csak ez az egyesület osztja meg, sokkal több a törésvonal. Azt látom, hogy a frakcióvezető (Kóka János – a Szerk.) mellé a többség stabilan odaáll.

Jelen pillanatban ki az SZDSZ legbefolyásosabb politikusa?

A frakció töredezettsége és az új vezetés miatt ma már igazán és egyértelműen nagy befolyással rendelkező emberről nem beszélhetünk.

Azért az SZDSZ még létezik?

Hogyne. Remélem, hogy az új vezetés megerősödik, beletanul a szerepébe, hogy következetesen, értékek mentén politizál majd, és idővel tud valamilyen folytatást ígérni a választói számára. Valószínűnek tartom, hogy ez a folytatás nem most, 2010-ben következik. Nem szerencsés már a választások előtt lemondani a sikerről, de realitása annak van, hogy a következő ciklusban parlamenti képviselet nélkül maradnak a liberálisok.

A választásokig még van feladatuk a parlamentben, a költségvetés elfogadása. Mi várható?

A költségvetést még nem láttam. Amióta ellenzékben vagyunk, mi is csak az utolsó pillanatban kapjuk meg a tervezetet. Nem zárom ki, hogy megszavazom, ha racionális a büdzsé.

Annak ellenére támogatna egy Bajnai-féle költségvetést, hogy Bajnai Gordon miniszterré válását ön kimondottan ellenezte?

Én a témák megítélése alapján szeretnék szavazni. A szociális törvény utolsó módosításával, a gyes idejének lerövidítésével például nagyon nem értettem egyet, de a most napirendre kerülő idősügyi és az ifjúsági stratégiát jónak tartom. Ezeket még akkor is támogatom, ha magam is érzékelem, hogy az utóbbi idők kormányzati döntései nem harmonizálnak ezekkel a stratégiai célkitűzésekkel.

Békesit elfogadta volna (Fotó: Gáti András, FN)

Békesit elfogadta volna (Fotó: Gáti András, FN)

Beváltak a Bajnaival kapcsolatos félelmei?

Bajnai Gordont – az elmúlt hónapok tapasztalatai alapján – jobb miniszterelnöknek tartom, mint amilyen súlyosak voltak az aggodalmaim. Azt azonban most is hangsúlyoznám, hogy nem tartom válságkezelő kormányfőnek, ahogy a kormánya sem kifejezetten szakértői. Bajnai a szocialistákhoz tartozik. Annak idején az SZDSZ valóban válságkezelést akart, egy olyan kormányfővel, aki tényleg kívülről érkezik, nem Gyurcsány Ferenc kormányából.

Kit szeretett volna?

Elsősorban Békesi Lászlót fogadtam volna el. Kellő tekintéllyel rendelkezik, eléggé megfontolt – a lakosság örömmel fogadott volna egy ilyen karaktert a sok PR-mutatvány után.

Hátrányos helyzetben

Az SZDSZ esélyeit figyelembe véve ön 20 év után most fejezheti be parlamenti pályafutását. A négy ciklus alatt mit sorolna a jelentős lépések közé az ön által preferált szociális területen?

Kevesen tudják, de a nevemhez kötődik a fogyatékos személyek jogairól szóló törvény megszületése. Büszke vagyok, hogy Magyarország élen jár a fogyatékosügyben.

Annak ellenére, hogy számtalan épület még mindig nem akadálymentesített?

Ez egy folyamat. A törvényt idejekorán megcsináltuk, és az ENSZ vonatkozó konvencióját is elsőnek ratifikáltuk.

Mennyire tekinti eredményesnek a női kvóta kezelését?

Én támogattam volna, hogy szülessen kvóta, de ez csak egy eszköz. E nélkül is oda kéne figyelni erre a szempontra. A szocialistáknak 2002-ben tudatos politikájuk volt, hogy több nő legyen a parlamentben. Az SZDSZ túl radikális megoldást próbált erőltetni azzal, hogy fele-fele arányban akart nőket látni a listán. Szerintem elég lett volna, ha a kettő-egy ritmusban változnak a női és férfi jelöltek. Már a fejlődő világban is 30–40 százalékkal képviseltetik magukat a nők a törvényhozásban, nálunk még a húsz százalékot sem lehet kimondani.

A női kvótának köze volt ahhoz, hogy ön – párttársaival ellentétben – Szili Katalinra szavazott a köztársaságielnök-választáson?

Részben, de azt is gondolom, hogy a női vezetők jobban magukra tudják vonni a figyelmet.

Jelenleg Sólyom László is rendre a figyelem középpontjába kerül…

Igen, a figyelemfelkeltésnek több módja van. Szilire viszont azért szavaztam, mert azt gondoltam, hogy mi liberálisok rontottuk el a személyben való megállapodás előkészítését. Amikor már látszott, hogy kik között lehet dönteni, akkor én Szili Katit jobbik választásnak tartottam. Sólyom elnökként sem tud olyan népszerű lenni, mint Szili.

Kötések a múltban

Miben különbözik a mostani parlamenti élet a húsz évvel ezelőttitől?

Sokat romlott. Ezt azért mondom szomorúan, mert amikor elkezdtük, olyan harsány szereplői voltak az első parlamentnek, mint Dénes János vagy Torgyán József. Akkor azt gondoltuk, hogy el kell telnie két-három ciklusnak, hogy legyen egy egészségesebb szelekció a politikai palettán. Sajnos ez nem következett be, sőt.

Szili Kati a jobbik választás (Fotó: Gáti András, FN)

Szili Kati a jobbik választás (Fotó: Gáti András, FN)

Ilyen múlt után mit hozhat a jövő? Hogyan néz ki a parlament SZDSZ nélkül?

A liberális gondolkodásmódra szükség van. Most egyértelmű, hogy jobboldali fordulat van. Nemcsak Magyarországon, hanem Európa nagy részén. Ez sok tekintetben konzervativizmust jelent és az egyéni szabadság némiképpeni korlátozását. Nálunk érzékelhető jelei vannak annak, hogy a jobboldali fordulat az egyéni szabadság korlátozásával kapcsolódik össze. Bízom benne, hogy az embereknek nemsokára ismét növekvő igénye lesz a nagyobb szabadságra – nem szabadosságra!

Mikor és mi romlott el az SZDSZ-ben, hogy ide jutottak?

Az 1994-es koalíciókötés időpontjáig tudok visszalapozni. Akkor bementünk a kormányba egy olyan párt mellé, akik magukban is kormányképesek voltak. Kisebbik koalíciós partnerként nem tudtuk bizonyítani a szükségességünket.

Akkoriban hogy gondolkozott a koalíciókötésről?

Tiszta lelkiismerettel emlékszem erre az időszakra. Egyike voltam azon keveseknek, akik a küldöttgyűlésen ellenző véleményt fogalmaztak meg. Én már a koalíciós tárgyalásba se mentem volna bele, mert az egyeztetésről már nehéz kihátrálni. Egy trükköt alkalmazott az akkori pártvezetés, mert nem arról szavaztatta a küldötteket, hogy kössünk-e koalíciót, hanem hogy leüljünk-e tárgyalni. Így tudták áthidalni azt, hogy az SZDSZ tagságának túlnyomó többsége nem is akarta a koalíciót. Az utolsó ciklusban pedig hihetetlen sokat ártott a támogatottságunknak, hogy az egészségügyi reformot nem tudtuk elfogadtatni. Jó példa, hogy a politikában nemcsak az fontos, hogy mit akar az ember, hanem az is, hogy hogyan.

Marad a politikában?

Engem fiatal korom óta nagyon érdekelnek a közügyek. Nem tudom elképzelni, hogy a mandátumom lejárta után távol maradjak tőlük.

életrajz

1949. december 16-án született. 1974-ben diplomázott a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen, mint közgazdász tanár. 1980-ig kutató volt a Nehézipari Minisztérium Ipargazdasági és Üzemszervezési Intézetében. 1983-ig tudományos munkatársként tevékenykedett az Országos Egészségnevelési Intézetben. 1986-ban az ELTE-n szociológus másoddiplomát szerez. A 80-as évek végén a Rakpart Klub egyik szervezője volt. 1988. november 13-án az SZDSZ alapítója, 1993-ig országos szervezőtitkára. Kezdetektől tagja az országos tanácsnak, 1990-1994 között ügyvivője, a szociálliberális platform tagja. 1996-tól a szociálpolitikai tagozat vezetője volt. 1998-tól 2003-ig az OT elnöke, majd 2003 és 2005 között újra ügyvivő. 1990-től országgyűlési képviselő; minden alkalommal országos listáról szerzett mandátumot. 1998 tavaszán egyik kezdeményezője a fogyatékos személyekről szóló törvénynek. 2002-től az Országgyűlés jegyzője. 2006. május 30-tól az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság tagja. Két felnőtt fia és két unokája van.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik