Belföld

Új színházfinanszírozás: jegyáremelés, privatizáció, normatívák

admin
admin

2008. 09. 19. 16:27

Másképp osztják a színházaknak hamarosan az állami pénzeket: az új koncepcióba a magasabb jegyárak és a magántőke is beleférnek. Sok színház jelenleg napi működési gondokkal küzd, néhányuk a bulvárosodásban vélte megtalálni a kiutat.

Az új színházi törvény tervezetét a Magyar Dráma napjához kapcsolódóan bocsátja társadalmi vitára vasárnap Hiller István oktatási és kulturális miniszter. A törvénytervezet ismeretében a színházak finanszírozási rendszerének átalakítását az év vége felé tűzi napirendre a fővárosi közgyűlés.

Az új szabályozás normatívákat vezetne be: az alapterület, befogadóképesség, színpadméret, s hasonlók alapján határoznák meg az üzemeltetési költséget, s ehhez társulna a közvetlen produkciót érintő juttatás, ami már a műsorpolitikától, a kitűzött és elért eredményektől függne.

Jegyáremelés, magántőke

Kirschner Péter a főpolgármester-helyettesi iroda kulturális főtanácsadója hangsúlyozza: a főváros nem szándékozik pénzt kivonni ebből az ágazatból, minden intézményét meg akarja tartani, cél, hogy a jelenlegi kínálat megmaradjon, attól viszont nem zárkózik el a városvezetés, hogy új forrásokat, netán magántőkét is bekapcsoljon a finanszírozásba, illetve bizonyos fokú jegyáremelés következzen be.

Kirschner szerint az elmúlt években 30 százalékos reálbérnövekedés volt Magyarországon, ezt nem követte a budapesti színházak jegyár-változása. A főváros megfogalmazott bizonyos prioritásokat: támogatni kívánják például a gyermeknek és az ifjúságnak szóló előadásokat, a művészszínházi produkciókat.

Új közönséget is be szeretnének csalogatni a színházakba, mert a több mint két és fél milliós budapesti közönség valójában néhány százezer rendszeres látogatót takar, akadnak olyan rétegek, például a külső kerületekben élők, akik egyáltalán nem járnak színházba.

Bulvárosodó színházak

A törvénytervezet a színházakra bízná, hogyan határozzák meg tevékenységüket, milyen profillal működnek tovább, és a produkciós támogatás ehhez a profilhoz igazodna. Bizonyára nem lesz könnyű kialakítani ezt az új kínálatot, különös tekintettel arra, hogy a választék sokszínűsége megmaradjon.

Érdekes ellentmondás figyelhető meg a közelmúltban lezajló profilátalakulási folyamatokban. Balázsovits Lajos a Játékszín vezetője a bulvárban látta a kivezető utat, több nyilatkozatában is úgy fogalmazott, hogy a pénzügyi helyzet miatt lett a körúti teátrum bulvárszínház, a közönség ugyanis ilyen típusú előadásokra vált jegyet, számukra pedig létkérdés, hogy a darabokat teltház előtt, nagy szériában játsszák.

Szóródnak a jegyárak

Budapest legdrágább színháza az Operaház, akár 16 ezer forintba is kerülhet egy premierjegy. A legolcsóbb belépők is itt kaphatók, a legfelső szint oldalerkélyének legutolsó sorába 300 forintért is beülhet a zenerajongó. Ez a két véglet, és közte minden megtalálható.

Az Operett Színház és Madách Színház előadásaira nem ritka a 6-8 ezer forintos jegyár, de 6 ezer forintba kerül egy jobb hely a József Attila Színház zenés előadásaira is, ugyanakkor például az Új Színház ragaszkodik ahhoz, hogy a legalacsonyabb jegyár ne lépje túl az ezer forintos lélektani határt. Bár Márta István igazgató szerint valamelyest lehetne emelni a jegyárakat, de csak úgy, ha ezt a lépést minden színház egyöntetűen megteszi, máskülönben az árat emelő intézmény versenyhátrányba kerülhet a többi, hasonló profilú társulattal szemben.

A több fizető néző reményében módosít az általa vezetett intézmény műsorpolitikáján Puskás Tamás is, csakhogy igazgatóként ő éppen a habkönnyű szórakoztatásból igyekszik a fajsúlyosabb műfajok felé irányítani a Vidám Színpadból ezen a nyáron Centrál Színházzá átkeresztelt Révai utcai teátrumot. Úgy tűnik, sikerrel, hiszen az elmúlt évadban, messze meghaladva az országos átlagot, összes bevételének majdnem a fele jegyeladásból származott.

Többletforrásokat ígérnek

A törvénytervezet átláthatóbb támogatási rendszert, és az Új Tudás programkeretéből 3,5 milliárd forint többletfinanszírozást ígér a színház- és táncművészeti szférának. Erre nagy szükség is van, mert a színházi szakma egyértelmű álláspontja az, hogy további forráselvonás színházak bezárásához vezetne, ezt pedig senki sem szeretné.

Márta István, az Új Színház igazgatója kicsit tréfásan azt mondja, lassan ott tartanak, hogy a jegyvásárlók megkérdezik, van-e díszlet és jelmez az előadáson. Éppen az elvonások miatt kellett az Új Színháznak lemondania például egy francia vendégrendező betervezett munkájáról, ugyanis nem tudták kigazdálkodni ennek a költségét, pedig a Paulay Ede utcai teátrum minden felvállalható lehetőséget megkeres annak érdekében, hogy növelje saját bevételeit, és ők nem is a legrosszabbul támogatott intézmények közé tartoznak.

A közvetlen működtetésen túl óriási gond a színházak rekonstrukciója. Bár a közelmúltban több fővárosi épületet is rendbe hoztak, például a „Vidám-Centrál” Színház többlépcsős, éveken át folyó „fiatalítása” éppen október közepén fejeződik be, de jó néhány színház még a nagy munkák előtt van. Évek, sőt évtizedek óta esedékes például a Mikroszkóp, a Pesti, a József Attila Színház renoválása. A mai gazdasági helyzetben nem lesz könnyű előteremteni a felújításokhoz szükséges pénzt.

Az állam a legnagyobb mecénás

A teátrumok nagy szóródással ugyan, de saját bevételeikből – jegyeladásból, ingatlanhasznosításból, szponzorációból – kiadásaiknak mindössze egyharmadát képesek megtermelni, a másik kétharmad közösségi forrásból származik. A juttatás nagyobb hányadát a központi költségvetés, kisebb részét pedig a fenntartó önkormányzat állja. Tavaly akkor lángolt fel a vita a színházak pénzügyi helyzetéről, amikor a 2006-ban még 1,8 milliárdot kitevő önkormányzati támogatást 2007-re 1,1 milliárddal akarta megkurtítani a fővárosi önkormányzat.

Ekkora támogatás-elvonást a színházak nem tudtak és nem is akartak elfogadni. Hosszú harc, többlépcsős tárgyalássorozat, és nem kismértékű bobbytevékenység következtében sikerült az 1,1 milliárdot 216 millió forintra redukálni, 2007-ben „mindössze” ennyivel kevesebb támogatást utaltak át a 13 önkormányzati fenntartású budapesti intézmény számlájára. Ez színházanként 10-20 millió forint közötti összeget jelentett, 2008-ban további 2-3 millióval csökkentették az egyes teátrumok támogatását.

Ezeket az eredeti tervnek csak a töredékét kitevő, mérsékelt elvonásokat is nehezen viseli el a színházi szakma, hiszen a támogatás csökkenéséből következő forráskieséshez hozzá kell számítani a felpörgött inflációból eredő többlet- költségeket is. Leszögezhető: reálértéken jóval kevesebb pénzből gazdálkodhatnak a színházak 2008-ban, mint 3-4 évvel ezelőtt.

Igaz ez még akkor is, ha figyelembe vesszük, hogy 2008-as elvonásokat benne hagyták a rendszerben, ebből a pénzből létrehozott a főváros egy elkülönített alapot, amire bizonyos produkciókkal, például fiataloknak szóló előadásokkal vagy független, alternatív műhelyek munkáival lehet pályázni.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.