Belföld

Össznemzeti fejvesztés

A köztársasági elnök Sólyom és intézményének értékelésére tesz kísérletet Majtényi László exombudsman az ÉS-ben. De nemcsak ennyit tesz: bemutatja ennek tükrében a koalíciót, s az ellenzéket is. Tehát Sólyomot és kritikusait.

„Majdnem mindenki haragszik a köztársasági elnökre, itt is és ott is. A kormányoldal hangosan, a másik meglapulva, csendben. A demokrácia működőképességének egyik jelzője szerintem is, ha a köztársaság elnökét szabadon, hangos szóval, tollal és tettel bátran bíráljuk.” Így kezdi Majtényi a hangos töprengését. Egyfajta virtusnak látja ezt, bár megjegyzi: vannak kétségei, hogy ebből a közbátorságból mennyi a bátorság.

„A bírálóknak is lenne dolguk még: nem árt, ha veleje van a kritikának” – teszi hozzá. Pedig szerinte a baloldal és sajtója nagyon büszke arra, hogy színvonalasabb, racionálisabb bírálatot alkalmaz, mint riválisa. „Mára viszont uralkodó lett a szenvedélypolitizálás, ezért ha a két fél között volt korábban különbség akár az érvek minőségében, akár a mondatok épségében, nekem úgy tetszik, mostanra záródik az olló” – mondja Majtényi és megállapítja: „Elvesztettük a fejünket, immár össznemzetileg.”

Sólyom mellett szólok, és ezt ma már magyaráznom kell, hiszen kánont sértek – jelenti ki. „Napról napra bizantikusabb ez az ország” – jelzi nyelvi trükkel. Bár az érintettnek, a köztársaság elnökének valószínűleg nincs oka azt érezni, hogy személy szerint valami példátlan történik vele.

„A magyar közélet első maximája: semmi méltányosságot senkinek. A második: büszkén ragaszkodjunk kudarcainkhoz. A harmadik: aki nincs benne a seftben, az lúzer.” De nem fél kimondani, hogy ha a baloldal és a liberálisok nem gyakorolják azt az erényt, hogy a racionális diskurzus szabályai szerint fogalmazzák meg véleményüket, de még ellenszenvüket is, nem tarthatnak igényt arra, hogy a másik oldal ugyanígy tegyen majd velük.

Az exombudsman szerint kétféle elnöki szerep képzelhető el: „1) Az elnökünket kedveljük, mert Ő közülünk egy, olyan, mint mi magunk, milyen magasra jutott és mégis, megmaradt jó szakinak, parasztnak, családanyának, bárminek 2) Az elnököt azért kedveljük, mert olyannak látjuk, amilyenné magunk is szeretnénk lenni.” Csakhogy nálunk az a baj, hogy mi szeretni ugyan tudunk, de tisztelni nem.

A balliberális oldalon rossz reflexeket fedez fel Majtényi. De valóban olyan nagy-e a mostani elnök és a balliberális közeg közötti kulturális távolság, mint a fogadtatás (hiánya) alapján hinnénk? – teszi fel a kérdést. „Sólyom több nyilatkozatában, saját emberi jogi nézeteire utalva, ennek épp ellenkezőjét állítja. Talán éppen ez a közel-távol olyan riasztó.” Azután megkérdezi: a baloldalon tényleg olyan fontosak a szabadságjogok, mint gondolnánk?

(A teljes cikk az ÉS-ben olvasható!)


Címkék: Belföld

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Budapest, 2019. február 15.
Kamaraterem a Nemzeti Táncszínház új épületében a fővárosi Millenáris parkban 2019. február 15-én. Az új kulturális intézményt ezen a napon ünnepélyesen adják át, a nyitógálával megkezdődik a 2019-es Budapest Táncfesztivál.
MTI/Máthé Zoltán
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.