A választások előtt pártot alapítani és új alternatívaként berobbanni a közéletbe persze nem túl eredeti ötlet, voltak már – sikeres és kevésbé sikeres – próbálkozások az elmúlt tizenöt évben. A legfrissebb élmény a Centrum Párt 2002-es tarolása volt, amely próbálkozás annak ellenére mondható sikeresnek, hogy Kupa Mihálynak végül mégsem sikerült csodát tennie, és átlépni az ötszázalékos bejutási küszöböt.
Fényévekre a bejutástól
2002-ben 70 százalékos részvétel mellett 280 ezer szavazat kellett az öt százalék átlépéséhez, 1998-ban 56 százalékos részvétel mellett mindössze 226 ezer. Könnyen elképzelhető tehát, hogy egy, várhatóan a 2006-osnál lényegesen alacsonyabb részvétel mellett a Centrum Párt 1998-as teljesítményének megismétlése is elegendő lehet a parlamenti részvételhez.
A parlamenten kívüli pártok közül azonban a legjelentősebbek is fényévekre vannak a bekerüléstől. A Tárki júliusi adatai szerint a MIÉP, a Centrum és a Munkáspárt, illetve az „egyéb” kategóriába sorolt párt is egy-egy százalékon áll jelenleg. A Gallup és a Medián is azonos eredményre jutott, igaz, az előbbi a MIÉP-nél, az utóbbi pedig a Munkáspártnál nem mutatott ki szavazótábort.
Kumin Ferenc politológus szerint az eddigi próbálkozások azért nem lehettek sikeresek, mert alapjukat negatív állítások képezték: „Ha sem a narancs, sem a szegfű nem elfogadható Önnek, akkor tegyen egy próbát velünk!” A politológus hangsúlyozta, ilyen közelítéssel lehet szavazatokat szerezni, de azt nem lehet elérni, hogy komoly tényezővé váljon a párt. „Aki újonnan érkezőként sikert akar elérni, annak pozitív állításokon alapuló arcélt kell megformáznia, nem a jelenleg jelen lévő játékosokhoz képest meghatározva önmagát, hanem a saját értékrendből levezetve, ahhoz következetesen ragaszkodva” – mondta Kumin Ferenc a FigyelőNetnek.
Eddig csak a MIÉP-nek sikerült
„A pártrendszer megújítása régi vita Magyarországon, a környező országokban ugyanis számos sikeres pártalapítási tapasztalatra akad példa. Nálunk azonban eddig egyedül a MIÉP-nek sikerült új (azaz nem a rendszerváltáskor alakult) pártként a parlamentbe kerülnie, még 1998-ban” – mondta Török Gábor a FigyelőNetnek.
Kudarcok és részsikerek
Új játékos
A Dolgozók Magyarországi Pártja (DMP) a szociáldemokrácia klasszikus baloldali értékeinek szellemében kíván tevékenykedni, a 2006-os parlamenti választásokon pedig szeretne bejutni a törvényhozásba – mondta Balog Irma, a párt elnöke. A politikai tömörülést tavaly jegyezték be, és célja a dolgozó népesség politikai képviselete, a dolgozni akaró emberek munkához juttatását, a vidéki régiók felzárkóztatását, a bűnözés és korrupció visszaszorítását, a korszerű tudást nyújtó oktatási rendszer kialakítását, továbbá a magyar egészségügy anyagi elismerését és támogatását.
Hozzátette: Palotás János, bár eredetileg 30 százalékos támogatottság elérését tűzte ki célul, az 1994-es választásokon pártja elég szerény, mindössze 2,55 százalékos eredményt ért el. A Nemzeti Demokrata Szövetség pedig még az egy százalékot sem közelítette meg.
Nagyobb volumenű próbálkozás volt 1996-ban az Együtt Magyarországért Unió. „A hét parlamenten kívüli párt (köztük a Köztársaság Párt) és 13 más szervezet egyesülésével alapított, Magyar György ügyvéd által vezetett szövetség azonban az 1998-as választásokra kifogyott a munícióból: csupán 13,5 ezer szavazatot sikerült szereznie” – mondta Török Gábor.
A Centrumnak majdnem sikerült
A Kupa Mihály vezette Centrum Párt 2002-ben annak ellenére ért el 3,9 százalékot (219 ezer szavazat), hogy tulajdonképpen mindössze egy olyan vezetője volt, aki hitelesen játszhatta el ezt a szerepet. „A politika- és pártellenes légkör azóta tovább erősödött, ezért állítjuk azt, hogy egy komoly költségvetéssel rendelkező, autentikus vezetőket felvonultató, a kétosztatú pártrendszer közepét megcélzó új erő eséllyel pályázhat a sikerre. Hiteles mondanivaló és vezetők nélkül a kudarc azonban borítékolható” – véli Török Gábor.
(Jusson be a Prlamentbe! című sorozatunk harmadik, a pártfinanszírozásról szóló részét a jövő hét elején olvashatja.)
