Belföld

DAM – új tavaszi remények

Afféle acélipari főnix a már sokszor leírt diósgyőri kohászat. Márciusban ismét csapolni fognak az Avasalján, az ukrán tömegáru helyett ismét nemesacél termékeket hengerelhetnek az üzemben.

Alig egy évvel azt követően, hogy kényszerűségből megszűnt az akkor felszámolás alatt álló diósgyőri kohászatban az acélgyártás, most ismét csapolásra készülnek az immár DAM 2004 Acél- és Hengermű Kft.-nek hívott cégnél. Mint azt Tóth Béla ügyvezető igazgató elmondta, a hengersorokat az elmúlt év novemberében indították újra, akkor ukrán alapanyagot használtak, s azóta is import bugából dolgozik a hengermű.








Üzleti terv nyereséggel
A DAM 2004 Kft. idei üzleti tervében hangsúlyos helyet kapott az acélgyártás. A tervek szerint ebben az évben már 460 ezer tonna acélt gyártanak, míg a kibocsátandó hengerelt áru mennyisége 325 ezer tonna. Mindezzel együtt a társaság az idén 50 milliárd forint árbevétel mellett nyereséget tervez.

Felfuttatták a létszámot


Az acélgyártás igénye azért vetődött fel újra, mert az elmúlt hónapokban ukrán alapanyagból dolgoztak, csakhogy az nem ötvözött, miközben Diósgyőr az ötvözöttacél-gyártás bázisa. Éppen ezért a diósgyőri cég ukrán tulajdonosa, a Donbass Ipari Szövetség (egyúttal a Dunaferr tulajdonosa is) vállalta a milliárdos felújítást, s így lehetővé vált az acélmű újraindítása.


Az acélgyártás március közepén, előreláthatóan 17-én kezdődik, ehhez a létszámot is növelni kellett, így már csaknem ezer embert foglalkoztat a kft., míg megvásárlásakor hétszáz volt a kohászati üzem dolgozóinak száma – hangsúlyozta Tóth Béla. Jelentős bérfejlesztések is történtek az utóbbi hónapokban, ami szintén azt jelzi, hogy az ukrán tulajdonosnak komoly szándékai vannak a diósgyőri kohászattal.








Októberi mélypont
Tavaly októberben még az volt a „hír”, hogy a dolgozók felét elbocsátja a diósgyőri kohászatot korábban árammal ellátó, több százmillió forintos veszteséget felhalmozott DAM Energy. Akkor úgy látszott, hogy a cég szükségtelenné válik, hiszen ha nem fűtik fel az elektrokemencét, akkor az energiabázis is feleslegesen termeli a veszteséget.


Felszámolások, azután a Donbass


Az előzmények hosszú sora is megér egy misét. A rendszerváltás előtt még Lenin Kohászati Művek (LKM) néven termelő gyárat előbb a Nuevometal-Szojuzruda osztrák-orosz konzorcium vásárolta meg, majd az első magánosítás kudarcát követően az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) kivásárolta a céget a felszámolást végző Reorg Rt.-től.

A visszaállamosítás után jött a hosszadalmas és eredménytelen tőkeinjekció-kúra. Illetve, sovány eredményként, az alaptőke 11 milliárd forintra emelése után Diósgyőri Acélművek Rt.-nek (DAM Rt.) keresztelték a vállalatot. A kilencvenes évek végén jött a konkurens kassai Kelet-szlovákiai Vasmű jelképes 1 dolláros vételárral, ennek nyomán már 2000-ben ismét felszámolás alatt állt a DAM.


Afféle egérutat ígért 2001 tavaszán az olasz Cogne csoport, amely 4,3 milliárd forintért vásárolta ki a diósgyőri kohászatot, és 20 millió forint alaptőkével létrehozta a DAM Steel Speciális Acélgyártó Rt.-t, melynek tőkéjét később 7 milliárd forintra emelték. Ám két év alatt felhalmozott 7 milliárdos veszteség nyomán jött az újabb felszámolás, majd a Donbass-csoporthoz tartozó Dunaferr.

Elveszett piacok nyomában

Az elektrokemence újbóli felfűtése reményt adhat a sokat szenvedett diósgyőri kohászatnak. Annál is inkább, mert így azon a piacon bizonyíthat a DAM, ahol igazán erős, ez pedig az ötvözött, minőségi acéltermékek piaca.


Kérdés persze, hogy a társaság képes lesz-e visszaszerezni az elmúlt másfél évtizedben elveszített piacait. Valószínű, hogy Diósgyőrben már azzal is elégedettek lesznek, ha az első évben az induló kapacitást le tudják kötni. Erre talán nyílik is esély, a hírek szerint a második negyedéves kapacitás kétharmadára már van megrendelés.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik