Ügy lett abból, hogy a könyvelők, vállalkozók tízezreinek életét alapvetően befolyásoló elektronikus adatcserét a megfelelő előkészítés nélkül igyekszik bevezetni az adóhatóság. Az elektronikus formátumban kötelező adatszolgáltatás egy újabb lépés az e-közigazgatás bevezetése felé – ez a mindenkori kormányzat egyik leggyakrabban hangoztatott céljai közé tartozott az elmúlt 6-8
esztendőben. Az APEH-ba már elektronikus formátumban érkezett adatok kezelése egyszerűbb, gyorsabb. A váltást azonban csak az APEH hírleveleiben jelezték előre; az adózók más úton nehezen szerezhettek róla tudomást.
A hatóság január 11-én megjelent 2005/1-es hírlevele nagy felzúdulást keltett: a szabályozás a könyvelőket és a kisvállalkozókat egyaránt kész tények elé állította. Az elektronikus adatszolgáltatás határideje végül január 31-e lett. Egyelőre bizonytalanság mutatkozik atekintetben, hogy az adózók, könyvelők idén – az eddigiekhez hasonlóan – alkalmazhatják-e még a papír alapú adatszolgáltatást, vagy adóbevallási kötelezettségüknek csak elektronikus úton tehetnek eleget; akár saját számítógép beszerzésével, akár a hirtelen bejelentett Teleház segítségével.
Van, ahol megy
Az elektronikus dokumentumok piacán dolgozó szakértők szerint sokkal könnyebb egy vállalatnál, cégnél, profitorientált intézménynél bevezetni az e-dokumentációs megoldásokat, mint egy állami szervezetnél. Az ok többek szerint egyszerű: a tulajdonosi szemlélet egyértelműen megköveteli a költséghatékonyságot, a kiadások csökkentését. Ezeket a célokat egy megfelelően megtervezett és bevezetett megoldással aránylag könnyen el lehet érni, feltéve, hogy a cég belső struktúrájához, üzleti folyamataihoz hozzá lehet illeszteni az elektronikus dokumentumok használatát.
A gazdasági szféra egyes szereplőinek véleménye szerint a magyar közigazgatás túl lassú, túl drága és a hatékonysága sem megfelelő. Olyannyira nem, hogy ez már komolyan hátrátaltathatja a magyar gazdaságot. Szakértők a korszerűsítés, a karcsúsítás egyik alapvető eszközének tartják az elektronikus dokumentumok alkalmazását. Ez lehetővé teszi, hogy a hivatalok kisebb irattömeggel, rövidebb határidőkkel tudjanak szolgáltatni a hazai vállalkozóknak, állampolgároknak, továbbá a Magyarországra érkező külföldi cégek is az eddigieknél rugalmasabb, hatékonyabb közigazgatást találjanak.
Nem elhanyagolható az Európai Unió szerepe sem. A közös piac, a határokon átnyúló szabályozói, támogatói rendszerek mind az elektronikus dokumentumok fontosságát hangsúlyozzák. A már sokat emlegetett, 2010-re tervezett világgazdasági elsőség is elképzelhetetlen az e-okmányok, e-szerződések, e-bevallások és a hasonló szolgáltatások elterjedése nélkül.
|
Az önkormányzatok, hatóságok, vállalatok mellett olyan területek is vannak, amelyeknél annak ellenére háttérbe szorul az e-dokumentum, hogy óriási szerepe lehet a modernizálásban, a hatékonyság növelésében. Az egészségügy tipikusan ez a terület: az orvos mellé nehéz odaképzelni az adattárakat. Pedig a MITS (Magyar Információs Társadalom Stratégia) keretein belül az egészségügy is részese lehet az elektronizálás előnyeinek. Ehhez azonban komoly szabványosítási munka szükséges. Ennek megfelelően az eEgészség Program részvevői foglalkoznak az egyes szabványok közös adatmodelljének elkészítésével. Ha a munkálatok befejeződnek, lehetőség nyílik arra, hogy az eKórlap, az eKonzílium, az eLelet és az eRecept kifejezések valódi tartalommal teljenek meg.
A hagyományos könyvtárhelyzetet is az elektronikus dokumentumok robbanásszerű elterjedése változtathatja meg. Ma már Magyarország könyvtáraiban is egyre több e-dokumentumot használnak. A Magyar Elektronikus Könyvtár, amely 2004 novemberében volt tízesztendős, a számottevő állami támogatás révén, illetve a NIIF (Nemzeti Információs Infrastruktúra Fejlesztési Program) segítségével az eddig meglévő erdélyi és szlovákiai tükrözés után már Vajdaságban is könynyebben elérhető.
Az elektronikusan „kölcsönözhető” vagy ingyenesen letölthető könyvek, információk, dokumentumok olyan helyre is eljuthatnak, ahová a hagyományos, papírkönyveket kínáló könyvtárak anyagai nemigen. Az EU-n belül már ismert „élethosszig tanulás” is csak az elektronikus dokumentumok minél aktívabb használatával képzelhető el.
Ez azonban csak akkor valósulhat meg, ha az iskolarendszerben megfelelő hangsúlyt kap a számítógépek, az e-dokumentumok kezelése, használata, készítése. Bár sohasem szabad lemondani a kézírás oktatásáról, a pedagógusok szerint az elektronikus íráskészség fejlesztésére is nagy hangsúlyt kell helyezni. Elvégre nehéz lesz kitölteni az elektronikus cégbírósági bejegyzési kérelmet annak a fiatal kisvállalkozónak, aki nem tanulta meg, hogy mi is az az e-dokumentum, és hogyan lehet azt digitálisan hitelesíteni, elektronikusan aláírni.
