A tengeri jég kulcsfontosságú a krillek táplálkozása szempontjából. Tavasszal a napfény mennyiségének növekedésével ugyanis a jégtáblák alsó felszínét tengeri algák összefüggő rétege borítja el, valamint ez a növénytakaró tölti ki a táblák belsejét felszabdaló repedéseket is.
Ezen a fejjel lefelé fordított legelőn táplálkozik a krillt alkotó egyik faj, a vöröses színű, kifejlett korában mindössze négy centiméter hosszú Euphasia suberba.
A tavaszi növény diéta után nyáron mindenevő életmódra tér át, növényi planktonokat és rákokat (beleértve fajtársait is) fogyaszt. Ez a krillfaj számos bálna, fóka és madárfaj kizárólagos eledele.
Zsugorodó tengeri jég, csökkenő krillállomány
A brit antarktiszi kutatócsoport felmérései szerint az 1970-es évek óta az Antarktiszi-félsziget közeli vizeken a krillmennyiség körülbelül 80 százalékkal csökkent. (A jeges kontinensen az élet szinte kizárólag a félszigetre és a környező szigetekre koncentrálódik.)
A kutatók 12 ezer, 1926-39 és 1976-2003 közötti, déli-óceáni hálókivetés adatai alapján jutottak erre a következtetésre. A kutatások alapján kiderült az is, hogy a legtöbb krill az Antarktiszi-félsziget északkeleti partjainál él. A hosszú távú trendek alapján egyértelműen kirajzolódik, hogy a nyári krillállomány fokozatosan fogyatkozik.
A brit kutatók szerint a nyári krillállomány csökkenése a globális felmelegedés miatt fokozatosan zsugorodó tengeri jéggel magyarázható. Az Antarktiszi-félsziget átlaghőmérséklete az elmúlt ötven évben 2,5 Celsius fokkal növekedett, a téli átlaghőmérséklet mintegy 5 Celsius fokkal emelkedett. A globális felmelegedés hatásai itt a legjelentősebbek Földünkön.
További kutatások szükségesek annak kiderítése végett, hogy kimutatható-e közvetlen ok-okozati viszony a krillállomány visszaesése és az antarktiszi fajok egyedszámának (például az Adelie-pingvinek) csökkenése között.
A kutatás eredményeiről a Nature legfrissebb száma számolt be.
