Belföld

Kulcsrakészen – kis magyar franchise

Mind több magyar cég erősödik meg annyira, hogy képes legyen franchise rendszer kialakítására, ma közülük kerül ki a hazai rendszergazdák fele. Tőkeszegénységük miatt van szükségük a terjeszkedés e módjára.

Duna Plaza, Westend, Mammut. „Budapest nevezetességei helyett ezeket a bevásárlóközpontokat filmezte csodálkozva cégünk amerikai irodavezetője, amikor életében először ide látogatott” – meséli Mandel Katalin, az Első Magyarországi Buybrand Show és Nemzetközi Franchise Expót szervező Dakexpo Kft. ügyvezetője. Ha bevásárlóközpontok terén nincs is hiányérzetünk, a franchise elterjedtségének tekintetében még bőven van behoznivaló. A franchise őshazájának számító Egyesült Államok kiskereskedelmi forgalmának ugyanis mintegy 40 százalékát adják az ilyen rendszerben működő kisvállalkozások.


Kulcsrakészen – kis magyar franchise 1

Mandel Katalin, Dakexpo Kft. „Nyugaton az egyes franchise rendszerekre egyedi hitelkonstrukciókat dolgoznak ki.”

Magyarországon becslések szerint mintegy 500 franchise rendszergazda működik, ezek fele magyar, fele külföldi. A lehetőségek még messze nincsenek kiaknázva. A növekedés előjele, hogy a magyar gazdaság fejlettségi szintjéhez közelebb álló dél-európai országokban is csak az utóbbi néhány évben futott fel igazán a márkavásárláson alapuló üzleti modell. „Amerikában még fűnyírás is van franchise formában” – utal Mandel Katalin arra, hogy meglehetősen tágak a lehetőségek. 

Magyar módra


 A franchise-rendszergazdák 1993-1994 környékén kezdtek nagyobb arányú terjeszkedésbe, ám nagyon erős volt a fluktuáció. Sokan eltűntek a piacról, és sok új rendszergazda is színre lépett. Határokon túli terjeszkedésre nagyon kevés magyar franchise-hálózat volt képes. Az egyik legismertebb a Mol, amely kúthálózatát bővíti így, s Romániában keres új franchise-partnereket, valamint a Diego, amely most nyitotta meg első szőnyeg, PVC, parketta üzletét Erdélyben. Sikeres a Fornetti látványpékség-hálózata is (Figyelő, 2000/50. szám), amelyet immár az európai TOP 500-as listában is jegyeznek.


Kulcsrakészen – kis magyar franchise 2


Itthon mind több magyar vállalkozás teszi le a voksát a franchise mellett. Például az első Leroy éttermet még 11 évvel ezelőtt, a franchise rendszer alapját képező Leroy Cafét pedig négy évvel ezelőtt nyitotta meg a Westendben két fiatal üzletember. Mára összesen hat kávézójuk működik Budapesten, amiből hármat franchise rendszerben üzemeltetnek. „Még az indulásnál, 1993-ban komoly nehézségeink adódtak abból, hogy a bankok csak olyan feltételek mellett ígértek hitelt, aminek a vége az lett volna, hogy csődbe jutunk” – emlékszik vissza Sztanó Tamás, a Leroy Café társtulajdonosa. Ebből a szempontból ma már jobb a helyzet, hiszen saját tulajdonú kávézóik körét hitelből bővítették. Az a nyugat-európai gyakorlat viszont, hogy a bankok kimondottan franchise-hitelt ajánlanak – amelyet a hálózatba belépő vállalkozók vehetnek fel – nálunk még mindig nem jellemző.

Kockázatos a partnerválasztás


A Leroy Cafénál a terjeszkedésben további akadálynak bizonyult, hogy „kézi vezérléssel” egy idő után már nehéz lett volna egyszerre több éttermet irányítani. Az üzlet pedig akkor működik igazán jól, ha a tulajdonos is szerepet vállal a működtetésében. A Leroy Café tulajdonosai ezt végiggondolva döntöttek a franchise rendszerű terjeszkedés mellett. Sztanó Tamás szerint a legnagyobb kockázat a partner kiválasztásában rejlik; épp emiatt eddig csak ismeretségi körben adtak ki üzletet. Egy idő után azonban elfogynak az ismerősök, ezért most egy egységes szabályrendszer kidolgozásán munkálkodnak, központi konyhát fognak létrehozni, és a főváros mellett vidéken és külföldön is szeretnének terjeszkedni.



Kulcsrakészen – kis magyar franchise 3

Sztanó Tamás, Leroy Café. „A legnagyobb kockázat a partner kiválasztásában rejlik.”


Balla István borász és Cseh Vanda lakberendező 2001-ben nyitotta meg a bor és ajándékkereskedelmet összekapcsoló Bornívó nevű üzletét Egerben. Az itt szerzett tapasztalatok alapján dolgozták ki a Bornívó Franchise Rendszert. „Kézenfekvő döntés volt, ugyanis egy saját üzlethálózat kialakításának tőkeigénye rendkívül magas, franchise hálózat létrehozásához lényegesen kevesebb tőke is elegendő, a rendszert csak üzemeltetni kell” – mondja Balla István, aki szerint a sikerük a lefektetett stratégia és üzleti terv következetes végrehajtásán fog múlni.


A Leroyhoz hasonlóan a Bornívó tulajdonosai is elengedhetetlennek tartják a leendő partnerek személyes közreműködését a vállalkozásban; nemzetközi tapasztalat ugyanis, hogy az anyagi érdekeltséghez erősebb motiváció, így sikeresebb működés társul. „A kiválasztás során vizsgálunk bizonyos rendszer-specifikus követelményeket is, úgymint szakmai tapasztalat, kiskereskedelemi ismeretek, emberi tulajdonságok, képességek és készségek”- sorolja a követelményeket Balla István, aki 10-12 egység nyitását tervezi a következő évben.

Nem az élettől tanulnak


Az ingatlanirodákat működtető Duna House német tulajdonosai a kilencvenes évek végén jöttek hazánkba, itt letelepedtek és tökéletesen megtanultak magyarul. Cégüket már 1998-ban megalapították, de az a tényleges működést csak többéves előkészítő munka után, 2003-ban kezdte meg. „Külföldi példák bizonyítják, hogy az új vállalkozások 70-90 százaléka tönkremegy öt éven belül; a franchise-rendszerben működőknél ez az arány mindössze 7 százalék” – említi Szalay Kinga, a Duna House franchise igazgatója. Szerinte e kedvező kép mögött az áll, hogy a franchise-tagoknak nem az életben kell megtanulniuk az üzlet működését, mert a know-how-t a rendszergazda adja át nekik.


A Duna House-nál fontos a tagok együttműködése, mert az irodák közötti kereszteladások az üzletek számának igen nagy részét (70-80 százalékát) teszik ki. A cég franchise irodáinak mintegy háromnegyedét eddig olyanok nyitották, akik korábban a cég valamelyik irodájában dolgoztak értékesítőként. „Van olyan partnerünk, akinek már több franchise irodája is működik, ezenkívül értékesítőink közül további 20-30 ember tervezi saját iroda nyitását” – jelzi Szalay Kinga a növekedés lehetőségeit. A Duna House-nak jelenleg 3 saját, és 17 franchise rendszerben működő irodája van Budapesten; terveik szerint 2005 végéig 50, három-öt éven belül pedig 300 irodájuk nyílik országszerte. 

Mi a franchise?


Jogilag és pénzügyileg független vállalkozások között létrejött szerződés. A franchise adója (a rendszergazda) meghatározott időre átadja a franchise-átvevőnek az eredményes üzletvitelhez szükséges know-how-t, segíti és ellenőrzi a rendszer előírásainak megfelelő átvevői működést. Az átvevő ezért rendszerint belépési díjat fizet, és a rendszergazda által meghatározott szempontok alapján működteti a vállalkozását.

Mit, mennyiért?

„Csak a konyha berendezése 30-50 millió forintba kerül” – mutatja be egy példán Sztanó Tamás, hogy egy étterem alapítása több tízmilliós beruházást igényel. Bornívó-üzlet nyitásához nagyjából 2,8-3,5 millió forintot kellene befektetnünk, ami egy 30 négyzetméteres üzlethelyiség kialakításához és áruval való feltöltéséhez elegendő. Most kiépülő hálózatról lévén szó, a belépési költséget 100 ezer forintból megúszhatjuk.

Duna House-iroda nyitása esetén, ha még nem ismerjük eléggé az ingatlanbizniszt, akkor lehetőségünk van arra, hogy a cég egyik működő irodájában acélozzuk meg a tudásunkat. Belépési díjra itt nem kell költenünk, a nyitási költség pedig 3,5-5,5 millió forintot tesz ki, azonban ez már magában foglalja a biztosítékot az első két hónap működési költségeire, ami ezután 0,7-1,0 millió forintot kóstál havonta.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.