Duna Plaza, Westend, Mammut. „Budapest nevezetességei helyett ezeket a bevásárlóközpontokat filmezte csodálkozva cégünk amerikai irodavezetője, amikor életében először ide látogatott” – meséli Mandel Katalin, az Első Magyarországi Buybrand Show és Nemzetközi Franchise Expót szervező Dakexpo Kft. ügyvezetője. Ha bevásárlóközpontok terén nincs is hiányérzetünk, a franchise elterjedtségének tekintetében még bőven van behoznivaló. A franchise őshazájának számító Egyesült Államok kiskereskedelmi forgalmának ugyanis mintegy 40 százalékát adják az ilyen rendszerben működő kisvállalkozások. 
Mandel Katalin, Dakexpo Kft. „Nyugaton az egyes franchise rendszerekre egyedi hitelkonstrukciókat dolgoznak ki.”
Magyarországon becslések szerint mintegy 500 franchise rendszergazda működik, ezek fele magyar, fele külföldi. A lehetőségek még messze nincsenek kiaknázva. A növekedés előjele, hogy a magyar gazdaság fejlettségi szintjéhez közelebb álló dél-európai országokban is csak az utóbbi néhány évben futott fel igazán a márkavásárláson alapuló üzleti modell. „Amerikában még fűnyírás is van franchise formában” – utal Mandel Katalin arra, hogy meglehetősen tágak a lehetőségek.
Magyar módra
A franchise-rendszergazdák 1993-1994 környékén kezdtek nagyobb arányú terjeszkedésbe, ám nagyon erős volt a fluktuáció. Sokan eltűntek a piacról, és sok új rendszergazda is színre lépett. Határokon túli terjeszkedésre nagyon kevés magyar franchise-hálózat volt képes. Az egyik legismertebb a Mol, amely kúthálózatát bővíti így, s Romániában keres új franchise-partnereket, valamint a Diego, amely most nyitotta meg első szőnyeg, PVC, parketta üzletét Erdélyben. Sikeres a Fornetti látványpékség-hálózata is (Figyelő, 2000/50. szám), amelyet immár az európai TOP 500-as listában is jegyeznek.
Itthon mind több magyar vállalkozás teszi le a voksát a franchise mellett. Például az első Leroy éttermet még 11 évvel ezelőtt, a franchise rendszer alapját képező Leroy Cafét pedig négy évvel ezelőtt nyitotta meg a Westendben két fiatal üzletember. Mára összesen hat kávézójuk működik Budapesten, amiből hármat franchise rendszerben üzemeltetnek. „Még az indulásnál, 1993-ban komoly nehézségeink adódtak abból, hogy a bankok csak olyan feltételek mellett ígértek hitelt, aminek a vége az lett volna, hogy csődbe jutunk” – emlékszik vissza Sztanó Tamás, a Leroy Café társtulajdonosa. Ebből a szempontból ma már jobb a helyzet, hiszen saját tulajdonú kávézóik körét hitelből bővítették. Az a nyugat-európai gyakorlat viszont, hogy a bankok kimondottan franchise-hitelt ajánlanak – amelyet a hálózatba belépő vállalkozók vehetnek fel – nálunk még mindig nem jellemző.
Kockázatos a partnerválasztás
A Leroy Cafénál a terjeszkedésben további akadálynak bizonyult, hogy „kézi vezérléssel” egy idő után már nehéz lett volna egyszerre több éttermet irányítani. Az üzlet pedig akkor működik igazán jól, ha a tulajdonos is szerepet vállal a működtetésében. A Leroy Café tulajdonosai ezt végiggondolva döntöttek a franchise rendszerű terjeszkedés mellett. Sztanó Tamás szerint a legnagyobb kockázat a partner kiválasztásában rejlik; épp emiatt eddig csak ismeretségi körben adtak ki üzletet. Egy idő után azonban elfogynak az ismerősök, ezért most egy egységes szabályrendszer kidolgozásán munkálkodnak, központi konyhát fognak létrehozni, és a főváros mellett vidéken és külföldön is szeretnének terjeszkedni.
Sztanó Tamás, Leroy Café. „A legnagyobb kockázat a partner kiválasztásában rejlik.”
Balla István borász és Cseh Vanda lakberendező 2001-ben nyitotta meg a bor és ajándékkereskedelmet összekapcsoló Bornívó nevű üzletét Egerben. Az itt szerzett tapasztalatok alapján dolgozták ki a Bornívó Franchise Rendszert. „Kézenfekvő döntés volt, ugyanis egy saját üzlethálózat kialakításának tőkeigénye rendkívül magas, franchise hálózat létrehozásához lényegesen kevesebb tőke is elegendő, a rendszert csak üzemeltetni kell” – mondja Balla István, aki szerint a sikerük a lefektetett stratégia és üzleti terv következetes végrehajtásán fog múlni.
A Leroyhoz hasonlóan a Bornívó tulajdonosai is elengedhetetlennek tartják a leendő partnerek személyes közreműködését a vállalkozásban; nemzetközi tapasztalat ugyanis, hogy az anyagi érdekeltséghez erősebb motiváció, így sikeresebb működés társul. „A kiválasztás során vizsgálunk bizonyos rendszer-specifikus követelményeket is, úgymint szakmai tapasztalat, kiskereskedelemi ismeretek, emberi tulajdonságok, képességek és készségek”- sorolja a követelményeket Balla István, aki 10-12 egység nyitását tervezi a következő évben.
Nem az élettől tanulnak
Az ingatlanirodákat működtető Duna House német tulajdonosai a kilencvenes évek végén jöttek hazánkba, itt letelepedtek és tökéletesen megtanultak magyarul. Cégüket már 1998-ban megalapították, de az a tényleges működést csak többéves előkészítő munka után, 2003-ban kezdte meg. „Külföldi példák bizonyítják, hogy az új vállalkozások 70-90 százaléka tönkremegy öt éven belül; a franchise-rendszerben működőknél ez az arány mindössze 7 százalék” – említi Szalay Kinga, a Duna House franchise igazgatója. Szerinte e kedvező kép mögött az áll, hogy a franchise-tagoknak nem az életben kell megtanulniuk az üzlet működését, mert a know-how-t a rendszergazda adja át nekik.
A Duna House-nál fontos a tagok együttműködése, mert az irodák közötti kereszteladások az üzletek számának igen nagy részét (70-80 százalékát) teszik ki. A cég franchise irodáinak mintegy háromnegyedét eddig olyanok nyitották, akik korábban a cég valamelyik irodájában dolgoztak értékesítőként. „Van olyan partnerünk, akinek már több franchise irodája is működik, ezenkívül értékesítőink közül további 20-30 ember tervezi saját iroda nyitását” – jelzi Szalay Kinga a növekedés lehetőségeit. A Duna House-nak jelenleg 3 saját, és 17 franchise rendszerben működő irodája van Budapesten; terveik szerint 2005 végéig 50, három-öt éven belül pedig 300 irodájuk nyílik országszerte.
Mi a franchise?
Jogilag és pénzügyileg független vállalkozások között létrejött szerződés. A franchise adója (a rendszergazda) meghatározott időre átadja a franchise-átvevőnek az eredményes üzletvitelhez szükséges know-how-t, segíti és ellenőrzi a rendszer előírásainak megfelelő átvevői működést. Az átvevő ezért rendszerint belépési díjat fizet, és a rendszergazda által meghatározott szempontok alapján működteti a vállalkozását.
Duna House-iroda nyitása esetén, ha még nem ismerjük eléggé az ingatlanbizniszt, akkor lehetőségünk van arra, hogy a cég egyik működő irodájában acélozzuk meg a tudásunkat. Belépési díjra itt nem kell költenünk, a nyitási költség pedig 3,5-5,5 millió forintot tesz ki, azonban ez már magában foglalja a biztosítékot az első két hónap működési költségeire, ami ezután 0,7-1,0 millió forintot kóstál havonta.
