Belföld

Kórházak finanszírozása

Abban van egyetértés, hogy a helyzet elkeserítő. Miközben az ország kevés, gazdaságilag sikeres kórházai egyikének teljes vezetése lemondott, a szféra új finanszírozási kísérletének ellenállnak az érintettek.

Felállt a székéből a napokban a Szent István Kórház gyakorlatilag teljes vezérkara, hogy (az intézmény dolgozóinak aláírásgyűjtése, sajtóközleménye, és számos más tiltakozó akció után) ezzel is hangsúlyozzák: nem értenek egyet a korábbi orvos-főigazgató, Molnár Lajos menesztésével. Molnár vesszőfutása hónapok óta tart; kezdődött tavasszal a kórház teljes körű átvizsgálásával, folytatódott júniusban azzal, hogy a Fővárosi Önkormányzat Egészségügyi Bizottsága felfüggesztette a főigazgató megbízatását. A döntést Demszky Gábor főpolgármester érvénytelenítette. A Fővárosi Közgyűlés augusztus végén azonban zárt ülésen mégis felmentette Molnár Lajost. Ezt követően döntött úgy az intézmény vezetősége, hogy ha a főigazgató nem maradhat, ők is mennek, a tulajdonos Fővárosi Önkormányzat pedig működtesse a kórházat úgy, ahogyan tudja.

Kórházak finanszírozása 1

Molnár Lajos. A távozó igazgató szerint a Szent István Kórház viszonylagos sikerének titka az, hogy afféle vállalatként működik: minden dolgozó érzi a kiadások és a bevételek alakulását is.

Vitatott okok


Hogy az eljárás mennyire volt jogszerű, mennyiben felelős maga Molnár Lajos a kialakult helyzetért, s hogy politikai, szakmai, anyagi okok állnak-e a botrány hátterében, arról máig folyik a vita. Az érintett szerint mindezen okok együttesen játszottak közre, de van olyan is, aki azt mondja, Molnár túl nagy támadási felületet kínált azzal, hogy az SZDSZ egészségpolitikusaként, napi közszereplőként vállalta a kórház irányítását.


Mindenestre az egykori főigazgató szerint mindenképpen elgondolkodtató, hogy az elmúlt hónapok során senki nem kérdezte őt arról, hogyan sikerült a Szent István Kórházat gazdasági szempontból olyan sikeressé tenni, amilyenné lett: a kórháznak jelenleg is legalább 300 millió forintos tartaléka van, nincs üres nővérállás, nincs elvándorlás, viszont önerős felújítások folynak. Történik mindez abban az egyre inkább ellehetetlenülő szférában, ahol a Magyar Kórházszövetség (MKSZ) friss felmérése szerint 2003-hoz képest az idén összesen 22-25 milliárd forinttal kevesebből kell gazdálkodnia a fekvőbeteg-intézményeknek, és csupán a kórházak 30 százalékának nincs semmiféle adóssága, de ezek kétharmada is folyamatos tartalékvesztésről számolt be.

A nagyjából mindenki által elkeserítőnek értékelt helyzet aktuális oka alapvetően a 2004 elején bevezetett finanszírozási struktúra. Az idén ugyanis minden kórház csak a múlt év megfelelő időszakában nyújtott ellátásmennyiség 98 százalékáért kap teljes összeget, az ezt meghaladó teljesítményt pedig degresszíven finanszírozza az egészségbiztosító.

Ráadásul az egyes beavatkozások is „kevesebbet érnek”, mint tavaly, mégpedig a kórházak finanszírozásának alapját képező úgynevezett HBCS-pontszámok visszamenőleges átalakítása következtében. Az történt ugyanis, hogy a legtöbb, nagyon gyakori és viszonylag kis értékű (a szakmai szlengben „vatta-HBCS”-nek is nevezett, az egészségbiztosító már többször emlegetett gyanúja szerint gyakorta a kórházak teljesítményén keletkező rések „kitömését”, a teljesítmény felpörgetését szolgáló) beavatkozás pontszámát csökkentették, míg egyes drága és ritka beavatkozást „feláraztak”, mindezt visszamenőleg, a szakmai testületek egyetértése nélkül.


Mindeközben a pontok forintértéke gyakorlatilag semmivel nem nőtt a múlt évhez képest, sőt, ha az inflációt és a gyógyszerek 5 százalékos áfáját figyelembe vesszük, még csökkent is. Így 2003-hoz képest az MKSZ felmérése szerint átlagosan 7,0-7,5 százalékkal jut kevesebb a szférának, jóllehet, ez a különböző profilú kórházakat különböző mértékben sújtja. A szövetség magát a degresszív finanszírozási struktúra koncepcióját, és főképp annak célját elfogadta, sérelmezi azonban az időközben bevezetett változtatásokat, amelyek alapvetően átszabták a kórházak pénzügyi körülményeit, és amelyekről az előkészítő tárgyalások során nem esett szó.


Egynapos sebészet


Az új finanszírozási szisztéma bevezetésének alapvető oka Tóth Judit, a szakminisztérium szóvivője szerint az volt, hogy a tárca és az egészségbiztosító által túlzottnak ítélt kórházi teljesítménynövekedést visszafogják. Ennek egyik módja lehetne az, ha az intézmények a drága aktív ágyakról a lényegesen olcsóbb járóbeteg-ellátásba terelnék a saját betegeiket, de az „egynapos sebészet” elterjedésének is nagy jelentősége lehetne. Arról egyelőre nem rendelkeznek adatokkal, mennyire vált be a módszer, mindenesetre tervezik a hatékonyabbnak ítélt ellátási formák díjtételeinek további harmonizációját – magyarán igyekeznek elérni, hogy adott ellátásért legalább ugyanannyit kapjon a kórház, ha ambulánsan nyújtja, mint ha befekteti a beteget.

„Hiába üdvös azonban a fekvőbeteg-intézmények tehermentesítése mint cél, ha a feltételek még nem adottak ehhez” – véli Ari Lajos, az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének (EGVE) elnöke. Egyelőre a legtöbb esetben a csökkentett finanszírozás ellenére is jobban megéri befektetni a beteget, mint ambulánsan ellátni, mivel az ambuláns teljesítmények finanszírozása sokszor még a fekvőbetegénél is rosszabb. Az egynapos sebészet elterjedésére pedig nemcsak az ellátórendszernek, hanem adott esetben a frissen műtött beteg „hátországának” is készen kell állnia, márpedig jelenleg még nem mindig adottak a megfelelő higiénés és komfortkörülmények a betegek otthonában.


A degresszív finanszírozás önmagában Ari szerint is jó koncepció, hiszen megfelelően kalkulált teljesítményértékelés mellett valóban értelmes és hatékony kapacitásfelhasználásra ösztönözné az intézményeket. Jelenleg azonban, mint mondja, kevés kivételtől eltekintve a legkevésbé sem megfelelő a teljesítményértékelés, sőt. Márpedig egy kényszerhelyzetre alapuló finanszírozási reformkísérlet következménye szintén csak kényszerhelyzet lehet.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik