Belföld

Az életbiztosítás rossz befektetés

A magas költségek miatt nem éri meg befektetési céllal életbiztosítást kötni. Az üzletkötők mégis erre beszélik rá az ügyfeleket, számukra ez hoz több pénzt – írja a csütörtökön megjelenő Figyelő.

Megtévesztő ajánlatok, eltitkolt költségek – ezek jellemzik a hazai életbiztosítási piacot, legalábbis a csütörtökön megjelenő Figyelő hetilap felmérése szerint. Az üzletkötőt nem az ügyfél, hanem saját érdekei vezérlik, ezért még azt is lebeszéli a kockázati életbiztosításról, aki határozottan ezt szeretné megkötni.


Az életbiztosítás rossz befektetés 1

Bankhitelhez kell? – hangzott el minden biztosítónál a kérdés, amikor a Figyelő újságírója ügyfélként megpróbálta felderíteni, hogyan is működik a piac. A kérdés persze nem meglepő, hiszen a kockázati életbiztosítások reneszánsza ma éppen annak köszönhető, hogy a legtöbb pénzintézet a lakáshitelek esetén kötelezővé teszi, vagy legalábbis „melegen ajánlja” az ilyen típusú szerződés megkötését az ügyfélnek.

A nemleges válasz után azonban az üzletkötők gyanakodóvá váltak. „Akkor önnek nem erre van szüksége” – mutatott rá mindegyik üzletkötő arra, hogy a betévedt ügyfél teljesen „eltájolta magát”. Majd jóindulatú mosollyal felvilágosították: ön minden hónapban csak fizeti, fizeti a díjat, ami ugyan nem sok, de mégiscsak kiadás, ha pedig lejár a szerződés, és szerencsére életben van – itt kis mosollyal az ember tudtára adják, hogy miért is ne lenne életben, hiszen oly fiatal -, akkor nem kap egy fillért sem.






A Figyelő tapasztalatai

A hetilap újságírója – mint magánszemély – több biztosítónál is érdeklődött kockázati célú életbiztosítások után, ahol az esetek többségében befektetéshez kötött biztosításokra akarták inkább rábeszélni. A tapasztalatok igen kedvezőtlenek voltak: a költségeket például minden biztosítónál jótékony homály fedte, sehol sem adták tudtára, hogy mekkora díjat terhelnek a befektetésre. Amikor pedig rákérdezett, hogy az úgynevezett unit-linked termék esetében miket számol el a biztosító, az OTP Garancia üzletkötője azzal vágta át a gordiuszi csomót: „Ezt nagyon bonyolult kiszámítani. Menjen haza, beszéljék meg a férjével, és ha ezt választják, akkor majd kiszámolom.” A Generali-Providenciánál gyengeelméjűnek tekintették a lap munkatársát, amikor a kockázati biztosításhoz ragaszkodott, és többször is rákérdeztek, valóban nem érti-e, hogy ebből nem kap vissza semmit. „Van rendes biztosításunk is” – ami ebben az esetben az üzletkötő fogalomtárában a befektetéssel kombináltat jelenti, nem a kockázatit. Bár az ING Biztosító egyik tanácsadója ugyancsak elkövetett mindent, hogy lebeszélje, az ügyfél határozottságának köszönhetően többféle kombinációt is ajánlott a kockázati biztosításra, és a kiegészítő biztosításokkal (például rokkantság esetére, rettegett betegségekre) kiszámolta ezeknek a díját. Az Európa Biztosító üzletkötője telefonon hívta vissza az ügyfelet a díjak kiszámítása után, és akkor már belátta, hogy ha a 10 milliós kockázati biztosításhoz ragaszkodik, akkor mégsem lesz számára jó megoldás az 1 millió forintos kockázati részt tartalmazó, befektetéssel kombinált termék, amelyet kezdetben ajánlott.


Gazdagodó ügynökök



„Ez ablakon kidobott pénz” – idézhetjük szó szerint sajnos az összes, a Figyelő által megkérdezett biztosító munkatársától. „Szerencsére” mindegyik üzletkötő azonnal tudott olyan terméket ajánlani, ami szerintük az ügyfélnek a legjobb, és ahol viszont is látja a pénzét a lejáratkor – ezek pedig befektetéshez kapcsolt konstrukciók voltak.

Nos, az ügynökök nem véletlenül kínálgatják mindenáron a befektetési konstrukciókat: sokszor nem is azzal kezdik, hogy életbiztosítással foglalkoznak, hanem azzal, hogy befektetést ajánlanak. A biztosítók ugyanis az ügynökök díjazásával ezt ösztönzik, hiszen míg egy megszerzett ügyfél első éves díjának jellemzően 60-85 százalékát kapja meg az ügynök a befektetéssel kombinált termék esetében, addig a kockázati életbiztosításnál gyakran ennek csak a fele jár jutalékként.

Így ha sikerül rábeszélni (ugyanakkora időráfordítással) valakit arra, hogy legalább havi 10 ezer forintot megtakarítson a biztosítónál, ennek 120 ezer forint az éves díja, ami akár 100 ezer forint bevételt is jelenthet az üzletkötőnek, míg egy havi 2500 forintos, évi 30 ezer forintos díjjal futó kockázati biztosítás csak 9 ezer forinttal gyarapítja a bukszáját. Ezenfelül évi 7-8 százalékot kap az állománya után, ami ugyancsak a befektetés rátukmálásában teszi érdekeltté az ügynököt, hiszen az jobban duzzasztja az állományát.

Rossz befektetés

Összességében megállapítható, hogy egy átlagosnak tekinthető, 15-20 éves tartamú biztosítás esetében az ügyfél befizetéséből kétéves díj landol az ügynök zsebében. Ez rendkívül drága befektetéssé teszi az életbiztosítást.

A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) éves jelentésében is feketén-fehéren benne áll, hogy a biztosítók élet üzletágból származó díjbevételét összességében 26,8 százalékos – a szerzési mellett a kárrendezési és igazgatási költségeket is magában foglaló – költséghányad terhelte 2003-ban (ez egyébként évente folyamatosan csökkenő arányú). A teljes életdíjbevételből pedig, ami 220,1 milliárd forint, 16,7 százalékot, azaz 36,8 milliárd forintot vitt el a szerzési költség.



Az életbiztosítás rossz befektetés 10


Ezek az adatok kétségessé teszik, hogy az ügyfélnek jó befektetés lenne a biztosítás. De az emberek persze ritkán olvasnak el ilyen jelentéseket, jóllehet a felügyelet honlapján ez bárki számára hozzáférhető.






Költségszerkezet

A túl magas biztosítási költségek és az életbiztosítás után járó adókedvezmények elszámolhatóságának problémája mindenesetre olyannyira akut, hogy a beérkező jelzések alapján már a PSZÁF is aggódik emiatt, s foglalkozik a témával. Szakértők szerint egységes költségmutatókra lenne szükség, hogy a befektetési elemet tartalmazó életbiztosítási termékek összehasonlíthatók legyenek egymással és más befektetési instrumentumokkal, és az ügyfelek tisztában legyenek a befizetéseiket terhelő költségekkel.


Ugyancsak itt található a fogyasztók számára a befektetési életbiztosításokról az a kis felvilágosító anyag, amely a hozamokról azt írja, a biztosító kockázatvállalásáért „cserébe” azzal is számolnunk kell, hogy a szerződés lejártakor elért hozam gyakorta elmarad például a bankok által kínált kamatoktól. Tehát még a befektetésekben kevéssé járatos átlagmagyar is el tud érni legalább akkora hozamot a lekötött betétjével, mint a biztosítók – igaz, ezekre az összegekre, csakúgy, mint a befektetési alapokban elhelyezett megtakarításokra, az életbiztosításokkal ellentétben nem jár adókedvezmény.

És bár az ügynökök fontos érveként említik a biztosítás mint befektetés biztonságát, befektetési alapokban takarékoskodni sem kockázatosabb, ráadásul ugyanaz az alapkezelői kör fialtatja mindkettő vagyonát, így a hozamok hasonló mértékűek. Míg azonban a befektetési alapoknál a költségek átláthatók, addig a biztosítóknál ennek csak egy részét kötik az ügyfél orrára, az ügynöknek adott jutalék mértékét azonban elhallgatják. Aki pedig az abszolút biztonságra törekszik, az maga is vásárolhat állampapírt akár hosszú távra is, ezzel pedig magasabb hozamhoz juthat, mint banki megtakarítással.



Az életbiztosítás rossz befektetés 19



Az cikk teljes terjedelmében a Figyelő július 1-jén megjelenő 27. számában olvasható, ahol konkrét példákon levezetett tanácsok és biztosítási kisszótár is segítenek a különböző konstrukciók közötti eligazodásban.

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.