Megtévesztő ajánlatok, eltitkolt költségek – ezek jellemzik a hazai életbiztosítási piacot, legalábbis a csütörtökön megjelenő Figyelő hetilap felmérése szerint. Az üzletkötőt nem az ügyfél, hanem saját érdekei vezérlik, ezért még azt is lebeszéli a kockázati életbiztosításról, aki határozottan ezt szeretné megkötni.
Bankhitelhez kell? – hangzott el minden biztosítónál a kérdés, amikor a Figyelő újságírója ügyfélként megpróbálta felderíteni, hogyan is működik a piac. A kérdés persze nem meglepő, hiszen a kockázati életbiztosítások reneszánsza ma éppen annak köszönhető, hogy a legtöbb pénzintézet a lakáshitelek esetén kötelezővé teszi, vagy legalábbis „melegen ajánlja” az ilyen típusú szerződés megkötését az ügyfélnek.
A nemleges válasz után azonban az üzletkötők gyanakodóvá váltak. „Akkor önnek nem erre van szüksége” – mutatott rá mindegyik üzletkötő arra, hogy a betévedt ügyfél teljesen „eltájolta magát”. Majd jóindulatú mosollyal felvilágosították: ön minden hónapban csak fizeti, fizeti a díjat, ami ugyan nem sok, de mégiscsak kiadás, ha pedig lejár a szerződés, és szerencsére életben van – itt kis mosollyal az ember tudtára adják, hogy miért is ne lenne életben, hiszen oly fiatal -, akkor nem kap egy fillért sem.
|
„Ez ablakon kidobott pénz” – idézhetjük szó szerint sajnos az összes, a Figyelő által megkérdezett biztosító munkatársától. „Szerencsére” mindegyik üzletkötő azonnal tudott olyan terméket ajánlani, ami szerintük az ügyfélnek a legjobb, és ahol viszont is látja a pénzét a lejáratkor – ezek pedig befektetéshez kapcsolt konstrukciók voltak.
Nos, az ügynökök nem véletlenül kínálgatják mindenáron a befektetési konstrukciókat: sokszor nem is azzal kezdik, hogy életbiztosítással foglalkoznak, hanem azzal, hogy befektetést ajánlanak. A biztosítók ugyanis az ügynökök díjazásával ezt ösztönzik, hiszen míg egy megszerzett ügyfél első éves díjának jellemzően 60-85 százalékát kapja meg az ügynök a befektetéssel kombinált termék esetében, addig a kockázati életbiztosításnál gyakran ennek csak a fele jár jutalékként.
Így ha sikerül rábeszélni (ugyanakkora időráfordítással) valakit arra, hogy legalább havi 10 ezer forintot megtakarítson a biztosítónál, ennek 120 ezer forint az éves díja, ami akár 100 ezer forint bevételt is jelenthet az üzletkötőnek, míg egy havi 2500 forintos, évi 30 ezer forintos díjjal futó kockázati biztosítás csak 9 ezer forinttal gyarapítja a bukszáját. Ezenfelül évi 7-8 százalékot kap az állománya után, ami ugyancsak a befektetés rátukmálásában teszi érdekeltté az ügynököt, hiszen az jobban duzzasztja az állományát.
Rossz befektetés
Összességében megállapítható, hogy egy átlagosnak tekinthető, 15-20 éves tartamú biztosítás esetében az ügyfél befizetéséből kétéves díj landol az ügynök zsebében. Ez rendkívül drága befektetéssé teszi az életbiztosítást.
A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) éves jelentésében is feketén-fehéren benne áll, hogy a biztosítók élet üzletágból származó díjbevételét összességében 26,8 százalékos – a szerzési mellett a kárrendezési és igazgatási költségeket is magában foglaló – költséghányad terhelte 2003-ban (ez egyébként évente folyamatosan csökkenő arányú). A teljes életdíjbevételből pedig, ami 220,1 milliárd forint, 16,7 százalékot, azaz 36,8 milliárd forintot vitt el a szerzési költség.
Ezek az adatok kétségessé teszik, hogy az ügyfélnek jó befektetés lenne a biztosítás. De az emberek persze ritkán olvasnak el ilyen jelentéseket, jóllehet a felügyelet honlapján ez bárki számára hozzáférhető.
|
És bár az ügynökök fontos érveként említik a biztosítás mint befektetés biztonságát, befektetési alapokban takarékoskodni sem kockázatosabb, ráadásul ugyanaz az alapkezelői kör fialtatja mindkettő vagyonát, így a hozamok hasonló mértékűek. Míg azonban a befektetési alapoknál a költségek átláthatók, addig a biztosítóknál ennek csak egy részét kötik az ügyfél orrára, az ügynöknek adott jutalék mértékét azonban elhallgatják. Aki pedig az abszolút biztonságra törekszik, az maga is vásárolhat állampapírt akár hosszú távra is, ezzel pedig magasabb hozamhoz juthat, mint banki megtakarítással.
Az cikk teljes terjedelmében a Figyelő július 1-jén megjelenő 27. számában olvasható, ahol konkrét példákon levezetett tanácsok és biztosítási kisszótár is segítenek a különböző konstrukciók közötti eligazodásban.