Kiszámolták például, hogy a 20 nyelvből összesen 190 kombinációt lehet majd alkotni (így például az angol-német, francia-cseh, finn-portugál…párosításokat), és nagyon nehéz, szinte lehetetlen lesz majd olyan embereket találni, akik egyszerre tudnak például görögül, észtül, szlovénül és litvánul.
A probléma megoldása érdekében a „közvetett fordítást” fogják alkalmazni, amikor a szövegeket először egy adott nyelvre fordítják le, majd ezt használják fel az összes többi fordításhoz. Talán ismerik azt a játékot, amikor a sor elején állónak suttogva elmondanak egy mondatot, és azt egymás után tovább adják a sorban levők. A játék végeredményeként rendszerint az eredeti mondattól lényegesen eltérő szöveg alakul ki. A többszörös áttételek miatt a fordítások is hasonló hiba lehetőségeket hordoznak magukban.
A fordítás szükségessége eddig is átalakította a rendes parlamenti viták légkörét és hatékonyságát. Amikor például tavaly, Silvio Berlusconi egy náci táborvezetőhöz hasonlította az egyik német parlamenti képviselőt, jónéhány percbe beletellett, mire a képviselő megértette, hogy sértegetni akarták, és fülhallgatóját eldobva távozott a teremből. Éppen az Európai Parlament az a hely, ahol nem várható el a képviselőktől, hogy ne országuk nyelvén nyilatkozzanak meg – mondta a fordítók felvételéért felelős európai bürokrata. A képviselőket nem nyelvi képességeik szerint választják be a parlamentbe, hanem saját választókerületük politikai képviselet érdekében.
Az Európai Bizottságban jelenleg is több mint 1300 fordító dolgozik, akik évente 1,5 millió oldalt ültetnek át az EU 11 nyelvére. A tolmácsolandó oldalak száma pedig az elkövetkező két évben várhatóan 2,5 millióra fog bővülni, és a szükségletek kielégítése érdekében a Luxemburgban és Brüsszelben máris két épületet elfoglaló fordító személyzet is duplájára nő majd. Persze az eddigi 550 millió euró kevés lesz a növekedés fedezésére, a csatlakozás után a költségek 880 millió eurót is kitehetnek. Bár a szakértők kiszámolták, hogy a fordítás így is 2 euró lesz csak állampolgáronként, ez kevesebb mint egy kávé ára.
A parlamenti képviselők csak tovább nehezítik az eddig is tetemes problémákat. A francia delegáltak szerint nincs értelme egyetlen hivatalos európai nyelvet kijelölni. Az egyik olasz képviselő ironikus kíváncsisággal kérdezett rá, hogy minden képviselőnek talán meg kellene tanulni egy semleges nyelvet, mint az eszperantó. Kézenfekvő megoldás lenne az angolt választani – amelyik a legszélesebb körben használt második nyelv – ám a franciák még a gondolatfelvetéstől is elzárkóznak.
Bár egyelőre a szokásjog az angolt helyezi előtérbe, a franciák más eszközöket is bevetnek saját kulturális fölényük reményében. Az új tagállamok magasabb rangú európai köztisztviselőit egy dél-franciaországi kastély vendéglátásában okítják a francia nyelv szépségeire, míg az alacsonyabb rangban álló mezei közszolgákat Brüsszelben invitálják ingyenes nyelvtanfolyamra. Már több mint ezer fő jelentkezett, hogy kihasználná a lehetőséget.
Időközben nemcsak a hivatalos dokumentumok terén vált „húzóágazattá” a fordítóipar. Az érdekelt lobbicégek és tanácsadó irodák is szükségelik a többnyelvűséget. Az elektronikai cikkek kínálatában pedig jól jár, aki sokat tudó keverőpultokkal áll elő, amelyik pontosan kezelni képes a több nyelven megszólaló fejhallgatókat.
