A befektetési alapokhoz kötött életbiztosítások tavalyi teljesítménye széles skálán mozgott. A FigyelőNet számításai szerint volt olyan alap, amelynek befektetői éves szinten 50 százalékot meghaladó hozamot értek el, de számos biztosító az infláció alatt teljesített, sőt nominálisan sem tudta megőrizni a biztosítottak megtakarításainak értékét.
A helyzet összességében azért jobb volt, mint a „hagyományos” befektetési alapok piacán, az ott tapasztalt rekordösszegű (eddig csaknem 300 milliárd forintos) tőkekivonást legalább megúszták a biztosítók (köszönhetően annak, hogy egy biztosításból nem lehet oly könnyen ki-be ugrálni, mint a nyílt végű alapokból). A unit-linked konstrukciók malmára hajtja a vizet a kedvezőbb adózás is, ugyanis a 20 százalékos szja-kedvezménnyel együtt már mindenképpen jobb befektetésnek bizonyult a biztosítók kközreműködésével jegyet vásárolni, mint a hagyományos úton (amelyre az adóhitel eltörlése után már semmilyen adócsökkentés nem jár).
Alapos választék
A befektetéssel kombinált életbiztosításokat kínáló 13 hazai társaság mindegyike legalább 6-7 eszközalapot kínál ügyfeleinek (összesen 91-et), akik kockázatviselő hajlandóságukhoz és hozamelvárásaikhoz mérten szabadon oszthatják meg megtakarításukat a lehetséges alapok között. A klasszikus értékpapír-kategóriák mellett néhány biztosító már hazai és nemzetközi ingatlanalapot, valamint alapok alapja konstrukciót is kínál.
A biztosítók (illetve vagyonkezelőik) teljesítménye ma már sokkal átláthatóbb, mint a unit-linked módozatok hazai karrierjének első éveiben. Jelenleg ugyanis szinte minden társaság internetes honlapján nyomon követhetők az egyes eszközalapok árfolyamai és az elmúlt időszakok pontos hozamadatai. Ennek alapján az ügyfelek is folyamatosan tájékozódhatnak (e szerint vátoztathatják is portfóliójuk összetételét), és mi is ez alapján rangsoroltuk a 13 érintett társaság összesen 91 eszközalapját.
Természetesen a piaci folyamatok hasonlóképpen csapódtak le a biztosítóknál is, mint a befektetési alapkezelőknél, vagyis a kötvény-, illetve pénzpiaci alapok különösen gyengén, a részvényes formák viszont átlagon felül produkáltak, a középmezőny pedig a vegyes, ingatlan- és nemzetközi
alapokból állt össze. A TOP 10-es listát kivétel nélkül részvényalapok foglalják el, hazai és nemzetközi alapok vegyesen. Ez jelentős fordulat a korábbi évekhez képest, amikor is éppen ezek a portfóliók szerepeltek a leggyengébben. Tavaly azonban, amikor a BUX index 20 százalékot erősödött, és a világ vezetői részvénypiacai is nyereséggel zártak, volt olyan biztosítós alap (kettő is), amely révén 52-54 százalékos hozamot realizálhattak a bizosítás biztonsága mellett profitot is elváró befektetők.
A magyar tétel
A rangsor legvégén elhelyezkedő tíz alap között pedig hazai és nemzetközi kötvényes formák helyezkednek el, ami – jóllehet az ismert monetáris politikai fordulatok tükrében – nem meglepő, nyilván sokaknak csalódást jelent azok után, hogy 2001-2002-ben ezeken a portfóliókon legalább 8-12 százalékos hozamot lehetett elkönyvelni.
Ha már a korábbi éveknél tartunk, érdemes megjegyezni, hogy egyértelmű következtetést még három év távlatában sem lehet levonni. Az így elkészített toplista zavaróan színes: a részvénytől a vegyesen át a kötvényig és a pénzpiaci alapig minden megtalálható (jóllehet az OTP-Garancia biztosító feltűnően sok alapja bekerült az első tízbe).
A rangsor alja egyértelműbb: 2001-2003-ban a nemzetközi részvényalapok jellemzően a negatív tartományban maradtak (egyes alapok 50 százalék körüli értékvesztést könyveltek el). A középmezőnyben legalább annyi részvény-, mint vegyes vagy kötvényalap található, a pénzpiaci alapok viszont inkább az élre sodródtak. Ez pedig azért érdekes, mert a tankönyvi példák ennek ellenkezőjét szokták hozni. Kérdés, hogy megállja-e a helyét a magyar közelmúlt alapján felállítható tétel, mely szerint rövid távon részvénybe, hosszabb távon pénzpiaci eszközökbe érdemes fektetni.
