Egy, a német parlament történetében példa nélküli hosszúságúra sikeredett ülésszakon a képviselők többsége bizonyos kérdésekben túlnyomó többsége megszavazta az egészségügyi és a nyugdíjrendszer, a munkaerőpiac, az adózás átalakítását célzó reform utolsó fejezeteit is, miután több fejezetet az elmúlt hetekben hagytak jóvá.
A német parlament két háza (Bundestag, Bundesrat) pénteki vitáján rendezett végszavazást azokról a mintegy tucat törvénybe foglalt gazdasági-pénzügyi és munkaügyi reformokról, amelyek január elsejétől jelentős változásokat eredményeznek a német gazdaságban és az állampolgárok életében, utóbbiak számára egyebek között adócsökkentést jelent.
A reformok részét képezik Gerhard Schröder szociáldemokrata kancellár márciusban meghirdetett, Agenda 2010 néven megismert elképzeléseinek, amelybe az egészségügy reformja is beletartozik. További reformokat is terveznek.
Fél százalékos plusz növekedést hoz a reformcsomag
Az IFO javított a német gazdaság növekedési előrejelzésén Németország befolyásos gazdaságkutató intézete, az IFO pénteken 1,8 százalékra növelte a német gazdaság növekedési ütemére vonatkozó előrejelzését. A legjobbnak a hosszú távú kilátásokat ítélték a kutatók. Európa legnagyobb gazdasága várhatóan 1,8 százalékkal bővül 2004-ben az idei stagnálás után – közölte Münchenben az IFO, amely évente kétszer tesz közzé gazdasági előrejelzést. Októberben még 1,7 százalékos növekedést jelzett 2004-re a német gazdaságnak a többi kutató intézettel összhangban. Az adócsökkentést és jóléti reformokat tartalmazó csomag parlamenti elfogadása 0,5 százalékponttal járul hozzá a növekedéshez. Az IFO előrejelzésében abból indult ki, hogy jövőre egy dollár 1,25 eurót fog érni. Bizonytalanná teszi a német exportot, hogy a közös európai valuta meddig erősödik még a dollárral szemben. Németország költségvetési hiánya a GDP 3,5 lesz jövőre, ezzel a harmadik egymást követő évben haladja meg az Európai Unió által megszabott 3 százalékos határt. Változatlanul kedvezőtlenül alakul a munkanélküliség, amely még nem érte el a mélypontot – mondta az IFO elnöke, Hans-Werner Sinn. A munkanélküliség 2004-ben előreláthatóan 4,38 millióról 4,30 millióra csökken ugyan, de ez csak a statisztikai kiigazításokra vezethető vissza.
A lényeg, hogy a jövő esztendőre például máris 15-16 milliárd eurót sikerült megspórolnia az egyébként még mindig erősen eladósodott államháztartásnak. Felerészben ez abból fakad, hogy az óriási társadalmi ellenállás dacára is összevonják a szociális segélyt és a munkanélküli segélyt és fölszámolják az e téren ténykedő és hatalmas pénzeket felemésztő párhuzamosan működő intézményeket. Eleve szűkítik a munkanélküli segély folyósításának időtartamát, egyúttal korlátozzák azt a rendszert, hogy az üzemi tanácsok, a szakszervezetek megvétózhatják a munkaadók elbocsátási terveit.
Ugyancsak pénteken döntött a német parlament alsó háza, a Bundestag az adócsökkentésekről, amelyek végül is az eredetileg tervezettnél a jövő évben még kisebb mértékűek lesznek, de így is 8-9 milliárd euróval csökkentik a német polgárok adóterheit. Figyelemre méltó, ahogy ezt a rendkívüli és a nyugati világban egyelőre párját ritkító társadalmi és gazdaság modernizációt célzó reformtervet kormány és ellenzék non stop vitában, az egész ország színe előtt alakítgatta, minden polgár tisztán érzékelte, hogy ezúttal nem csupán presztízskérdésről, pártpolitikáról, hanem az ország jövőjéről, versenyképességéről van szó.
Az ellenzék felsőházi vétóval kényszerítette ki a tárgyalást
A reformcsomag sikerével együtt a német gazdaság vezető szerepének megőrzése forog kockán. Bár az ülés legvégén a kormány és az ellenzék a német parlamenti demokráciát ünnepelte, a parlamenti döntés előtt a közvélemény megítélése korántsem volt ennyire egyértelmű. A parlamenti végszavazás előtt a Mitteldeutscher Rundfunk adóállomás felmérést készíttetett. A megkérdezettek 44 százaléka azt várja, hogy Németországban a gazdaság állapota javul a jövő évben, 37 százaléka romlásra számít.
Miután a reformtörvényeket a hét elején mind a kormányoldal, mind az ellenzék részéről csúcsszinten véglegesítették, Berlinben nem számoltak akadályokkal. A szociáldemokraták és környezetvédők vezette német kormány azért volt kénytelen leülni tárgyalni az ellenzékkel, mert ez utóbbi, felsőházi többségét kihasználva egy sor törvényt megvétózott, miután azokat az enyhe szociáldemokrata-zöld többséggel rendelkező alsóház már megszavazta. A törvénytervezetek az alku eredményeként változtak, módosultak.
A német reformtörvények legfontosabb elemei
A német parlament két háza (Bundestag és Bundesrat) előtt pénteken egyebek között az alábbi, előzőleg a két ház között egyeztető-közvetítő bizottságban a kormánykoalíció és az ellenzék részéről is legmagasabb szinten kialkudott, a széles közvéleményt leginkább érdeklő gazdasági-pénzügyi és munkaerő piaci reformok, változtatások vártak jóváhagyásra:
• A szociáldemokraták és környezetvédők alkotta kormányeredetileg 15,6 milliárd eurós adócsökkentést akart megvalósítani 2004 január elsejétől 2005 helyett. Ennek egy része válik valóra, az adóteher – utólagos korrekciók nyomán – 8,9 milliárd euróval csökken, s ennyivel nő az államháztartásra nehezedő nyomás. (Mivel azonban már 2004-re is érvényes egy adóreformszakasz, az adóteher jövőre összességében 15 milliárd euróval csökken.)
• Az ellenzék eredetileg azt követelte, hogy az államháztartási hiány újabb tételét csak 25 százalékban fedezzék újabb belső hitelekből, az arány 30 százalékra módosult. A megmaradó 70 százalékot adókedvezmények csökkentéséből és állami tulajdonrészek privatizálásából próbálják előteremteni.
• A 2004-es privatizációs célt 7 milliárd euróról 10,3 milliárdra emelik. Az újabb 3,3 milliárd eurós tervezett bevételből 2,3 milliárdot távközlési (Deutsche Telekom, Deutsche Post) részvények étékesítéséből remélnek, egymilliárdot a frankfurti, a kölni és a müncheni repülőtér, illetve a duisburgi kikötőben birtokolt állami tulajdonrészek magánosításából.
• A legalacsonyabb adókulcs 19,9 százalékról 16 százalékra csökken, később 15 százalékra. A legmagasabb adókulcs 48,5 százalékról 45 százalékra csúszik vissza, de célként megmarad az eredetileg tervezett 42 százalék is.
• A kormány adóamnesztiában akarja részesíteni mindazokat, akik tőkéjüket és megtakarításaikat a német adóhatóságok elöl külföldre menekítették, de bizonyos áldozat vállalásával visszahoznák azokat az országba. A kimenekített pénzt legalizálhatják és büntetlenséget élvezhetnek, ha 2004-ben 25 százalékos utólagos adót hajlandók vállalni. Azok számára, akik csak 2005. január 1. és március 1. szánnák el magukat erre a lépésre, 35 százalék lenne az utólagos adóztatás mértéke.
• A dohányadó cigarettánként 1,2 eurócenttel emelkedik három szakaszban. Az első emelésre 2004 március elsején kerül sor, a másodikra december elsején, a harmadikra 2005. szeptember 1-jén. Eredetileg 1,5 eurócentes emelést terveztek 2004. január 1-jén és október 1-jén, valamint 2005 augusztusának első napján.
• Harminc százalékkal csökkentik a családi házat első ízben vásárlók és építők kedvezményeit. A jövőben az ingázók kilométerenként 30 eurócentet számolhatnak el, a kormány által javasolt 15 eurócent helyett, a csökkentés a tervezetthez képest kevésbé radikális.
• Szigorodnak a munkaerő piaci törvények. Kevesebb ideig fizetik a kereseti szinthez kötődő munkanélküli segélyt (ez manapság még akár 32 hónapig is jár bizonyos kor fölött), a kereseti szinthez nem kötődő, második fokozatú munkanélküli segélyt lesüllyesztik a szociális segély szintjére. Keményebben ítélik meg azokat a tartósan munka nélkül lévő személyeket, akik valamilyen kifogással (túlképzettség, alacsony bér) nem fogadnak el felajánlott munkát, esetükben csökkenthetik a második fokozatú munkanélküli segély összegét.
• Enyhítenek a felmondásvédelmi szabályokon. A felmondásvédelem hatálya alól nem csak az öt, de az 5-10 tíz főt foglalkoztató üzemek is kikerülnek, a felmondásvédelem szabályai az újonnan felvettekre nem vonatkoznának. A munkahelyek megőrzésére hivatkozva az ellenzék követelte, hogy törvényileg is oldják fel az ágazati-regionális-országos bér- és foglalkoztatási megállapodások rendszerét, üzemi szinten váljon lehetővé “helyi szövetségek” létrehozása. A kezdeményezés a szakszervezetek támogatását élvező kormánykoalíció ellenállásán megbukott.
