A forint kedden 274 forintig gyengült az euróval szemben. A hozamok újabbb 150-200 bázisponttal emelkedtek, és a három hónapos diszkontkincstárjegy aukció érdeklődés hiányában elmaradt. Nézzük, mi is áll a válságközeli helyzet kialakulásának a hátterében, hiszen az év elején még túlcsordultunk az optimizmustól, és a forint túlzott erősödéséről tartottunk. A befektetők konvergenciáról és sáveltolásról beszéltek, és nem voltak hajlandóak tudomást venni a romló gazdasági fundamentumokról.
A januári események után először azt ismerték fel, hogy hazánkban veszíteni is lehet. Májusra azonban az is világossá vált, hogy a költségvetési hiány és a folyó fizetési mérleg hiánya is jóval meg fogja haladni a még tolerált szintet meg a kormány által előrejelzett tartományt is. Amíg László Csaba 4,5 százalékos költségvetési hiányról beszélt, addig a piac már reálisan látta, hogy 5 százalék fölötti deficittel fogunk szembesülni az év végén.
Bizalmi válság
Az év során már számos esetben bizonyult kétségesnek a pénzügyminisztérium és a jegybank szavahihetősége, kiszámíthatósága. Ha burkoltan is, de most már elismerik gazdaságpolitikusaink, hogy a június eleji sáveltolás hatalmas baklövés volt. A kormányzat szándéka az volt, hogy az exportőröket megvédje az euróval szembeni 240-es szintnél erősebb forinttól, de ez abban az instabil környezetben már nem volt reális veszély. Az intézkedés kommunikációja és időzítése is rossz volt, azt az üzenetet küldte a piacnak, hogy a kormány le akarja értékelni a forintot. A jegybank felelőssége abban áll, hogy jóváhagyta a kormány indítványát.
Azóta több hullámban gyengült a forint a jelenlegi szintre, amit a jegybank 500 bázispontos kamatemeléssel és kötvénypiaci intervencióval próbált fékezni. De miért is igazán rossz, ha gyengül a forint? A kulcs az infláció. Ha a forint leértékelődik az euróval szemben, akkor az importtermékek ára megnő. Tekintve, hogy – a szokásos közhellyel élve – a magyar gazdaság kicsi és nyitott, a forint gyengülése importalapú inflációhoz vezetne, amely elérhetné a 7-8 százalékot is.
Ezzel ugyan megoldhatóvá válna a magyar gazdaság egyik nagy baja, a költségvetés kirobbanó hiánya, de nem biztos, hogy mindenki örülne a bérek és kiadások ezzel járó elinflálódásának. A nagy veszély azonban abban rejlene, hogy a kormány és a jegybank bejelentése ellenére nem tudnánk teljesíteni a maastrichti kritériumokat, köztük az inflációra vonatkozó részt és nem tudnánk 2008-ban bevezetni az eurót.
Csemege a spekulánsoknak
A spekulánsok a piaci anomáliákat keresik, azaz olyan piaci árakat, amelyek nincsenek összhangban a fundamentumokkal. Véleményük szerint a forintban ezt megtalálták, a magas folyó fizetési mérleghiánynak ugyanis a forint gyengülése irányába kellene mutatnia. Ezen azonban a forint leértékelése nem segítene, mivel a folyó fizetési mérleghiány elsősorban a német gazdaság lustálkodásának, a magas költségvetési hiánynak és a jelentős építőipari konjunktúrának a számlájára írható.
Márpedig a piac bizalma ebben rendült meg a leginkább. A hosszú távú kötvényeket ugyanis a bejelentés után úgy árazták, hogy 2008 után már az alacsony eurókamatszinttel számoltak és az addig hátralevő valamivel több mint négy évre pedig a konvergenciát vették figyelembe. Ha egy pillantást vetünk a kötvényhozamokra, akkor kiolvashatjuk belőlük, hogy a piac korántsem bízik már a 2008-as csatlakozásban.
A jelenlegi instabil helyzetre kétféle megoldás kínálkozik. A rövid távú tüneti kezelés: a kamatok további emelése, az overnight intervenciós sáv szélesítése vagy a helyzet „kibekkelése”, azaz hagyja a jegybank, hogy a piac kitombolja magát, és reméli, hogy megnyugszik. A másik megoldás hosszabb távú: arra irányulna, hogy visszaállítsa a befektetők bizalmát a 2008-as csatlakozás teljesíthetőségében és ezzel a konvergenciajátékosok visszatérhetnének a piacra. Ehhez az utóbbi esethez a kulcs a költségvetésben rejlik.
Kérdőjelek
A kedden megjelent költségvetési adat, miszerint 252 milliárd forint volt a hiány novemberben, átrepítette a 6 százalékon a kumulált államháztartási hiányt az első tizenegy hónapra. Ez igen valószínűtlenné teszi a kormány idei előrejelzését a 4,8 százalékos, egyszer már felfelé módosított hiányt illetően, ez pedig nem kedvez a bizalom helyreállítására tett kísérleteknek.
Decemberre ugyan jelentős többlet várható a társasági átalányadó-befizetések miatt, de a piac jelenleg „hiszem-ha-látom” álláspontot képvisel, és a jelenlegi környezetben a lehető legrosszabbat árazza be. Ha ki bírjuk húzni a piac elszállása nélkül addig, amíg valóban szemmel láthatóan javulni fognak a számok, akkor megúszhatjuk, de messze még a vége. Ámbár lehet, hogy legalább már a fordulóponthoz elérkeztünk a mai nappal.
