A 2002-es előcsatlakozási programban (PEP) használt előrejelzésnél mélyebb és tartósabb világgazdasági dekonjunktúra jelentősen csökkentette a magyar gazdaság növekedési lehetőségeit – írja a 2003-as PEP-ben a kormány. A GDP negyedéves növekedési üteme a 2002. első negyedévi mélypont (2,9 százalék) után gyorsult ugyan, 2003. első negyedévében azonban újabb mélypont következett (2,7 százalék). Ennek tükrében 2003-ban a GDP növekedési üteme az idei középtávú gazdaságpolitikai program szerint alig fogja meghaladni a 2002-es, 3,3 százalékos ütemet. A dekonjunktúra miatt jelentősen csökkent az export üteme, s ezt a növekvő fogyasztás sem tudta ellensúlyozni.
Kiugróan magas deficit
A 2002-es PEP azzal számolt, hogy 2001-2005 között az egy keresőre jutó reálbér összességében körülbelül 33 százalékkal nő. Ezzel szemben az várható, hogy a növekedés már az első három évben eléri a 34-35 százalékot. A dinamikus növekedéshez hozzájárult a költségvetési szférában foglalkoztatottak bérének jelentős emelése, a minimálbér megkétszerezése, a személyi jövedelemadó terhelés csökkentése, valamint az infláció mérséklődése.
2002-ben az államháztartás deficitje kiugróan magas volt. A hiány „megugrását” nem a bevételek elmaradása, sokkal inkább a kiadások dinamikus növekedése magyarázta. Az államháztartás keresletélénkítő hatása 2002-ben megközelítette a GDP 4 százalékát.
A kormány előző évi prognózisában nem tudta pontosan felmérni a költségvetésen kívüli forrásokból finanszírozott tételek és az adósságátvállalások nagyságrendjét (autópályaépítés, BKV, MÁV, MFB veszteségrendezése). A központi költségvetésen kívül a helyi önkormányzati alrendszer hiánya is jóval nagyobb lett a vártnál a felhalmozási kiadások erőteljes növekedése következtében.
Évente egy százalékot faragna le a kormány
A fiskális politika fő törekvése az államháztartásban 2003-ban megkezdett kiigazítás folytatása, a deficit csökkentése. Az idei PEP 2004-től kedvezőbb konjunkturális környezettel számol, de a magyar gazdaság külső egyensúlyának romlása csak akkor kerülhető el, ha az államháztartás finanszírozási szükséglete a GDP százalékában a következő két évben legalább évente 1 százalékponttal mérséklődik.
A deficit a tervek szerint így már 2005-ben a GDP 3 százaléka alá kerül, s a kiigazítás 2006-ban is folytatódik. Az államháztartás hiánya az időszak végén, a kormányzat jelenlegi várakozásai alapján a GDP 2,5 százaléka lehet.
A bruttó államadósság GDP-hez viszonyított aránya 2000-ben (a maastrichti kritériumként szereplő) 60 százalék alá került, majd 2001-ben 53 százalékhoz közelítve mérséklődött. 2002-ben az államháztartás kiugró mértékű hiánya az adósságráta átmeneti növekedését okozta, de a csökkenő deficit és a 2005-től már újra többletet mutató elsődleges egyenleg mellett a PEP-ben tervezett makrogazdasági pálya mentén helyreáll a ráta csökkenő trendje. A 2006-ra prognosztizált államadósság így a GDP 54 százalékára mérséklődik.
Cél az ötszázalékos növekedés
A 2003-2006-os időszakban a kormányzat várakozásai szerint a munkatermelékenység 3-3,5 százalék körüli mértékben javulhat évente. A foglalkoztatás fokozatos bővülése mellett enyhén emelkedhet az aktivitási ráta, az időszak végére megközelítheti a 62 százalékot. Ezek a folyamatok támasztják alá a középtávú gazdasági programban megnevezett 2006 évi 5 százalékos gazdasági növekedést, amelyik az átmeneti mérséklődés után éri el ezt az értéket.
A gyors és tartós gazdasági növekedés fennmaradásának fontos feltétele a hazai tőkeállomány dinamikus fejlődése. A világgazdasági recesszió kedvezőtlenül érintette a vállalkozói szektor beruházási kedvét és lehetőségeit, így a beruházási hányad a 2001-es 23,6 százalékról 2002-re több mint 1 százalékponttal csökkent. E folyamat mögött a beruházási struktúra igen kedvezőtlen átalakulása ment végbe: az állami beruházások erőteljesen növekedtek, a vállalati beruházások pedig a dekonjunktúra miatti önkorrekció következtében csökkentek.
Bővülne a beruházások aránya
A beruházási hányad csökkenése várhatóan még 2003-ban is folytatódik, de már látszanak kedvező jelek, melyek a vállalkozási szektor beruházásainak fellendülésére és így a beruházási szerkezet javulására utalnak. Az EU-csatlakozást követően 2004-től a beruházási hányad újabb emelkedésére számít a kormány, 2006-ra az megközelítheti a kohéziós országokra jellemző 25 százalékot. A csatlakozás utáni évtől már a GDP 1-2 százalékának megfelelő nagyságrendű uniós transzferekkel számol a program, így a beruházások növekedésének üteme megközelítheti a 10 százalékot.
A konjunktúra-mutatók javulása érdekében, alapfeltétel a versenyképesség romló irányzatának megfordítása és a vállalkozói szektor befektetői kedvének javítása. Amennyiben a kormánynak sikerül ezt elérnie, 2004-re 6-8 százalékos export-növekedés is elképzelhető. Az ezredfordulóra jellemző mértékű kiviteli expanzió a következő években sem várható, de az exportvezérelt növekedés fennmaradása, az időszak végére 8-10 százalék közötti áru- és szolgáltatásexport-növekedés reális a magyar gazdaságban – állítja az idei PEP.
