Uniós agrárreform – hosszú távra terveznek

A közös agrárpolitika alapjaiban változik meg – kommentálta csütörtökön az előző éjszakába nyúló tárgyalássorozat során kialkudott eredményt Franz Fischler agrárügyi uniós biztos szóvivője. A szerdáról csütörtökre virradóra

Franz Fischler

Luxemburgban tető alá hozott uniós agrárügyi reform gyakorlatilag az osztrák agrárügyi biztos részben radikális változtatási terveinek lágyított változata.

A kompromisszumra azonban így is szüksége volt az uniónak, hiszen a szeptemberi WTO-tárgyalásokon az agrárkereskedelem liberalizációját kérik majd számon a megjelenteken. Márpedig a jelenleg érvényes, sok esetben kereskedelemtorzító hatású rendszerrel igen gyenge tárgyalási pozíciókkal érkezett volna az egyesült Európa a mexikói megbeszélésre.

Az eredeti, radikális reformtervezet leglényegesebb eleme az volt, hogy a jövőben a termelők ne a termelés szintje alapján juthassanak a közvetlen támogatásokhoz, mert ez sok esetben túltermelésre ösztönözi a gazdákat. A változtatások, állítja a bizottság, a túltermelés ösztönzése helyett a piaci viszonyokhoz való alkalmazkodás és a fenntartható mezőgazdaság (ez alatt főleg környezetvédelmi, állategészségügyi, élelmiszerbiztonsági előírásokat kell érteni) irányába tereli majd a farmereket.

A radikálisabb változtatás, ahogyan az várható volt,

természetesen nem ment át az uniós mezőgazdasági miniszterek alkotta szűrőn, így a jövőben sem az úgynevezett egységes farmi támogatás (single farm payments) lesz a termelők egyetlen mankója, hanem csökkentett mértékben ugyan, de fennmaradnak a közvetlen kifizetések is.

Erre a tipikusnak mondható uniós kompromisszumra leginkább azért volt szükség, mert néhány ország, köztük az évente 43 milliárd eurós uniós agrártámogatásból a legnagyobb mértékben részesedő Franciaország másképpen nem bólintott volna rá a reformokra az ominózus WTO-forduló előtt. Persze nem csak a franciák kötötték az ebet a karóhoz a világ legnagyobb agrárexportőreit, néhány fejlődő országot és az európai fogyasztók pénztárcáját is sújtó közvetlen kifizetések ügyében. Első körben a görögök is kiálltak a lazítás mellett, majd a spanyol-francia közös akarat vizezte fel még jobban Franz Fischler eredeti javaslatát.

Ugyancsak komoly vita előzte meg a bizottságnak azt a kezdeményezését, amely a felvásárlási árak csökkentését szorgalmazta néhány termék esetében. Ez már Magyarországot és a többi csatlakozót is közvetlenül érinti, nem véletlen, hogy a javaslat napvilágra kerülését követően ezek az államok közös nyilatkozatban kérték az uniót az felvásárlási árak csökkentése esetén a kompenzációk régi és új tagok közti kiegyenlítésére.

A véglegesnek tűnő reform szerint a gabonafélék esetében megmaradnak az felvásárlási árak a jelenlegi szinten, azzal a nehezítéssel, hogy a szezonálisan adott támogatásokat (monthly increments) 50 százalékkal csökkentik. A tejágazatban aszimmetrikus változtatást hajtottak végre. A vaj felvásárlási ára a korábbi megállapodásnak megfelelően fokozatosan 25 százalékkal csökken 2007-re, miközben a támogatott mennyiség ugyanaddig 70 ezer tonnáról 30 ezerre apad.