Nem lesznek dömpingellenőrzések – így nyugtatgatta Burány Sándor foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi miniszter a tárca múlt heti
tájékoztatóján a cégeket. Az aggodalomra a munka törvénykönyve (Mt.) július elsejével hatályba lépő módosításai adhattak okot. Továbbá azok a sajtónyilatkozatok, amelyeket a járulékfizetés megkerülésére létrehozott úgynevezett kényszervállalkozások várható ellenőrzéséről, a visszaszorításukra meghozandó intézkedésekről a különböző hatóságok vezetői adtak.
A tájékoztató eredeti célja persze nem az alkalmazottak helyett alvállalkozókkal szerződést kötő, feltehetőleg több tízezer munkaadó lelkének megnyugtatása volt. A tárca vezetője azonban – a biztosítási, fuvarozó szektoroktól a médiáig teljes ágazatokat izgalomban tartó híresztelések ismeretében – valószínűleg jobbnak látta, ha előáll a még csak vázlataiban létező önfoglalkoztatói forma koncepciójával, és az ezeknek a vállalkozásoknak alternatívát kínáló megoldás társadalmi vitájának kezdetét egyben a hangulat hűtésére használja fel.
Az önfoglalkoztató
Egyelőre csak egy felettébb vázlatos tervvel rukkolt elő a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium az alkalmazottak helyett kényszer-alvállalkozókat szerződtető munkáltatók gondjainak megoldására kitalált úgynevezett önfoglalkoztatói rendszer bevezetésére, habár az ígéretek szerint ősszel már a parlament elé is kerülne a jogszabály. A tervek szerint januártól azok a vállalkozások, egyéni vállalkozók, bt.-k, amelyek megfelelnek néhány kritériumnak (a Németországban alkalmazott feltételeket lásd külön), bejelentkezhetnek önfoglalkoztatónak, ráadásul úgy, hogy mind az adó-, mind pedig a járulékfizetések tekintetében minden maradna a régiben. A változások a későbbiekben a munkaadókat érintenék: azoknak – hároméves átmeneti időszak lejártával – az önfoglalkoztató partnereik után is meg kellene fizetniük a bérjellegű jövedelmek után előírt közterheket. Az átmenet első évében például a foglalkoztató a munkaadói adó- és járulékterhek egyharmadát fizetné az önfoglalkoztatókkal kötött vállalkozói szerződés után.
A Mt. alapján egyébként a hatóságok már korábban is felléphettek a színlelt vállalkozói szerződések ellen, hiszen a jogszabály eddig is tételesen leírta, mi minősül munkaviszonynak. A módosítások után azonban megsokszorozódnak a lehetőségek. A legfontosabb változás, hogy a törvény kimondja: “a munkavégzés alapjául szolgáló szerződés típusának megválasztása nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekeinek védelmét biztosító rendelkezések érvényesülésének korlátozására, illetve csorbítására”. Ez röviden azt jelenti, hogy a munkaadó nem köthet csak és kizárólag azért vállalkozói szerződést, mert ez anyagilag jobban megéri számára.
A másik jelentős módosítás, hogy ezentúl a munkaügyi felügyelők dönthetik el: a megvizsgált vállalkozási, megbízási megállapodás a tényleges tartalma alapján munkaszerződésnek minősül-e vagy sem. Függetlenül attól, hogy a szerződő felek a dokumentumban milyen megfogalmazást használtak.
A hamarosan hatályba lépő változtatásokat megelőzően mind az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség (OMMF), mind pedig az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) részéről több olyan nyilatkozat hangzott el, ami forró nyarat jósolt az ilyen “színlelt” szerződéseket használó vállalkozások életében. Békés András, az OMMF elnöke például előszeretettel ismertette a lapokban azt a tervét, hogy a felügyelők a módosított paragrafusok alapján megbírságolják az álmegállapodásokkal dolgozó cégeket, kötelezik a munkaszerződések megkötésére, megállapítják, hogy hány éve áll fenn ez az állapot és a vizsgálatuk eredményeit megküldik az adóhatóságnak.
Ez utóbbi fenyegetés azért okozott hideglelést az érintett cégeknél, mert így az APEH könnyedén megállapíthatja és be is hajthatja a ki nem fizetett járulékokat, méghozzá a közterhek elévülési időpontjáig, 5 évre visszamenőleg. Nem csoda hát, ha az adóhatóság elnöke, Király László György is arra buzdította nyilatkozataiban a cégeket, hogy a törvény hatályba lépéséig alakítsák át “necces” szerződéseiket. A munkaügyi ellenőrök ugyanis nem vizsgálnak visszamenőlegesen: ha az érvényben lévő megállapodásokban nem találnak kivetnivalót, akkor legalább a büntetéseket meg lehet úszni, az elmaradt járulékok kérdését pedig önellenőrzéssel lehet rendezni.
Német kritériumok
1. Aki önfoglalkoztató szeretne lenni Németországban, annak az alábbi 5 kritérium közül egyidejűleg legalább 3-nak meg kell felelnie: A vállalkozó tevékenysége külső megjelenési formáiban munkavállalói tevékenységnek felel meg.
2. A keresőtevékenység nem foglal magában vállalkozói magatartást.
3. Tartósan egy megbízó javára tevékenykedik, s a tevékenység volumene elér egy meghatározott szintet.
4. Nem foglalkoztat olyan munkavállalót, aki havonta 325 eurót meghaladó bérezésben részesül.
5. Megbízója a vállalkozó által végzett tevékenységet általában munkavállalókkal láttatja el
“Nem félünk, de nem is akarunk megijedni” – nyilatkozta a Figyelőnek az egyik nagy fuvarozó cég névtelenséget kérő pénzügyi vezetője, aki megerősítette, hogy a változásokra egy ideje már készülnek. A tipikusan egyéni vállalkozóként, vagy bt.-ként működő gépkocsivezetőikkel, rakodóikkal megkezdték a szerződések felülvizsgálatát, a jogászuk tanácsa alapján esetenként szerződést is bontottak és átalakították a megállapodások megfogalmazásait. “Alkalmazottként nem tudjuk őket felvenni, mert nem vagyunk képesek kigazdálkodni a közterheket, ráadásul versenyhátrányba kerülnénk a konkurenseinkkel szemben, akik hasonló praktikákkal élnek” – mondja az igazgató.
A jogászuk tanácsai alapján azokat a kitételeket módosították, amelyek – a munkaidő-beosztástól a szabadságolásig, az utasítási és beszámoltatási jogosítványokig – arra utaltak, hogy munkaviszonyt próbálnak meg elfedni a szerződéssel. “Törvényesen szeretnénk élni, de ez itt pénzkérdés” – panaszkodik a pénzügyi vezető, aki úgy véli: a munkaügyi ellenőrök valószínűleg csak a legkirívóbb esetekben élnek majd a szerződések átminősítése és a büntetés eszközével.
Hasonlóképpen “hidegvérrel” várja a jövőt a probléma által ugyancsak sújtott biztosítási szektor, amelyben az ügynökök tipikusan valamilyen vállalkozói formában működnek. Sípos József, az Allianz Hungária kommunikációs igazgatója nem tagadja, hogy – mint minden új jogszabály esetében – a mostani változások előtt is “sűrű fésűvel” vizsgálják, kell-e bármit módosítani a társaság belső szabályozásán. Szerinte azonban az új Mt. csak azokat az EU-konform módosításokat hozza, amelyeket az Allianz Csoport szabályain keresztül náluk már korábban meghonosítottak. “Németországban például az üzletkötők 90-95 százaléka vállalkozói formában szerződik” – emlékeztet az igazgató.
Szerződések veszélyben
Török Györgyi adótanácsadó, a Pallas Consulting ügyvezetője arra emlékeztet, hogy az APEH-nek az adózás rendjéről szóló törvény alapján eddig is lehetősége volt arra, hogy a vállalkozói szerződéseket a tényleges tartalmuk alapján ítélje meg, s ha úgy látja, akkor munkaviszonynak minősítse azokat – ez számos alkalommal meg is történt. Praxisában az adótanácsadó éppen ezért azt a gyakorlatot követte, hogy kifejezetten ellenjavallta az alvállalkozói megállapodásokat akkor, ha a kérdéses feladatot csak a munkaviszony jellemzői alapján lehetett elvégezni. “Akadt olyan szélsőséges eset is, hogy a titkárnőtől az ügyvezetőig mindenki beszállító volt, a cég pedig az alvállalkozók egyedüli megbízója is volt egyben” – meséli az adótanácsadó, aki szerint a leginkább veszélyben éppen ezen utóbbi megállapodások vannak, amelyek ráadásul sokszor egy, a minimálbéren bejelentett főállású munkaviszony mellé kapcsolódtak.
A legnagyobb problémának azonban a nyilatkozó vállalatvezetők és tanácsadók azt tartják, hogy a kényszervállalkozásokat többnyire nem egyszerűen költségtakarékosságból, hanem az életben maradás miatt választó cégek számára a kormányzat alternatívát nem kínál, legfeljebb szigorúbb ellenőrzésekkel fenyeget. A közterhek alig mérséklődnek, az érintettek számára viszonylag jó választásnak ígérkező önfoglalkoztatói rendszer kereteit pedig a fogadkozások ellenére még nem alakították ki.
