Belföld

Út az EU-ba – nem csak egy irányba vezet

admin

2003. 04. 07. 13:03

Egy jól hangzó érvvel kevesebb marad a „nemkampány" szószólóinak, ha az Európai Konvent az európai alkotmányba illeszti az unió elhagyásának szabályait.

Lehet, hogy Brüsszelbe is elhallatszik az uniós belépésre nemmel voksolók táborának egyik kifogása a szervezettel kapcsolatban: eszerint mindeddig a

felvételi, ha nem is egyszerűen, de teljesíthető volt, kiút azonban aligha mutatkozott. Igaz, eddig egyik tagország sem akarta elhagyni a szervezetet, kivéve talán Grönlandot, az ottani kormányzat azonban még az Európai Közösségből szeretett volna szabadulni és végül ez sikerült is.

A renitens halászok

 

A Dániához tartozó, ám teljesen önálló közigazgatású Grönland lakosainak az akkor még Európai Közösségnek nevezett szervezettel gyűlt meg a bajuk. A főleg halászok lakta óriásszigeten 1979-ben tartottak népszavazást arról, hogy az ország a szervezet tagja maradjon-e. A lakosság többsége azonban akkor úgy vélte, hogy az egyetlen bevételi forrás, a halászat „közösségfüggetlen” szabályozásáért cserébe inkább lépjen ki. Az autonóm grönlandiakat azóta 1985-ben ismét az urnákhoz hívták, mindhiába, a többség ismét a társulás ellen voksolt.  

A lehetőségét is vitatták


Az elmúlt héten meglepő módon új cikkelyeket terjesztett az EU reformjával és új alkotmányával foglalkozó Európai Konvent elé a testület elnöksége. A cikkelyek részben a tagsággal foglalkoznak, részben pedig általános rendelkezéseket tartalmaznak. A legfontosabb arról rendelkezik, hogyan hagyhatja el egy állam az uniót. Korábban némi vita bontakozott ki arról, hogy egyáltalán legyen-e ilyen része az alkotmánynak, vagy a jelenlegi alapszerződésekhez hasonlóan ne foglalkozzanak ezzel.

Egyesek, így például az Európai Bizottság, úgy érveltek, hogy a tagállamok igazából nem is léphetnek ki az EU-ból, mert az nem csak államok, hanem népek uniója is. Az alkotmányos szerződés Európa népei, nemcsak államai közt köttetett, ezért azt egyoldalúan felmondani egy állam számára lehetetlen – mondták. Érdekesség, hogy pontosan ugyanezt az érvet használták az amerikai föderalisták 1830-ban, amikor Dél-Karolina egyoldalúan érvényteleníteni akart egy szövetségi törvényt.

Rögös az út kifelé

Az elnökség által most benyújtott cikkely mindenesetre lehetővé teszi a távozást, ha valamelyik tagállam meggondolná magát. Miután az adott állam értesítette az Európai Tanácsot e szándékáról, a két fél “kilépési egyezményt” köt, amely részletesen szabályozza a kilépés részleteit: például rendezi a számlákat, amelyek a közös költségvetésből erednek.

A cikkely ugyanakkor elég szűkszavú, konkrétumok egyáltalán nem derülnek ki belőle, noha éppen a konkrét apróságok teszik a leginkább körülményessé a kilépést, az alkotmányos alapkérdésen túl. Az uniós berkekben jártas Bruxinfo egy érdekes példát említ: mi lesz a távozó állam azon polgáraival, akik uniós állampolgárságuknál fogva évek óta egy másik államban élnek és dolgoznak?

Az uniós alkotmányba betervezett, a tagságra vonatkozó cikkelyek ezenkívül még a jelentkezés feltételeiről, valamint a tagállamok jogainak indokolt esetben való felfüggesztéséről szólnak. Utóbbit változtatás nélkül átvették a jelenlegi alapszerződésből, az előbbi cikkely viszont teljesen új. Tartartalmilag csak annyiban különbözik a jelenleg érvényes szabályoktól, hogy előírja a tanács számára: egy állam jelentkezésekor azonmód értesítse az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket is.

Általános rendelkezések – csak haladóknak

Az általános rendelkezéseket tartalmazó cikkelyek közül az első (‘A’ cikkely) érvényen kívül helyezi az összes eddigi alapszerződést és későbbi módosításaikat. Éles vita folyik azonban arról, hogy mi lesz a sorsuk azoknak az államoknak, amelyek nem ratifikálják az új alkotmányt, ők alkotmányos szempontból ugyanis “légüres térbe” kerülnek. Erre a ‘G’ cikkely próbál meg választ adni, amely leszögezi: amennyiben az aláírást követő két év leteltével a tagállamok négyötöde már ratifikálta az alkotmányt, de még mindig van egy-kettő, amely nem, akkor az ügyet az Európai Tanács elé utalják.

Az ‘F’ cikkely az alkotmány módosításáról szól. Eszerint bármelyik tagállam kormánya vagy a bizottság bármikor kérheti az alkotmány módosítását. Amennyiben a tanács – az Európai Parlament megkérdezése után – jóváhagyja a kérést, kormányközi konferenciát hívnak össze a módosítás megvitatására. A módosított alkotmányt minden egyes tagállamnak ratifikálnia kell ahhoz, hogy jogerőre emelkedjék.

A ‘B’ cikkely szerint az “új” alkotmánnyal létrehozott Európai Unió jogutódja az Európai Közösségeknek. A ‘C’ cikkely felsorolja azokat az államokat és függő területeiket, gyarmataikat, amelyekre az alkotmány vonatkozik. A ‘D’ cikkely leszögezi, hogy az alkotmány semmilyen értelemben nem érinti az esetleges egyéb uniókat Európában, mint például a regionális szövetséget a három Benelux állam között.

Az ‘E’ cikkely szerint az alkotmányhoz csatolt kiegészítő egyezmények, protokollok a dokumentum integráns részének tekintendőek. A ‘H’ cikkely kimondja, hogy az alkotmány meghatározatlan ideig érvényes, az ‘I’ pedig felsorolja a nyelveket, amelyekben a dokumentum hivatalosnak minősül. Ezek között egyelőre csak 11 hivatalos nyelv szerepel, plusz az ír.

vissza a címlapra

Ajánlott videó mutasd mind

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.