Belföld

Műtárgy szőnyegek

A külföldi kereskedők és befektetők kivárása, az idegenforgalom drasztikus visszaesése a magyar műkereskedelem fizetőképes keresletének sorvadásával jár, ami a szőnyegpiacot sem kíméli.

Műtárgy szőnyegek 1A Balaton utcában nemrég számos gyűjtő részvételével lezajlott árverés első felében népi és keleti műtárgyak szerepeltek. Az összesen 106 népi “csetresz” szinte mindegyike elkelt. Igaz, ezek a tételek az aprógyűjtés ágába tartoznak, ennek megfelelően leütési áruk a néhány ezertől a harminc-negyvenezer forintig terjedt.

A kissé elfáradt közönség láthatóan feszülten várta a 171. tételtől sorra kerülő szőnyegeket. Ezek közül elsőként az anatóliai Mudjur szőnyegre lehetett licitálni, amely a 100 ezer forintos kikiáltási árnál hatvanezer forinttal drágábban cserélt gazdát. A biztató kezdetet követő tételek sorozatos kudarca lelombozta a kedélyeket. A felkínált tárgyak zöme visszamaradt, vagy kikiáltási áron cserélt gazdát.

Vásárlási tanácsokA szőnyegek vásárlását megnehezíti, hogy készítésük igen hosszú múltra tekint vissza. A technika az évszázadok alatt szinte semmit sem változott, de hasonló a helyzet a mintavilággal is. A szőnyeg korát kopása és a mesterséges színek használata könnyen elárulhatja, ám származásának pontos helyét még a szakértő is csak az ide vágó irodalom rendszeres forgatása mellett képes meghatározni. Emiatt az alapokat tartalmazó kézikönyveket minden leendő vásárlónak érdemes beszereznie. A vegyes antikvitások elkerülése mellett a specializálódott szőnyeggalériák felkeresése ajánlott, a szélesebb körű tájékozódás végett érdemes az aukciósházak már lejárt és a leütési eredményekkel kitöltött katalógusait is átböngészni. A sérült darabokkal nem érdemes bíbelődni. A restaurátor ugyan vállalja a javítást, ám ez ebben a műfajban súlyos, a vételárral vetekedő vagy annak többszörösét kitevő anyagi áldozatot jelent. Mivel a felvetőszálig kopott szőnyeget szinte lehetetlen újra “húsossá” tenni, ha a kínálat engedi, inkább a sérült, de húsosabb, mint az ép, de erősen kopott szőnyeg mellett tegyük le a voksunkat.

Millión innen és túl

A negatív eredményt jól szemlélteti, hogy míg az árverezni próbált 84 szőnyegtétel kikiáltási ára összesen megközelítette a 25 milliót, addig a leütött tételek végeredménye csupán 7 millió volt. Az árverés egyetlen egymillió forint fölötti leütése egy perzsa Heriz volt. A XIX. század végéről való darab 700 ezer forintos kikiáltási árát a licitálók 1,2 millióig tornázták fel.

Egy jobb napon hasonlóan végezhette volna a 440 ezer helyett 600 ezerért elkelt perzsa Mahal, továbbá a kaukázusi Fakralo Kazak, amely 380 ezer forintos induló árról végül 750 ezerig vitte. Unikumnak számított a 222-es tételként indított erdélyi Usak. A rozettakoszorús szőnyeg könnyedén érte el induló árának kétszeresét, az 550 ezer forintot.

Hazai gyűjtők következhetnek?

A szezonnyitó baljós előjeli dacára a néhány esztendeje még a régiségvásárokban is csak ócska rongynak tekintett kézi csomózott keleti szőnyegek a műtárgypiac legmegbecsültebb darabjai közé léptek elő. A nyugat-európai, de főként a tengerentúli aukciókon elért milliós leütési eredmények hatására hazánkban is kialakult egy szakmailag magasan képzett felvásárlói és gyűjtői réteg.

Ám az árverési szezonra hozzánk érkező francia, olasz, illetve német kereskedők rendre győztek a licitharcban. Most a külföldi felvásárlók elmaradtak. A kereslet csökkenésére és az évek során egyre magasabbra emelkedett árakra a hazai viszonteladók passzív jelenléttel reagáltak.

Műtárgy szőnyegek 2 Nagy divatja volt…

Dekoratív, díszítő jellege miatt és a télen-nyáron hűvös paloták melegebbé, otthonosabbá tétele végett az európai arisztokrácia évszázadok óta vonzódott a csomózott szőnyegek iránt. Ezeket később a kialakuló, az arisztokrácia lakberendezéséi szokásait elleső polgárság a legkeresettebb luxustermékek közé emelte.

Ez a fajta megbecsülés az idő múlásával sem kopott meg. A múlt század fordulóján már olyan méreteket öltött az antik szőnyegek iránti kereslet, hogy a családi manufaktúrák különböző antikolási eljárásokkal korosították termékeiket. A XX. század közepéig a tisztviselői bérlakástól az úri villáig mindenkinek a falát díszítette legalább egy csomózott szőnyeg, ez mintegy részévé vált a társadalom középső és felső rétege otthonról alkotott ideáljának.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik