Belföld

Nyugdíjpénztárak – elmaradt kasszasiker

Nagy a tétje a választásoknak a nyugdíjpénztárak jövője szempontjából. Az Orbán-kormány prioritásai között nem szerepel a szektor, emiatt sokat veszített lendületéből 1998 óta.

Nyugdíjpénztárak – elmaradt kasszasiker 1A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) közelmúltban napvilágot látott jelentése szerint 2001-ben megtorpant a nyugdíjpénztárak korábbi évekre jellemző fejlődési üteme. Az év végén a 22 működő intézmény 2,253 millió tagot számlált. Ez az előző évhez képest 102,7 százalék.

A növekedés döntően a kötelezően belépett 82 ezer pályakezdőnek köszönhető. Ezzel párhuzamosan 18 ezren léptek vissza a társadalombiztosítás kizárólagos oltalma alá, illetve háromezren haltak meg vagy váltak rokkanttá, elveszítve ezzel pénztári tagságukat.

Szintén csökkenő ütemben, de egyelőre még gyarapszik a magánpénztárak vagyona. Az elmúlt év végén meghaladta a 283 milliárd forintot. Az egy főre jutó érték a 2001-es 80 ezerről 126 ezer forintra emelkedett.

A kicsiknek nincs jövőjük?A nagy pénzügyi csoportok hatalmas fölénnyel uralják a nyugdíjpénztári piacot (is). A banki és biztosítói hátterű magánpénztárakat választotta a tagok több mint 91 százaléka, a kezelt összvagyon 89,5 százaléka ezekben a kasszákban összpontosul. A kisebb munkáltatók által létrehozott pénztárak az évek során folyamatosan veszítenek piaci részesedésükből, egyre kevésbé képesek felvenni a versenyt a nagyokkal. A folyamat további beolvadásokat, vagyis a kicsik végzetét sejteti.

Gazdagabb önkéntesek

Az öngondoskodáson alapuló harmadik nyugdíjpillért megtestesítő 98 önkéntes nyugdíjpénztár a magánkasszákénál valamelyest nagyobb súlyt képvisel az intézményi befektetők körében. Tagjainak száma ugyan csupán 1,152 millió, de a magasabb tagdíjak (s ekképp az egy főre jutó 252 ezer forintos vagyon) révén 2001. végére már 290 milliárd forintos tőkeállomány felett őrködött.

A két nyugdíjpénztári típus összesen tehát több mint 573 millárd forintnyi vagyont kezel(tet), amivel csaknem utolérik a biztosítók és befektetési alapok tőkéjét. Az említett intézményi befektetők a PSZÁF szerint együttesen 1969 milliárd forintot forgatnak, ebből hasítottak ki maguknak a pénztárak egy 29 százalékos szeletet.

Jellegüktől függetlenül a nyugdíjpénztárak portfólió-összetétele kísértetiesen hasonló. Szembeszökő az állampapírok 80 százalékot súroló túlsúlya, miközben a részvények aránya folyamatosan esik: a 2000. évi 15 százalékkal szemben tavaly már csak 10-11 százalékos volt. A maradékot jellemzően kötvényekben, befektetési jegyekben fialtatják – hogy milyen eredménnyel, erről a májusi éves beszámolók adnak majd képet.

Politikai kérdés

A nyugdíjpénztárak tevékenysége és sikeressége nem függetleníthető a gazdaságpolitikai döntésektől. Sem a tőzsde élénkítése, sem pedig a tőkefedezeti pillér támogatása nem szerepelt a most lezáruló parlamenti ciklus célkitűzései között. Az 1998-ban Medgyessy Péter akkori pénzügyminiszter gyámkodásával bevezetett nyugdíjreform eredeti elemei számos ponton módosultak, s ennek hatására a nyugdíjpénztárak gyümölcsözőnek indult fejlődése megakadt – ezt tanúsítják a száraz tények is.

Nyugdíjpénztárak – elmaradt kasszasiker 2Hasonlóképpen vélekedik László Csaba, a Magyar Szocialista Párt pénzügyminiszter-jelöltje, aki szerint az Orbán-kormány alapjaiban változtatta meg a nyugdíjpénztári rendszer törvényi feltételrendszerét. Azon túlmenően, hogy megszűnt a magánpénztárak szolgáltatásaira vonatkozó állami garancia, az eredetileg meghirdetett hat, hét majd a 2000. évtől nyolc százalékos nyugdíjjárulék helyett még ma is mindössze hatszázalékos tagdíjat fizetnek a pénztártagok.

Ez valószínűleg minden idők legnagyobb megszorító intézkedése, s kárvallottja nem kevesebb, mint 2,2 millió pénztártag – véli László Csaba. Ha a rendszer ilyen feltételek mellett maradna fenn, akkor ezeknek az embereknek a nyugdíjpénztárakból származó nyugdíja 15-20 év múlva akár 25-30 százalékkal is alacsonyabb lehetne, ami durva becslések szerint mai áron hozzávetőleg 600-700 milliárd forint elvonást jelent úgy, hogy az állami nyugdíjrendszer ezt semmilyen módon nem ellentételezi.

Mit tenne az egyik, mit a másik?

Arra a kérdésünkre, hogy mit tenne, ha a választások után ő ülne a pénzügyminiszteri bársonyszékbe, László Csaba az elmúlt ciklus említett intézkedéseinek hatályon kívül helyezését emelte ki, valamint a hosszú távú stabilitás, a kiszámíthatóság és a nyugalom szükségességét. A magánnyugdíj-pénztáraknak vissza kell kapniuk eredeti szerepüket a társadalombiztosítási rendszerben. A tagok számlájára utalt összegnek nyolc százalékra kell emelkednie, és Nyugdíjpénztárak – elmaradt kasszasiker 3vissza kell állítani az állami garanciát is. Fontos feladatnak nevezte a túlzott bürokrácia megszüntetését és az adminisztráció egyszerűsítését.

A FigyelőNet Varga Mihály jelenlegi pénzügyminiszter véleményére is kíváncsi volt az ügyben, ám ő a kampánnyal kapcsolatos elfoglaltságai miatt nem tudott időt szakítani arra, hogy válaszoljon kérdéseinkre.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik