Belföld

Valami Amerika – Nem szégyen nevetni

Van kedve nevetni egy humánszemetet menedzselő asszonyon (régebben: takarítónő), aki rettenetesen betépett néhány szelet hasistortától?

Valami Amerika – Nem szégyen nevetni 1Ha Ön azt gondolja, a nevetés, mosolygás, kuncogás, esetenként gyomorból érkező bruhaha nem feltétlenül világnézeti hitvallás, és nem érzi szükségét annak, hogy élete minden percében mindenki előtt – beleértve önmagát is – kifejezze a kultúrával kapcsolatos igényességét, akkor nagyon jól fog szórakozni a Valami Amerika című, új magyar vígjátékon. Nem lesz életre szóló élmény, de nem is ez a lényeg. Ha belegondolunk, ilyesmiről szól egy jó bor, egy jó szivar, egy jó meccs, egy jó akármi.

Mint ismeretes, új magyar vígjátékot nehéz csinálni. Nehéz újat, magyart és legfőképp vígjátékot. Pedig a tuti film receptje ismerős. A tuti filmhez kell egy mindent igényt kielégítő ötlet, néhány sztár, rengeteg pénz. A követhetően életszerű ötlet a Valami Amerikában egy film, amelynek kész forgatókönyve van, a tehetség is adott, sztárok is rendelkezésre állnak – már csak a pénz hiányzik. Tamásnak, a reklámfilmekkel befutott, de “igazi nagyfilmre” vágyó rendezőnek kapóra jön egy éppen Budapest felé autózó amerikai producer, aki elvben mindent tud a sikerfilmről és pénze is van hozzá. Konkrétan az összeg felét állja, kábé hatvanmillió forintot, amiből rögtön látszik, hogy hőseink nem történelmi- vagy operafilm forgatását tervezik. A 60 milla másik felét Tamás bátyja, Ákos próbálja megszerezni, szó szerint: különböző női csatornákon keresztül. A családhoz tartozik még egy öccs, András, aki egyáltalán nem találja a helyét ebben az ígéretesnek tűnő, nyomulós, túlteljesítős, majomkodós világban, ezért a tiltakozás, az álcázás meg a megélhetés kedvéért kék majomnak öltözik. Természetesen felbukkannak lányok is, pont úgy, mint az életben, szépek és okosak, csábítóak és buták. Valamennyien Budapesten, ebben a kikerülhetetlen, lakhatatlan, imádni való “bűnös városban” szeretnének fogást találni valakin vagy legalább valamin. Ezek nem szomorú, hanem valóságosan vicces dolgok, mint Schütz Ila takarítónője, egy teljesen helyénvaló, üdítő magánszám, szaknyelven cameo, magyarul tejföl – vagyis egy apró íz, ami eléggé feldobja a cuccot.

Valami Amerika – Nem szégyen nevetni 2Az új magyar filmek, ráadásul vígjátékok elszúrása rögtön az első képekkel szokott elkezdődni, aztán azzal folytatódik, hogy nem nagyon létező figurák teljesen rossz dialógusokkal fárasztják egymást, ha pedig minden az alkotók tervei szerint alakul, előkerül egy teljesen felesleges üzenet is. Herendi Gábor ötlete és az ötlet nyomán megvalósuló film teljesen más. A Valami Amerika szereplői létező figurák, itt, a budapesti legális al- és felvilágban, pontosan így beszélnek, pontosan ilyen terveik vannak: haverok, buli, hanta. Az üzenet legfeljebb annyi, valami ilyesmi is van, és a világ errefelé úgy alakult, hogy ez a valami ismerős, hallottunk róla, talán irigyeljük is. Herendi Gábor korábban reklámfilmekkel szerzett magának nevet, így rákényszerült, hogy a lényeget harminc másodpercbe sűrítve kell elmondania: pontosan, vonzóan, érthetően, eladhatóan. Most 115 perce volt ugyanerre, és összességében nem hibázott. Hosszú idő után a Valami Amerika az első magyar film, amely szinte teljesen rendben van. Van eleje, közepe, szükséges és banális hepiendje, rendes szereplői, akik ugyan színészek, de itt filmszínészként viselkednek, van rendes nyelvezete, sőt, pontosan úgy szól, mint azok a bizonyos tuti filmek. A Valami Amerika nem csak rendezőként, nézőként is vállalható film.

Valami Amerika – Színes, magyar film, 115 perc. Rendező: Herendi Gábor, operatőr: Jordi Rexach. Főszereplők: Szervét Tibor, Pindroch Csaba, Szabó Győző, Ónodi Eszter, Oroszlán Szonja, Hujber Ferenc, Schütz Ila. Forgalmazza a Budapest Film.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik