Ha egy tudomány elméletei elrugaszkodnak a valóságtól, az sohasem jó. A tőzsde esetében azonban a rossz modellek dollármilliárdokba kerülhetnek.
Nincsenek véletlenek
Az általánosan elfogadott pénzügyi elméletek szerint a tőzsdei árfolyamok véletlenszerűen bolyonganak. A tapasztalati tények azonban gyakran ütköznek az elméletből származó következtetésekkel. A pénzügyek szakértőinek leginkább az okozott fejtörést, hogy a nyereségek és veszteségek gyakoriságának ábrázolása a teória szerint haranggörbét adna, a gyakorlat azonban másfajta eloszlásokat mutat.
Ez viszont már nem csak elméleti, hanem gyakorlati szempontból is érdekes. A kérdés egy tőzsdéző számára így fogalmazódhat meg: miért vannak a börzén a Nasdaq-lufihoz hasonló hatalmas buborékok és gigantikus összeomlások? A közgazdászoknak, mint már oly sokszor, fizikusok nyújtottak segítséget.
Egyszerre mozdulnak rá
A koppenhágai Niels Bohr intézetben dolgozó Victor Egíluz és a Buenos Aires-i egyetemen oktató Martín Zimmerman talán az ebédelni vonuló brókertömeget bámulta az ablakból, amikor felderengett fejükben egy szó: csordaszellem.
A tömegesen együtt cselekvő brókerek sok mindenre magyarázatot adhatnak. A modell pszichológiailag is könnyen alátámasztható. A parketten terjedő pletykák, az azonos szoftverek alapján hozott döntések, a nagy tranzakciók okozta vásárlási vagy eladási láz mind-mind egyszerre sok üzletkötőt késztet hasonló akcióra.
A tudósok modelljében a brókerek vagy kereskednek, vagy információs kapcsolatot építenek ki. A kapcsolatokból ismeretségi hálók alakulnak, s amikor a lánc valamely tagja vesz vagy elad részvényt, akkor “ismerősei” is ezt teszik. Ezáltal azonban már megszűnik az információlánc: a pletyka vagy értesülés már beépül az árakba.
Új utak a kockázatkezelésben
Olvassa el……korábbi írásunkat:
Gépesített brókerek
A számítógépes szimuláció eredményei jóval közelebb állnak a valósághoz, mint a standard elmélet előrejelzései. A tanulmány mindemellett egyszerű és pszichológiailag is elfogadható magyarázatot ad az uralkodó pénzügyi elmélet hibáira.
A gyakorlatban is megfogható következményekkel jár a felfedezés: a Nature-nek nyilatkozó Jessica James, a First National Bank of Chicago elemzője szerint a megközelítés sokat javíthat a kockázatkezelő eszközök hatékonyságán.
