A felsőoktatási rangsorok szerkesztésére szigorú szabályokat alkottak négy évvel ezelőtt: az UNESCO támogatásával alakult egy nemzetközi szakértői csoport, amely a rangsorok elemzését végzi. Ők dolgozták ki 2006-ban a berlini alapelveket, amelyek a besorolás célkitűzéseit, a főbb módszertani elemeket, az adatok gyűjtésének és feldolgozásának elveit, valamint a közzététel főbb szempontjait összegzik. A legtöbb felsőoktatási rangsor készítője is erre hivatkozik – olvasható az Országos Felsőoktatási Információs Központ (OFIK) elemzésében.
Az adatok ennek ellenére csalókák. Például egy olyan fiatal főiskola, amelynek csak két évfolyamnyi hallgatója van, viszont az alkalmazott tanárok száma már elérte a végleges számot, sokkal jobb statisztikai adatokat mutathat, mint egy olyan intézmény, amelyben óraadó tanárok is dolgoznak és rengeteg a diák. Éppen ezért fontos, hogy a rangsorok készítői meghatározzák, valójában mi is a célja a sorrend felállításának, és pontosan ki kell jelölniük a célcsoportot is.
A rangsorok összehasonlítják a felsőoktatás részeit, ám nem mindig adnak reális képet az egész intézményről (kép: sxc.hu)
Nincs abszolút nyertes
Az OFIK által készített Felvi-rangsorokon alapuló Diploma 2008 HVG-kiadvány szerkesztői összesen tíz képzésterületen, mérhető adatok alapján állították fel az egyes intézmények sorrendjét. Fontos szempont volt a jelentkezők eredménye, a felvettek pontátlaga, de a nyelvvizsgák száma is. Az összesített rangsorban továbbra is az egyetemi karok állnak az élen. Az első helyen az idei rangsorban holtverseny alakult ki az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kara és a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvosi Kara között.
Saját rangsor
A Felvi.hu-n mindenki elkészítheti a saját interaktív rangsorát, a saját szempontrendszere alapján. Mindenki eldöntheti, mi a fontos számára: a nyelvvizsgával rendelkező hallgatók és a doktori iskolában tanulók száma, a felvételi ponthatárok, vagy netán az, hogy mennyi akadémiai doktor tanít az intézményben.
A Népszabadság a 25 legkeresettebb diplomát vizsgálta, a képzések munkaerő-piaci értékét nézték. A kutatásban a versenyszféra véleménye volt mérvadó, a cégek HR-es munkatársai mellett karrier-tanácsadók is megszólaltak. A másik kiadvánnyal ellentétben itt nem állítottak fel sorrendet. Ebből az derült ki, hogy a jövőben mérnökökre, gazdasági szakemberekre és jogi végzettségűekre lesz szükség.
A rangsorok általában abban megegyeznek, hogy átfogóan elemzik a diplomák piaci helyzetét, az egyes szakokon végzők mai és jövőbeni elhelyezkedési lehetőségeitől a munkáltatói igényeken át az elérhető keresetekig.
—-A világ legjobbjai közt kevés a magyar—-
A Topuniversities.com honlapon 2007 őszén megjelent kétszázas rangsorban nem szerepel magyar intézmény, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia egyetemei foglalják el az első 15 helyet. A listát a Harvard Egyetem vezeti, a második pedig a cambridge-i.
Ám más rangsorok megemlékeznek a magyar iskolákról is: a Financial Times European Masters in Management képzési rangsorában 2007-ben a CEU Business School MBA-programja a 11. helyen végzett. A 85 intézményt összehasonlító listán a CEU Business School volt az egyetlen a kelet-közép-európai régióból, olyan versenytársakkal az első harmadban, mint a pennsylvaniai Wharton, a London Business School vagy a Columbia Egyetem programjai.
A németországi Gütersloh-ban működő CHE (Centrum für Hochschulentwicklung) felsőoktatási kutatóintézet négy természettudományi szak, a biológia, a kémia, a matematika és a fizika területén készített összehasonlítást. A magyarországi egyetemeknek az „excellence” csoportba nem sikerült bejutni, a következő, azaz a „top” csoportban három magyar egyetem – Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, a Szegedi Tudományegyetem és az ELTE International Studies – összesen egy arany-, három ezüst- és három bronzérmes helyet szerzett.
A Debreceni Egyetem Orvos- és Egészségtudományi Centrum (DE OEC) is felkerült egy nemzetközi ranglistára: a legdinamikusabban fejlődő közepes és kisméretű szervezeteket díjazó EUROPE’S 500-ra. A 224. helyen végzett debreceni centrum az egyetlen hazai szervezetként a biotechnológia és egészség kategóriában „tarolt”.
A munkaerőpiacnak is van rangsora
A fejvadászok véleménye egyöntetű: mivel a cégek a sok jelentkező közül a legjobbat akarják kiválasztani, az önéletrajzban szereplő adatok alapján már felállíthatnak egy sorrendet a jelentkezők egyetemei között. Így a híresebb, nagy múltú iskolák diákjaival kapcsolatban az a „prekoncepció” fogalmazódik meg a HR-menedzserekben, hogy valószínűleg jobban képzettek, okosabbak, talpraesettebbek a gyengébb vagy fiatalabb főiskolán végzett társaiknál – mondta Juhos Andrea, a DBM Hungary ügyvezetője.
Egy másik fejvadász, Cservenyák Tamás szerint a felsőoktatásban már megindult egy folyamat, amely az elitegyetemek és a kisebb, fiatalabb intézmények közötti szakadékot mélyíti. A vállalatok megnézik, hogy hol végzett az állásra jelentkező, az egyetem neve a legtöbbször a legjobb ajánlólevél.
A Műegyetemi Állásbörze tavalyi kérdőívéből az derült ki, hogy a börzén részt vevő vállalatok műszaki téren legszívesebben a BME-ről és a Miskolci Egyetemről alkalmaznának embereket. A gazdasági végzettségű frissdiplomásoknak pedig előny, ha a Budapesti Corvinus Egyetemen vagy a Budapesti Gazdasági Főiskolán szereztek oklevelet.
A berlini alapelvek
1. A felsőoktatási rangsor csak egy a számos olyan megközelítés között, amely a felsőoktatást értékeli.
2. Legyen világos, jól látható célja és célcsoportja az adott rangsornak.
3. Fontos felismerni a felsőoktatási intézmények sokféleségét, illetve azok különböző céljait.
4. Világossá kell tenni az információk forrását.
5. Fontos az adott oktatási rendszer nyelvi, társadalmi, kulturális és történelmi kontextusának ismerete.
6. A rangsorkészítés módszertanának átláthatósága.
7. Az indikátorokat azok relevanciája és érvényessége szerint kell kiválasztani.
8. A kimeneti mérőszámokat előnyben részesíteni a bemenettel szemben.
9. A kiemelt indikátorok súlyozásával kapcsolatos változások limitálása.
10. Fontos figyelembe venni az etikai standardokat és a jó ajánlásokat.
11. Hiteles és megbízható adatok használata.
12. Az adatgyűjtés szakmai megbízhatósága.
13. A rangsorkészítés minőségének folyamatos biztosítása.
14. A rankingek hitelességét biztosítani más, elismert intézmények adatainak felhasználásával.
15. Minden egyes szempontot jól érthetővé kell tenni a felhasználók számára.
16. A szerkesztésnél, illetve a kiadásnál a hibákat a minimálisra kell csökkenteni.
(Forrás: Felvi.hu.)
