Több ezer, a homo- és heteroszexualitás legkülönbözőbb fokozatait és kombinációit képviselő demonstráló vonult végig az Andrássy úton, egy meglepetésszerű fordulóval egészen a Parlament tövéig. Őket vagy száz-százötven, láthatóan háborúra készülő rohamrendőr biztosította. A kordonok mögött ugyancsak több száz ellendemonstáló skandált (mondjuk ki, na: ordítva buzizott) fáradhatatlanul. Ha azonban egy szóval szeretnénk leírni a szombati melegfelvonulást, az a következő lenne: rutinos.
Rutinból gyűltek a melegek (szakkifejezéssel: leszbikusok, melegek, biszexuálisok és transzszexuálisok) és szimpatizánsaik (ahogy a konferanszék következetesen emlegették: LMBT-emberek), rutinból terelték őket össze a biztonságiak. Rutinból szólalt fel Stuart Milk, Harvey Milk ugyancsak meleg unokaöccse, a merényletben meghalt amerikai politikus szellemi hagyatékát őrző aktivista és a többiek, például Göncz Kinga. Rutinosak voltak a rendőrök, akiknek a 2008-as, botrányba fulladt menet óta volt alkalmuk megtanulni a pókerarcot és azt, hogy nem árt, ha háromszor annyian vannak, mint elvileg kellene.
Nézzen melegeket és kevésbé melegeket a galériában! (Fotó: Neményi Márton / fn.hu
Rutinosak voltak az ellentüntetők is, kötelességtudóan felsorakoztak a legkönnyebben megközelíthető, körbekordonozott csomópont, az Oktogon körül. Szinte foghegyről, ezerszer elpróbált koreográfia mentén ordították egyszerre százan, hogy „mocskos buzik!”, amikor pedig a rendőrök benyomultak gumibottal, egy kis könnygázzal és paprikaspray-vel rendet tenni, gyakorlatilag átmenet nélkül, egyik ütemről a másikra váltottak át kollektív zsidózásra. Amikor rájöttek, hogy a rendőrség egy bevett, mégis váratlan húzással elterelte a menetet, szintén rutinosan kerültek elébük, ám a rendőrsorfalat látva inkább tisztes távolságból, kizárólag ordítással és hadonászással folytatták a véleménycserét. Komolyabb sérülésről, dulakodásról nem érkezett hír, a melegek és ellenségeik a rendőrségnek hála nem találkoztak.
A jobbikos Novák Előd a szélen szerény kis elledemonstrációt folytatott, ahol is elmondta: a menet kimeríti a garázdaság fogalmát, a felvonulók ugyanis közösségellenesek, botrányosak. Erről azonban szó sem volt, lila tangás táncosoknak, papnak öltözött, Bibliát nyalogató melegeknek, lépten-nyomon csókolózó matrózoknak, patacipős, neccharisnyás transzvesztitáknak, kopasz freakeknek nyomuk sem volt. Legfeljebb egy-két leszbikus csók és a kamionokról dübörgő lakossági technó alapján lehetett sejteni, hogy ez nem egy szakszervezeti demonstráció.
A Budapest Pride szervezői egyébként maguk is elismerték, hogy a menetnek nem sok gyakorlati haszna van, mégis fontosnak érezték, hogy megmutassák magukat. Azon lehet vitázni, hogy ez javít-e, vagy ront a megítélésükön, de az biztos, hogy a szombati rendezvény nem sokakat zavart, a legkevésbé azt a párszáz ellentüntetőt, aki láthatóan élvezte, hogy egy kicsit megint lehet ordítozni.
