A honvédségnél még lesznek meglepetések

Június 30-án a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen tartott állománygyűlésen bejelentette egy egységes közszolgálati egyetem létrehozásának a szándékát. Miért van szükség a Nemzetvédelmi Egyetem, a Rendőrtiszti Főiskola és a Corvinus Egyetem közigazgatási tudomány karának az összevonására?

Szükség nincs rá, mert ezek külön-külön is működőképes, jó intézmények. Egy olyan nemzetközi példáról van szó, amely többfelé nagyon sikeres. A közszolgálat ethosza voltaképpen egységes. Ez az elgondolás azon alapszik, hogy a magukat élethivatásszerűen odaszánó emberek voltaképpen ugyanabból az ethoszból táplálkoznak, és ugyanaz a belső indíttatásuk. Ezért célszerű és hasznos, ha egymással szoros szimbiózisban, egy alma máteren belül képződnek. Például egy árvízi helyzet során együtt kell működnie a katasztrófaelhárításnak, a rendőrségnek, a vízügyi szakigazgatásnak, a helyi közigazgatásnak, a helyi polgármesternek, a jegyzőnek, a megyei közigazgatásnak, a honvédségnek, és akkor rögtön látjuk is, miért célszerű egy ilyen intézményt létrehozni. Mert 10 vagy 20 év múlva az érintett emberek, akik egy ilyen helyzetben hirtelen összeverődnek, azt fedezik fel: „Úristen, mindannyian évfolyamtársak voltunk!” És rögtön megvan az összhang és a közös kultúra, nem kell összecsiszolódni, nem veszik el idő, ami katasztrófahelyzetben nagyon fontos. És akkor még nem beszéltünk háborús helyzetről vagy egy olyan polgárháborús szituációról, amelyben szintén az összes érintett szervezetnek (a közigazgatásnak, a rendőrségnek és a hadseregnek) egyaránt van feladata.

(fotó: Tiszai András/fn.hu)

Mondok egy másik szempontot, ami minket speciálisan érint. A honvédség, mint minden hadsereg, alapvető problémával küzd: piramisszerűen épül fel. A tiszt, aki elindul a piramis alsó harmadából, egyre csak megy előre, ám ahogy fölfelé halad, egyre kevesebb a hely, ezért vannak, akiknek meg kell válniuk a haderőből, még hozzá viszonylag nagy számban. Mi ennek a lényege? Az, hogy egy csapattiszt, amennyiben felsőbb iskolát, vezérkari akadémiát, nemzetvédelmi egyetemet nem végez, megreked bizonyos beosztási szinten. Ezek az emberek – akiknek a 40-es, 50-es éveik derekán ki kell válniuk a hadseregből – manapság nagy dilemmában vannak. Sajnálatos, hogy magasan képzett honvédtisztek közül sokan elmennek vagyonőrnek, biztonsági őrnek.

Hol lehet a katonák rendszeretetét, pontosságát, fegyelmét a leghatékonyabban igénybe venni, ha kiöregszenek a hadseregből? Világos, hogy a közigazgatásban. Ez a koncepció magva. Nekünk az az érdekünk, hogy olyan új karrierpályát – tartalékként, második karrierként – tudjunk a katonák számára felkínálni, amire már az alapképzésük során felkészítjük őket. Amikor kikerülnek a hadseregből, akkor egy másoddiplomás képzésen – az eddig megszerzett közigazgatás-tudományi alapok mellé – egy magasabb szintű közigazgatási képzettséget szereznek, amellyel akár egy jegyzői állást is megpályázhatnak. Ha a társadalmi hasznosság szempontjából nézzük, mindenképpen értelmesebb a közigazgatásban dolgoztatni ezeket az embereket, mint ha 200 forintos órabérért ácsorognának biztonsági őrként a szupermarketekben.

Az integráció mennyire érinti majd a katonai területet? Továbbra is önálló marad?

A terv az, hogy a civil hallgatók is katonásabbak legyenek. Ma is nagy számban vannak civil hallgatói a Nemzetvédelmi Egyetemnek, akik a katonai esküt tett hallgatói jogviszonyban lévő leendő katonatisztekkel tanulnak együtt. Manapság a képzés túlságosan is kevéssé katonás. Ez nem az én véleményem, hanem Deák János vezérezredesé is, akit július 1-jei hatállyal a ZMNE miniszteri biztosi teendőinek ellátásával bíztam meg. Ezért azt tervezzük, hogy a Ludovika Hallgatói Zászlóaljat (a tisztjelölteket tömöríti, négy évfolyamszázadból áll – szerk.) egy olyan önálló katonai szervezetté fejlesztjük, amely a vezérkari főnök közvetlen alárendeltségébe kerül, tehát része lesz a hadseregnek, és a honvédség integráns elemévé válik. Terveink szerint ez a katonai szervezet, amely ily’ módon fog csatlakozni ehhez az új egyetemhez, egy rendes alakulat életét fogja élni, többek között reggeli tornával, sorakozóval.

(fotó: Tiszai András/fn.hu)

Miért van erre szükség? Katonatisztté válni az kevésbé oktatási kérdés, az elsősorban nevelési kérdés. A katonatiszt nevelésének megvannak a szigorú, évszázadok vagy évezredek során bevett módjai. Ezek a szigorú szabályok egy kicsit fellazultak az utóbbi időben. Nem tervezzük ennek sem a további lazítását, sem a civilekkel való összekeveredését, hanem éppen ellenkezőleg. A katonák katonai rendben fognak élni, a rendőrtisztek pedig majd úgy, ahogy a belügyminiszter meghatározza az életüket és a tanulmányi rendjüket. A civil közigazgatási hallgatók, a leendő jegyzők és főjegyzők pedig majd úgy fognak odajárni, mint minden más egyetemista a maga egyetemére, csak éppen lesznek közös tantárgyaik. A katonák és a rendőrök is tanulnak közigazgatást, míg a védelempolitika, a katasztrófaelhárítás, a biztonságpolitika a civilek tanulmányaiban is helyet kap, mivel nekik is szükségük van rá.

Ez külföldön, több helyen is nagy sikerrel gyakorolt mód. Többek között a párizsi École Militaire – ahonnan rendszerint a politikusok, közigazgatási és katonai vezetők kerülnek ki –oktatási rendszere is ezen alapul. Az a cél, hogy a három intézmény összevonásából egy elitegyetem létesüljön, elitoktatókkal és elitfizetéssel. Ma ugyanis a Nemzetvédelmi Egyetemen egyrészt minőségi problémák tapasztalhatók az oktatás színvonalában, másrészt az intézményben bizonyos üzleti jellegű tevékenységek is eluralkodtak, mint például a műkörmöstanfolyam.

Vannak-e már tervek arra vonatkozóan, hogy az egyes intézmények ingatlanjai hogyan módosulnának? Területileg is integrálódna ez a három intézmény?

Egy közös campusban gondolkodunk. A belügyminiszter már jelezte nekem, hogy a Rendőrtiszti Főiskola ingatlanját „beleforgatná”, ezáltal érdemes lenne egy közös, modern létesítményt létrehozni. Nyilván szükség lesz új sportlétesítményekre is, mert a Zách utcai laktanya a terrorelhárító alakulat kezelésébe kerül. Tervezek egy búvárkiképzésre is alkalmas új uszodát az egyetemnek.

A tárcánál, illetve az ahhoz tartozó háttérintézményeknél több vezető ellen is büntetőeljárás indult korrupciógyanú miatt. Számít-e még hasonló ügyekre?

Nem szeretnék jósolgatni, de félek, hogy lesznek még. Ez kicsit olyan, mint, amikor egy pulóver felbomlik: az ember megfogja a szálat, és csak húzza, húzza és húzza, és még mindig jön. Újabb és újabb emberek keverednek gyanúba, ahogy az elmúlt hetekben is volt rá példa, hiszen két további tábornok – akik ráadásul a vezérkar alárendeltségében dolgoztak –, illetve egy cégvezető került meggyanúsításra. Emberek gyanúba esnek, beviszik őket az ügyészségre, ahol elkezdenek beszélni, a pulóver pedig csak tovább bomlik. Ez elég riasztó, mert arra mutat, hogy nem elszigetelt esetekről, hanem bűnszervezetben, bűnszövetség tagjaként elkövetett vesztegetési ügyekről van szó. Tipikusan arról, hogy a külső beszállítók a partnerekkel kötött szerződéseket túlszámlázták, és az irreálisan magas beszerzési árakból visszaosztottak, kisebb ajándékokat, kisebb 2 millió forintocskákat, kis borítékokban vagy dobozokban. Ez korrupt rendszernek tűnik.

(fotó: Tiszai András/fn.hu)

Megkerülhetetlen a politikai vezetés felelőssége, mert az nem igaz, hogy valaki nem veszi észre, hogy folyamatosan minden jóval többe kerül, mint annak kerülni kéne. A politikai vezetés pedig eltűrte ezt a rendszert, melynek nyomán egyes tábornokok feltűnő módon gyarapodtak, például panziókat építettek. A fizetésükből? Annyit azért nem kerestek. Sőt nagy lábon éltek, ment a habzsolás-dőzsölés, a vadászatok, a nagy lakomák, a 60 millió forintos borbeszerzések, illetve a 40 millió forintos reprezentációs költségek. Amikor pedig a miniszter a honvédség pénzéből Touareg terepjárót vesz magának, és Volkswagen Phaetont bérel – amilyen mellesleg a német kancellárnak van –, akkor nem csoda, ha az alatta lévők úgy érzik, nekik is szabad. Ha valaki véletlenül megkérdezi, hogy jövök én most ahhoz, hogy ezt firtassam, csak annyit mondanék: amikor 1994-ben az MDF elvesztette a választásokat, s felmentettek a HM kabinetfőnöki beosztásomból, a teljes végkielégítésemet, több mint 1 millió forintot itt hagytam, mondván úgyis olyan nehéz helyzetben van a hadsereg. Tehát azt sem vettem fel, ami jogosan járt nekem. Úgyhogy igenis van erkölcsi alapom szóvá tenni azoknak a magatartását, és megítélni azokat, akik hozzányúltak ahhoz is, amihez nem lett volna szabad.

Mi lesz a letartóztatott tábornokokkal?

Ezekben az ügyekben a Katonai Ügyészség dolgozik. Amúgy van egy-két érdekes szabálya a személyügyi rendszerünknek: nagyon nehéz elérni azt, hogy amíg az illetők előzetes letartóztatásban vannak, legalább a fizetésüket ne kapják teljes összegben. Ez ellen momentán nem tudok tenni, mert a törvény az törvény, de majd rátekintünk, hogy ez azért ne így legyen, mert sérti az igazságérzetet.

Minden ügyre zéró toleranciát hirdet vagy csak a nagyobb ügyekre vonatkozóan?

Ezt nem kell hirdetni. Az átvilágítások igazából most indulnak. A cégek világában is változtattunk: a HM kezelésében lévő 7 gazdasági társaság vezetőjét lecseréltük, akárcsak az összes testületet, az igazgatóságot és a felügyelő bizottságot, még pedig oly módon, hogy a lehető legtakarékosabb legyen. Egy-egy ember több cégnél is igazgatósági és felügyelőbizottsági tag, de csak egyik társaságnál kap érte fizetést. Sőt töredékére mérséklődött a költség, mivel az új vezetők járandóságát 11 százalékkal csökkentettük.

Nemrég járt Afganisztánban, ahol tájékozódott arról is, hogy egyre romlik a magyar katonák biztonsági helyzet, és azt hangsúlyozta, hogy ezt mindenképpen meg szeretné oldani. Lesznek anyagi források az Afganisztánban szolgáló katonák védelmének a növelésére?

(fotó: Tiszai András/fn.hu)

Ez egy komplex kérdés, mert arra nincs ráhatásunk, miképpen alakul az afganisztáni biztonsági és katonai helyzet. Jelen esetben romlik, már hosszabb ideje. Ezt nehezen tudjuk befolyásolni, a katonáink nagyobb biztonságáért azonban tehetünk. Először is nem kell kiküldeni őket sátorozni. Ha kiküldjük őket, akkor már álljon ott a páncélozott konténer, a közlekedésükhöz pedig legyen biztosítva páncélozott terepjáró. Az is elengedhetetlen, hogy megfelelő egyéni védőfelszerelésük és fegyverzetük legyen, adott esetben olyan eszközök is, amelyek jelenleg még nem állnak rendelkezésre. A legfontosabb azonban a hírszerzési-felderítési tevékenység, és annak összehangolása a partnereinkkel, ugyanis megfelelő hírszerzési tevékenységgel a katonáinkat semmi sem érheti felkészületlenül.

Lesz megfelelő anyagi háttér mindezek biztosítására?

Mindent megteszünk. Nekünk az a fő törekvésünk, hogy – teljesítve szövetségesi kötelezettségeinket – minden magyar katonát épségben haza tudjunk hozni.

2011-től Magyarország viszi az EU Tanácsának soros elnökségét, és a soros elnökséget betöltő országnak valamennyi misszióban szerepet kell vállalnia. Ennek értelmében az afrikai szerepvállalásunk mennyivel fog bővülni?

Fölállítunk egy 50 fős egységet arra az esetre, hogy ha az unió ebben a félévben katonai missziót küld bármely területre, akár Afrikába, akár Grúziába, akkor ezzel a reagáló erővel azonnal be tudjunk kapcsolódni soros elnökként. Ezenkívül most is jelen vagyunk az afrikai földrészen: többek között a szomáliai kormányerőket Ugandában kiképző misszióban 3 kiképzővel és 1 törzstiszttel, valamint az EU NAVFOR Atalanta-műveletben (a szomáliai kalózkodás elleni NATO-akcióban) 1 fővel. Továbbra is törzstisztekkel és kiképzőkkel tervezünk részt venni az afrikai missziókban, tehát komoly csapaterőben nem gondolkodnék, különösen a klimatikus viszonyok miatt.

Előreláthatóan hogyan fognak alakulni a honvédelmi kiadások, hiszen jócskán elmaradunk a NATO elvárásaitól. Tudunk valamit emelni?

Nagyon szeretném, ha tudnánk emelni. Ezért csatába fogok szállni, de az ország gazdasági helyzete ismert, és az elsődleges célok is. A nemzeti együttműködés programjából az egészségügy megmentése, rendbetétele nyilván óriási összeget fog majd felemészteni, de ebben is megtesszük a magunkét. Ott van nekünk az Állami Egészségügyi Központ, amely a jövőben újra Honvéd Kórház néven fog működni. A rend megteremtése, helyreállítása is prioritás, és ebben nemcsak a rendvédelmi szerveknek van szerepük, hanem a honvédségnek is. Tehát ilyen értelemben prioritás a haderőfejlesztés is. Nem beszélve arról, hogy pillanatnyilag a honvédség a haza fegyveres védelmére nem vagy csak korlátozottan képes. Ezt az anomáliát mindenképpen orvosolni kell. Nem az a kérdés, ugyan kikkel keveredhetünk háborúba, az alkotmány ugyanis a haza védelmét kötelezővé teszi, ezt mindenáron biztosítanunk kell. Nekünk most azon kell gondolkoznunk, hogy a reálisan számba vethető valamennyi veszéllyel szemben a hazánkat meg tudjuk-e védeni, és ebben bizony nem lehetünk tökéletesen nyugodtak. Ami képességünk van, annak jelentős része néhány éven belül elavul, tehát elkerülhetetlenek a nagyobb léptékű fejlesztések.