Sokan felkapták a fejüket a Népszabadságban megjelent publicisztikájára, amelyben megkérdőjelezi Kármán Irén szakmai hitelességét. Egyébként már a rendőrség is kizárja, hogy az olajügyek állnak a háttérben. Véleménye szerint mi történt valójában?
Kármán Irén a mai napig egyetlen új információt nem közölt az olajügyekről. Amit úgynevezett könyvében leírt, meg sem közelíti az információknak azt a körét, amit erről tudni lehet, s amely már majdnem tíz éve megjelent. Az kizárt, hogy őt bárki az olajügyekben “feltárt”, valójában utánlövéssel megjelentetett
reakció
A cikk megjelenése után Kármán Irén is szót kért. A vele készült interjút ide kattintva olvashatják!
írásai miatt verette meg. Azok senkit nem fenyegetnek. Az olajosoknak akkor sem volt nagyon félnivalójuk, amikor a szőkítés folyt, és akkor sem, amikor a politika homlokterében volt az ügy, és parlamenti vizsgálóbizottság tartotta napirenden a témát. Nem tudom, hogy Kármán Irént miért verték meg, de hogy nem az olajügyek miatt, az egészen biztos.
Kármán Irén találkozott valakivel, és tízéves késéssel rájött, hogy Magyarországon voltak olajügyek. Korábban valamiért nem olvasott újságot. És az újszülöttek naivitásával rácsodálkozott arra, amit már mindenki ismer. Ezután megegyezett az ügy egyik résztvevőjével, akivel utóbb elszámolási vitái is voltak, és elkezdte megírni az ügyek egy részét, amit előtte már többen, azzal a különbséggel, hogy ő ezt Sándor István (Papa) tollbamondásával tette. Ez nem oknyomozás. Így került az alvilág közelébe, korábban soha egyetlen cikket e tárgyban nem írt, senkit nem ismert, az előzményekkel, a kapcsolati hálóval, az alvilág működésével és szabályaival nincs tisztában, és mint elefánt a porcelánboltban, elkezdett mindenkit fenyegetni, hogy megjött az oknyomozó újságíró. Akik az alvilági ügyekben dolgoztak korábban tudják, legalább 5-6 évet el kell tölteni a közegben ahhoz, hogy valakit ne lehessen megvezetni egykönnyen, vagy tudja azt, mit tehet meg, és mit nem.
Bartus László (Forrás: bartuslaszlo.com)
Ön évekig foglalkozott az olajüggyel, illetve a Magyarországon tevékenykedő orosz-ukrán maffiával, 2001-ben jelent meg tényfeltáró könyve. Hogyhogy sosem érte bántódás emiatt?
Aki ismeri a szabályokat, és korrektül viselkedik, betartja az újságírói etikai normákat és az emberi normákat is, azt nem verik meg, azt nem bántják.
Jelenleg az Egyesült Államokban él. Ennek a döntésnek nem volt köze ahhoz, amivel itthon foglalkozott?
Nem. A feleségem orgonaművész, és ő kapott egy ösztöndíjat. Mi két évvel azután jöttünk ki, miután a könyvem megjelent. Az írás miatt nem voltak kellemetlenségeim.
—-A kisember is felelős a közállapotokért—-
Könyvében azt írja, hogy a szervezett bűnözés szétrohasztja az államot. Amit leírt a korrupcióról, az állam széteséséről, sokban emlékeztet a jelenlegi magyar állapotokra. A mai magyar helyzet mennyiben következik a ’90-es évek orosz maffiatevékenységéből?
Ezt a felelősséget igyekeznek áthárítani az orosz maffiára, a korrupt politikusokra, az alvilágra, mindenkire. Ezt a szemléletet károsnak tartom, és nem szeretném erősíteni. Ez az oka annak, hogy olyan emberek kezéből is szívesen veszik az efféle információkat, mint Kármán Irén, aki egy korábban alvilági “keresztapaként” körözött ember „ágyából” harcol az alvilággal, a Papa bértollnokaként küzd a korrupció ellen, és a reggeli televíziós műsorban korruptnak nevezi az összes pártot, anélkül hogy egyetlen árva nevet mondana vagy bármilyen bizonyítékot mutatna. Vagyis kell beszélni a korrupcióról, de az egész társadalom attitűdjei vonatkozásában, és kell beszélni a közélet tisztaságáról, de nem Kármán Irén szintjén, és nem az ő megveretése apropóján.
A maffia és a politikai elit összefonódása azért mégiscsak az egyik legfontosabb tényező ebben, nem? Nem lehet ezt összevetni pár adócsalóval.
Nem pár adócsalóról van szó. Az egész ország ott csalja az adót, ahol tudja. Ez az össztársadalmi felfogás. Ezért nem lehet kapitalista reformokat bevezetni, ez az ellenállás alapja, függetlenül attól, hogy a tervezett változtatások mennyire átgondoltak és jól előkészítettek. Ami a maffia és a politikai elit összefonódását illeti, az létező jelenség, de sokkal nagyobb legenda övezi, mint ami a valóságban van. Amikor ilyen mértékű levegőbe beszélést látok, az arra késztet, hogy kijelentsem: nem minden politikus korrupt, nem igaz, hogy a pártok az alvilág pénzén hizlalták magukat. Ezek a kijelentések légből kapottak, megalapozatlanok, egyetlen bizonyíték sem áll mögöttük.
A gazdasági élet és a politikai elit összefonódásának jelenségét kellene vizsgálni, de az nem olyan primitív szinten zajlik, hogy alvilági alakok bőröndben viszik a pénzt a pártnak vagy a politikusoknak. Az olajügyekben és más alvilági ügyekben is felbukkantak persze nevek, politikusok, akiknek egy része valóban belekeveredett a korrupcióba, de ez nem jelenti azt, hogy az illető egész pártja korrupt lenne. Itt az ember korrupt, aki egyébként politikus. Többnyire inkább éppen a pártja ellenében, mert látta a nagy bizniszt, és szeretett volna pénzt keresni. Tehát nem szeretném a látszatot erősíteni, ami egyrészt hazug, másrészt anarchiába taszítja az országot, harmadrészt az egész mögött a jó magyar honfitársak felelősségelhárító mechanizmusa áll: mi nem tehetünk semmiről, a korrupt politikusok az okai minden bajnak. Ez hazugság.
Azok a politikusok, akik az olajügyek kapcsán pénzeket kaptak, még mindig pozícióban vannak?
Ami az olajos korrupciót illeti: olcsójánosok voltak, akiket megkentek. Az alvilág bizonyos szintjein nem hülye emberek állnak, miért adták volna a nehezen megkeresett százmillióikat pártoknak vagy politikusoknak, akik ma vannak, holnap nincsenek. Semmi szükség nem volt rájuk, ezt a réteget egyébként is megvetik és élősdinek tartják. Kisrendőröket, vasutasokat, vámosokat kellett itt megkenni, közhivatalnokokat, nem pártelnököket. Ez egyébként sokkal kártékonyabb, mert a közhivatalnoki réteg morálját zülleszti le, és én ez ellen harcoltam, erről írtam a könyvemet. A korrupt rendőrökről, vámosokról, hivatalnokokról. Ha úgy tetszik, megint csak a kisemberekről, akik borzasztóan felháborodnak, ha mások korrupciójáról hallanak, de azonnal ugranak, ha ők juthatnak pénzhez. A magyarok felháborodása a korrupció ellen nem őszinte, irigység áll mögötte. Ezek az emberek különben a bizniszhez képest nem kaptak sokat, de sokkal többet, mint amit életükben megkereshettek volna.
Bartus László életrjaza
1961. július 21-én született Budapesten, gyerekkorát a Komárom megyei Naszály községben töltötte. Érettségi után szállodaportásként dolgozott. A Komárom Megyei Moziüzemi Vállalatnál szervező, filmelőadó, filmtárvezető, majd mozivezető lett. Közben elvégezte a Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskola magyar-népművelés szakát. Ezt követően a Kossuth Lajos Tudományegyetem filozófia szakán, és az ELTE szociológia szakán szerzett diplomát. Másfél évig a Színművészeti Főiskola filmelmélet szakának is hallgatója volt Szabó István osztályában, és szintén két évet töltött el a Pázmány Péter Teológiai Akadémián. Három évig tanított az esztergomi Vitéz János Tanítóképző Főiskolán. 1990. június 2-án belépett a Hit Gyülekezetébe, tapasztalatait az 1999-ben megjelent Fesz van című könyvében írta meg. 1992-ben lett újságíró: pályáját a Magyar Hírlapnál kezdte, majd a Fekete Doboz Alapítvány szerkesztő-riportereként tevékenykedett. A Vannak tartozások című filmjét a Soros Alapítvány Tényfeltáró Újságírás Díjával tüntették ki. Három évig volt a 168 óra riportere, majd a Világgazdasághoz szegődött. Két éven át rendszeres kérdezője volt a Nap-kelte Kereszttűz című műsorának. 2002-ben állandó tagja lett a Hócipő Fehér Hollók rovatának, ezzel egyidőben visszatért a Magyar Hírlaphoz. Mellette újságírást tanított az ELTE média szakán és a Népszabadság újságíró iskolájában. Egy év múlva feleségével az Egyesült Államokba költözött. A 168 Óra New York-i tudósítója. Eddig öt könyve jelent meg, a 2001-ben publikált Maffiaregény az orosz-ukrán maffia és a magyar rendőrség kapcsolatait tárja fel.
—-A rendőrség megtisztulása—-
Ha már a korrupt rendőröknél tartunk, mi a véleménye a mostani nagy rendőrbotrányokról? A rendőrség mostani morális válsága a ’90-es évek eszkalációja, vagy volt közben tisztulás és mások az okok?
A rendőrség válsága és szétrohadása valóban a kilencvenes évek elejéhez köthető, amikor a rendőrtábornokok és egyes rendőri egységek vezetői egymás ellen harcoltak, majd mélységi felderítés címén a szervezett bűnözés ellen dolgozó rendőrtisztek beépültek a szervezett bűnözésbe, kisrendőrök pedig az alvilági központokként működő őrző-védő kft.-kbe, éjszakai bárok portási állásaiba. A rendőri ruha a legritkább esetben különböztette meg a rendőrt és a bűnözőt. Ugyanannak a társaságnak egyik fele rendőri ruhában jár, a másik fele pedig civilben, és puszival köszöntik egymást az éjszakában. A könyvem arról is szólt, hogy ez odáig züllött: a rendőrség szervezett bűnözés elleni szolgálatát az alvilág egyik fele használta a másik ellen, és az orosz maffia irányítása alá került. Engem azért segítettek bizonyos alvilági csoportok, mert ennyire züllött rendőrség már az alvilágnak is rossz, mert kiszámíthatatlanná teszi a viszonyokat.
Volt azóta tisztulás a rendőrség soraiban, vagy a mostani, botrányokkal teli szervezet ugyanaz, mint 10 éve?
Szerintem a rendőrségnek nagyon jót tett például Doszpot Péter távozása, a Papa nyugdíjba vonulása, és másoké azok közül, akik a könyvemben szerepelnek. Ezek nagy része azóta nem rendőr. A rendőrségen belül komoly tisztogatás nem történt, azt leszámítva, hogy néhány velejéig korrupt rendőr kikerült a testületből. De a rendőrség egésze nem sokat változott, a régiek helyére mindig vannak újak, a viszonyok újratermelik a problémát, és nemcsak korrupt zsaruk, hanem alkalmatlan emberek sokasága is sújtja a testületet (a móri ügy ékes példája ennek), nem beszélve azokról a körülményekről, amelyek között a rendőrök dolgoznak.
Emiatt a kontraszelekció működik inkább, azok távoznak, akiknek maradniuk kellene, és azok maradnak, akiket már fel sem lett volna szabad venni. A belső ellenőrzés nagyon gyenge és állandóan politikai és más szempontoknak alávetve működik. Senki sem mert még hozzányúlni a rendőrség reformjához, mindenki tovább görgette azt, amit örökölt. A rendőri vezetők többsége jobban érdekelt az előmenetelében, mint a megtisztulásban és egy kiadós reformban. Ezért állandóan a politika kegyeit keresik. Nem beszélve azokról, akiket elsőnek söpörne el egy igazi megtisztulás.
A frissen kinevezett főrendőrök és Takács Albert rendészeti miniszter sem lenne képes a “megtisztításra”?
Nem vagyok miniszterelnök, de ha az lennék, megadnám azt a politikai felhatalmazást, ami egy igazi rendőrségi reformhoz mindig is hiányzott. Nem beszélve arról, hogy ez még tetszene is az emberek többségének, mert ettől nekik nem lenne kevesebb a pénzük, a rendőröket pedig amúgy is utálják. Azt nem tudom megítélni, hogy a mostani vezetők képesek lennének-e arra, hogy egy politikai döntés birtokában ezt megtegyék, de azt gondolom, hogy sokkal inkább, mint elődeik közül bárki. Bencze Józseffel a könyvem kapcsán sokat találkoztam, nagyon jó véleményem van róla. Azt hiszem, hogy ő olyan ember, aki képes lenne egy komoly reformot levezényelni, de nem fog fejjel a falnak menni akkor, ha nem kap erre felhatalmazást.
Takács Albert kitűnő szakember. Nála ugyanaz a helyzet: kap-e szabad kezet ahhoz, hogy a jogállamiság és a törvény uralma erősödjön Magyarországon? Ehhez elég sok tennivalója akadna az igazságszolgáltatásban, mert ami a bíróságokon zajlik, az még nem borult ki, de az Magyarország egyik legnagyobb botránya.
Mire gondol?
Egyelőre senki nem beszél a bűnüldözés és az igazságszolgáltatás bajairól, majdhogynem a csődjéről. És ez akkor is igaz, ha a móri gyilkosság ítéletének szele megcsapta a közvéleményt. De szerintem semmivel nem volt jobb ugyanattól a bírótól a Clodo-perben hozott ítélet sem, ahol szerintem a tanúknak kellett volna a vádlottak padján ülni. A Legfelsőbb Bíróság elnöke a leglehetetlenebb helyzetekben védi az egyre koszosabb mundér becsületét. Pedig itt egy időzített bomba ketyeg.
—-Létrejött a Pax Mafia—-
2002, az MSZP kormányra kerülése óta tapasztalható bármiféle fordulat? Hiszen már nincsenek robbantások, maffialeszámolások.
Ez részben a szervezett bűnözés jó beágyazottságát mutatja: létrejött a Pax Mafia, az alvilág békéje. Nincsenek jelentős érdeksérelmek, jól felosztott a piac, a rendőrség sem zavarja köreiket. Az FBI-iroda révén az amerikaiaknak sikerült Budapestről elűzniük a leghatalmasabb helyi főnököt, Szemjon Mogiljevicset, a rendőrségtől pedig kikerültek az orosz maffia korábbi jó kapcsolatai, ezért meggyengültek. De azt se feledjük, hogy az orosz befektetések erősödtek, és a nagyobb orosz jelenlétnek nem kedvezne, ha túl erősek lennének az orosz “csapatok”, az alvilági “katonák”. Ami történt, az elsősorban nem a rendőrség sikere. Szerencséjük van.
A kormány oroszbarátságát sokan pedzegetik, Gyurcsány Ferenc csak nehezen tudott kifarolni a Nabucco versus Kék Áramlat vitában elfoglalt pozíciójából. Az orosz piac hazai erősödését segítik az itt tevékenykedő csoportok?
Politikai kérdésekben nem szeretnék nyilatkozni. Annyit tudok, hogy ahol nagy orosz befektetések vannak, azokkal együtt mindig megjelenik, vagy erősödik az orosz szervezett bűnözés is. Függetlenül attól, hogy a befektetőknek van-e ezekkel kapcsolatuk vagy nincs. Az oroszok megszokták otthon, hogy védelemre van szükségük, és ilyen csapatok ezért is kísérnek nagyobb orosz befektetéseket. Az orosz cégek és az alvilág között egyébként nem könnyű éles határvonalat húzni, egészen a Kremlig bezárólag. Ezt nálunk nem veszik elég komolyan.
Azt kizártnak tartom, hogy a politikai elitnek az orosz maffiával összefonódása lenne, de akikkel ők kapcsolatban állnak, törvényes, akár állami orosz cégekkel, azoknak lehet. Ilyen csapatok nélkül nem tud egy nagy orosz cég működni, és ezek követik őket külföldre is. Ám mivel meg kell élniük, a pénzüket részben az alvilágban keresik meg, többek között védelmi zsarolással és prostitúcióval. Ennek során összeütközésbe kerülnek a helyi alvilággal. Ha az orosz maffia agresszíven terjeszkedik és nagyon erős, akkor jönnek a robbantások és leszámolások. Ennek most nincs jele.
Ma Magyarországon tudomása szerint még mindig az orosz-ukrán maffia a legerősebb? A kínaiakat, arabokat is emlegetik többen. Megvan köztük az egyensúly?
Nem tudom, erről jelenleg nincsenek információim. A kínaiak nem veszélyesek másra, csak egymásra, az arabok, törökök és albánok nem olyan erősek, de rendkívül veszélyesek, mert a kábítószer-kereskedelemben nagy részük van, és a bérgyilkosságok egy részét rájuk lehet bízni. A mi “nemzeti”, magyar alvilágunk gyengült, miután a kecskeméti maffiaperben jelentős személyiségek kerültek börtönbe. Ha nincsenek komoly leszámolások, az azt jelenti, hogy béke van, senki nem terjeszkedik agresszívan. Vannak olyan rendőri elméletek, hogy ezt az állapotot kell megteremteni, és egy elviselhető szinten tartani.
