Belföld

Kármán: nem bízom a rendőrségben

Kármán Irén a FigyelőNetnek adott interjújában elmondta, nem bízik a rendőrségben, véleménye szerint egy koncepció szerint végzik a nyomozást, de jogállami eszközökkel igyekszik küzdeni. Véleménye szerint a társadalom megtisztulásához közös akarat kell, a – maffiával még mindig kapcsolatot ápoló – politikai elit ugyanis nem feltétlenül érdekelt ebben.

Két hete engedték ki a kórházból, most hogy érzi magát?

Fizikailag egyre erősebb vagyok, egyre kevésbé vagyok fáradékony. Lelkileg megpróbálom az eseményeket feldolgozni. Eddig volt a fizikai fájdalom, ami leköti az embert, utána, amikor ez csökken, akkor jönnek elő a lelki dolgok. Figyelek arra, hogy soha ne legyek egyedül, mindig legyenek körülöttem családtagok, barátok.

Mit szól a rendőrség álláspontjához, amely szerint nem úgy volt a megveretése, ahogy azt ön állítja?

Az ügyben nagyon sok a kérdőjel, és a rendőrség ezt igyekszik felderíteni, de hivatalosan nem vádolnak semmivel. Az orvosszakértői vélemény nyolcvan-kilencven százalékban lefedi az általam mondottakat. Az, hogy van 10-15 százaléknyi kérdőjel – miért nincs rajtam súrlódás, miért nincs szétzúzva a fejem – erre próbálnak választ adni.

Még mindig úgy gondolja, hogy az olajügyek miatt történt az eset? A rendőrség egyes vélemények szerint ezt kizárja, sőt egyik kollégája, Bartus László is úgy nyilatkozott lapunknak, hogy véleménye szerint nem ez állhat a háttérben.

Meggyanúsíthatják Kármánt

Kármán Irént már azelőtt meggyanúsíthatják hatóság férevezetésével vagy hamis tanúzással, hogy támadóit megtalálná a rendőrség – tudta meg az Index. Ha egyértelműen bebizonyosodik, hogy Kármán Irént nem ott és nem úgy verték meg, ahogy állította, eljárás indítható ellene. A rendőrség álláspontját nem módosítja, hogy az Elmű szerint Kármán Irén megverése idején és az előtt sem volt áramkimaradás Pesterzsébeten, a hibát ugyanis egy kivert biztosíték is okozhatta. A lap szerint a támadó keresése ettől függetlenül folytatódik. Az Index információi szerint egyébként – bár az újságíró fiát tanúként meghallgatták – nem a családtagok állnak a figyelem középpontjában.

Ez szervezett bűnözői megrendelésre elkövetett verés volt, profik csinálták. Bartus László nyílván magából indul ki. Én a szakma szabályainak megfelelően járok el mind az információkezelés, mind az informátoraim titokban tartása tekintetében. Morálisan és etikusan jártam el minden szempontból. A verésnek az lehet az oka, hogy megírtam a könyvemet, befejeztem a filmemet, de nem szálltam le a témáról. Folyamatosan, több mint egy éve blogolok rendőri korrupcióról, szervezett bűnözésről (a blogot már nem lehet elérni – a szerk.). Napi szinten polemizálunk arról, hogy ez az ország miért van elromolva. Ide természetesen konkrét ügyeket is feltesznek, névvel, adatokkal. Sokat beszéltünk például a Földesi–Szabó-ügyről. Egyrészt politikai tartalmú, másrészt kifejezetten a rendőri visszaéléseket firtató ügyeket, posztokat tettem fel, ami azoknak az embereknek, akik ebből gyarapszanak – hiszen gyarapszanak – nem tetszik. Valószínűleg ez vágta ki a biztosítékot: nem elég, hogy könyvet írtam, filmet forgattam, de még beszéltem is.

Bartus László szakmaiatlansággal vádolta a fent említett interjúban. Mit szól ehhez?

Az oknyomozó riportok nagy többségét nagyon kevesen olvassák el. Ahogy szarkasztikus humorral a könyvem elején utaltunk is rá, ez egy anekdota-gyűjtemény. Hiszen ebben az országban, amint látjuk, nem is történt olajbűnözés, nem tűnt el 1500 milliárd, nincsen maffia, nincs szervezett bűnözés, nincs rendőri korrupció. Utaltunk arra az abszurd helyzetre, hogy mi ugyan leírhatjuk, ki kivel áll kapcsolatban, ki kinek számláz – hiszen ez a tényfeltárás – de az a probléma, hogy az emberek teljesen belecsömörlöttek ebbe, és el sem olvassák el az ilyen jellegű cikkeket. Az én könyvem könnyed hangvételű, egyszerűen igyekeztem leírni, mi is történt. És mennél egyszerűbben fogalmazol meg egy problémát, azt annál több ember megérti, és mennél több ember megérti, az annál veszélyesebb.

Az olajügyben mindenkit ellehetetlenítettek, hazugnak, alkoholistának állítottak be. És továbbra is azt halljuk, hogy minden rendben van ebben az országban, van rendőrség, amely remekül végzi a munkáját, van egy kiváló politikusi rétegünk, akik ugyan a mentelmi joguk mögé bújnak, ha meg akarják fújatni velük a szondát, de itt talpig becsületes mindenki. És van valaki, aki meg akarja ezt a hangyabolyt piszkálgatni. Ezt próbáltam a könyvemben a maga abszurditásában érzékeltetni. 2003-ban empatikus emberi ábrázolásért kaptam különdíjat a 33. Magyar Filmszemlén. Én egy érző, empatikus ember vagyok, és mindent így közelítek meg.


—-Cinkos társadalomban élünk—-

Elég ironikusan fogalmaz a társadalomról.

Ez egy cinkos társadalom, amely olyan, mint egy piramis: a fent lévők hagyják a lentebb lévőket is ügyeskedni. Akkor jön a baj, ha azt mondja ez a csúcs, hogy most az alsó réteget nem hagyjuk ügyeskedni, megszorítjuk az adókat, ellenőrizzük, mennyit fizettek be, vizitdíj-automatákat állítunk fel. Ilyenkor lehet jól érzékelni azt, hogy milyen probléma van a társadalmon belül. Egyrészt rettenetes a leszakadás, másrészt ennek a rétegnek a teljes kiszolgáltatottsága látható: a felső réteget nem tudja lecserélni, nincsenek meg hozzá a jogi eszközök. Ez egy látszatdemokrácia, pazarló államháztartással. Ráadásul minden a kapcsolatokon múlik: ha ismered a megfelelő embereket, akkor nem kell elszámolni, nem kell ellenőrzéstől tartanod. Én ez ellen is próbáltam beszélni.

A kilencvenes évek olajügyei és szervezett bűnözése mennyire játszik szerepet a mai állapotokban?

Az olajügyeket a politikai-jogi környezet tette lehetővé és igazából máig nem lábaltunk ki ebből. Sem a jogszabályok nem szigorodtak olyan mértékben, hogy például ott, ahol állami támogatás van, el lehessen számoltatni az embereket. Az olajozás volt az első olyan komoly ügy, ami a politikai és az állami korrupciónak a melegágya volt. Ezekből a százmilliárdokból, amelyek akkor magánzsebekbe kerültek, a pénz visszakerült olyan körökhöz, akik akár választási kampányban is felhasználták.

A politika és az alvilág kapcsolata még mindig működik?

Igen.



Kármán: nem bízom a rendőrségben 1

Kármán Irén, újságíró, filmes (Fotó: MTI)



Hónapok óta követeli az olajügyek titkosításának feloldását, ezt most részben sikerült is elérnie. Mit vár az esetlegesen nyilvánosságra kerülő adatoktól?

Kármán Irén életrajza

Az újságírónő 1967-ben született Tiszaföldváron. 1999-ben végzett a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán. Többek között a 168 óránál dolgozott újságíróként, majd filmezésre váltott, független filmes lett. 1999-ben jelent meg Érzelgős utazás című dokumentumfilmje, amelyet 2002-ben a Rozi követett. Ezért a 33. Magyar Filmszemle különdíját kapta. 2003-ban készítette el a Magyar Trapperek, következő évben a Diogenidész című filmeket. Utóbbi elnyerte a II. Filmdok különdíját. Legújabb alkotása, az Olajozott viszonyok 2005 és 2007 között készült. Három gyermek édesanyja.

Nem vártam, hogy a velem történtek azt a reakciót váltják ki, az adatok nagy részét nyilvánosságra hozzák. Nagyon sok mindent tudunk már, de más kérdés, ha mint újságíró leírom, hogy tudom bizonyítani. Eddig erre azért nem volt mód, mert az akták titkosak voltak, így még a bíróság sem tekinthetett bele. Talán egy kicsit a nyitottabb társadalom felé tudunk haladni ezzel a lépéssel. Mindenesetre én konkrétumokat várok a dossziék megnyitásától.

Munkája során a rendőri korrupció volt a fő témája. Most mennyire bízik a rendőrségben?

Semennyire. Én a rendőrségtől máig nem kaptam arra választ, hogy az egyik legkomolyabb maffia-bűncselekményben elítélt egykori Energolos vezető amikor rágalmazásért beperelt, honnan tudta azt a tartózkodási címemet, ahova nem is vagyok bejelentve. Az idézés ugyanis oda érkezett.

Egyrészt a nyilvánosság, úgy gondolom, véd engem, másrészt az ország egyik legjobb emberi jogi ügyvédje áll mellettem. Így jogi eszközökkel harcolok, hiszen jogállamban élünk elvileg. Úgyhogy úgy csinálunk, mintha jogállam lenne és nem egy banditokrácia.

Felvetették, hogy a saját fia bántalmazta önt.

A rendőrség egy koncepció mentén haladt végig a nyomozásban. A koncepció az volt, hogy így bűncselekményt nem lehet elkövetni, a dolog nem úgy történt, ahogy elmondtam. Kirohantak a házunkhoz, megkérdezték a szomszédokat, szoktunk-e veszekedni, azt mondták igen. Gyakorlatilag a nyomozás szálai már egyfajta gondolatmenetre fel voltak fűzve.

Mit gondol, a mai, botrányoktól hangos rendőrség ugyanaz, mint a tíz évvel korábbi, amelynek korrumpáltságáról írt, vagy történt tisztulás azóta?

Ugyanaz. A rendőrség jelenleg a politikai elitet szolgálja ki, nem pedig a kisembert. Alapvetően a rendőrség beállt abba a sávba, hogy mindenáron a jelenlegi hatalmat meg kell védenie.

A kormány vagy az egész elit érdekeit szolgálják ki?

Amióta az olajügyekkel foglalkozom, elkezdtem abban hinni, hogy vannak bizonyos gazdasági érdekek, ahol nincs ellentét a kormány és az ellenzék között. Vannak paktumok.

Hogy lenne lehetséges a változás?

Kevés a politikai akarat, társadalmi akarat kell hozzá: akarunk-e tisztább, áttekinthetőbb, számonkérhetőbb viszonyokat? A társadalomnak fel kell nőnie ahhoz, hogy 17 évvel a rendszerváltás után éljen az alkotmányos jogaival. A két nagy párt között megy a harc a népszavazás ügyében, ám ez csak látványpolitizálás. Ez az egyetlen, amivel a pártok tudnak élni: tartsunk népszavazást. Pedig az alkotmányban rengeteg más jog is le van fektetve. Kérdés, élhetnek-e például a munkások a sztrájkjogukkal? Pár vasutas és pedagógus megmozdulást leszámítva erre nemigen volt példa. Itt mindenki szép csendben duzzog, befelé fordul, végzi a munkáját. De mentálisan a társadalom ettől megbetegszik, mert elkezdjük egymást utálni, irigyelni. Ennek megváltoztatására kéne egy össztársadalmi összefogás.

Ön a filmes eszközeivel tud tenni ezért?

Igen, azt hiszem, ez eljut az emberekhez. A dokumentumfilmezés magányos szakma, sokkal kényelmesebb életet is élhetnék.

Most dolgozik valamin? Mi lesz a következő filmje?

Az iskolai szegregációról fog szólni. A Magyar Dokumentumfilm-rendezők Egyesülete támogatja majd a filmet. De természetesen folytatom a rendszerváltástól napjainkig tartó politikai thriller forgatókönyvének írását is, amint visszakapom a nyomozóirodától a lefoglalt számítógépemet.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik