Egy eddig kevésbé ismert szervezet, az Antikapitalista Blokk a brit nagykövetségnek jelezte, visszásnak tartják, hogy az antirasszista napon fellép Nagy Feró, miközben a Jobbik rendezvényein is fellép. Ön nem tartja ezt összeegyeztethetetlennek?
Egyáltalán nem tartom. Én zenész vagyok, nem rasszista. Másrészt minden rasszizmust elítélek, amely megkülönbözteti az embereket. Persze nekem elsősorban az fáj, ha magyart ér megkülönböztetés vagy rasszista támadás, legyen az cigány vagy zsidó. Én úgy gondolom, hogy fel kell lépni ez ellen. Az ellen is, ami éppen a Felvidéken történik a magyarokkal. Furcsa is, hogy most a szocialisták is felemelték a hangjukat.
Fotó: MTI
A radikális jobboldalt viszont gyakran éri a rasszizmus vádja…
Ezt a radikális baloldal és az SZDSZ találta ki. Ők utálhatják a nemzeti érzelműeket, mi mégsem utáljuk őket. Én egyáltalán nem utálom őket. Mit érdekelnek ők. Teljesen liberálisan gondolkodom, és úgy vélem, mindenki gondoljon, amit akar, és kész. Ha bármilyen népet, bántanak, legyen az indián, palesztin, zsidó, cigány vagy magyar, akkor igenis tiltakozom az ellen. Nekem igenis az is fáj, hogy a kurdokat mészárolják. Az is egy rasszista támadás.
És a Magyar Szigeten fellép?
Igen, már voltam. Mi bemutattuk ugyanazt a programot ott is, amit a Rock A Rasszimus Ellen című rendezvényen is bemutatunk. Szerintem ma egy zenekarnak természetes módon ellent kell mondania a rasszizmusnak. Aki engem ilyen vagy olyan irányban elítél, annak azt szoktam mondani, hogy „Hallgasd meg az összes nótát, amit én írtam, amit a koncerteken játszunk, és akkor utána kérdezd meg, hogy akkor én most miért vagyok rasszista?” A mi nótáinkban nincs ilyenről szó.
Amikor a Pannon Rádiót vezette, akkor a betelefonálók elég hamar eljutottak a cigányozásig és a zsidózásig…
Persze, de vagy úgy gondolkodunk, hogy a vélemény szabad, vagy visszamegyünk a kommunista rendszerhez, amikor nem lehetett hozzászólni semmihez. Ha hallották a rádiót, akkor nem gondolom, bárki is azt hallotta volna, hogy egy ilyen betelefonálónak azt mondtam volna, „Úgy van, igaza van. Végre valaki megmondta.” Én általában rendre utasítottam a hallgatókat, hogy amennyire lehet, maradjunk meg a közízlésnek megfelelő határokon belül.
Ott egyébként egy évig dolgoztam, és pont ezek miatt jöttem el. Az ember egy darabig fegyelmezi magát, és valahonnan a kenyérre valót is meg kell keresni a három gyermeknek. Utána azonban azt mondtam, hogy én ezt nem vállalom tovább. Nem haragszom, de ezt nem csinálom.
Nem gondolja mindemellett azt, hogy a Jobbik támogatói úgy gondolkodnak, mint a rádió hallgatói, amelyben nem akart részt venni?
Én nem tudom, hogy a Jobbik támogatói hogyan gondolkodnak. Nekünk ebben a hónapban 22 koncertünk van. Ebből egy volt a Magyar Sziget. Az elveimmel ellenkezne, ha bármely szervezetnek ellentmondanék, hogy nektek nem játszom. Az én hozzáállásom ezt nem engedi meg.
Ha az MSZP kérné fel, akkor is játszana?
Persze, de hát miért ne játszanék. Ezeket a kérdéseket azért furcsállom, mert azt feltételezi, hogy amikor írtam A boldog szép napokat, akkor én belőttem magamnak, hogy ezt csak magyaroknak vagy zsidóknak, cigányoknak fogom írni. Másnak nem. Miért, másnak nem való? Ilyen nincs. A zenész zenét ír, szöveget ír, és azt mondja, hogy „na itt vagyok, tessék, nézzétek meg”.
Ez amiatt van, hogy az egész társadalomban és a zenészek között is létrejött valamiféle kettéosztottság…
De hát miért? Milyen lenne az, ha felhívna, és akkor azt kérdezném, hogy melyik laptól is keres engem? Akkor ti milyenek vagytok, balosok vagy jobbosok? Mit érdekel engem. Ha leírja a véleményemet, akkor rendben vagyunk. Nyugodtan gondolhat mást, mint én.
Ha mi koncertet adunk, akkor eljátsszuk a programunkat. Abban benne van a Piros fehér zöld, az Aki hazudik, az csal, aki hazudik, az lop, a Magyar vagyok, magyarnak születtem. A közönséget pedig nem szabad szelektálni.
