Már a mozikban: A leggyorsabb indián

A vándorlós történet a road movie-k speciális alfaja. Ebben kevesebb, vagy nem annyira domináns a zene, (jóval) minimálisabb az akció és (jelentősen) több az érzelem. Roger Donaldson forgatókönyvíró-rendező (Beavatás, Tizenhárom nap – Az idegháború) David Lynch házilag barkácsolt fűnyíróján „robogó” öregének (The Straight Story – Igaz történet) nyomdokaiba lép. Csak nagyobb távlatokban és gyorsabban. Főhőse ugyanis átszeli a fél világot, és ez tökéletesen alkalmas arra, hogy mindenféle emberekkel – és életcélokkal – találkozzon.

Az enyhén süket apó, Burt Munro (Anthony Hopkins) régóta dédelgetett álmát kívánja megvalósítani, miszerint gyorsabbnak vágyik lenni a szélnél. Háromszáz kilométer (per óra) feletti száguldásról ábrándozik, és az új-zélandi otthona szomszédainak nem múló röhögése közben helyrehozza vén csatagéplovát (egy Indiant), és 1967-ben – megtörtént eseményeken alapul a film – az 1920-ban a szerelőszalagról legördült motorjával nekivág, hogy az amerikai Utah állambeli kiszáradt Sós-tó partján megnyerje a gyorsasági világbajnokságot. Sok akadály, csodás találkozás és szex-kaland (úgy bizony) után nem mondjuk meg, hogy mire jut. (Azért sejthető.)

A nyolcvanas–kilencvenes években Roger Donaldson olyan zsánerfilmekkel szerzett – teljesen jogos – népszerűséget és ismertséget, mint a Dante pokla (1997), A lény (1995), Szökésben (1994), Fehér sivatag (1992), Cadillac Man (1990), Koktél (1988), Nincs kiút (1987) és A Bounty (1984). Nem mondhatnánk tapasztalatlannak. Ezt a filmet hasonlóan rutinosan kezeli, kihoz a sztoriból mindent, amit két óra alatt lehetséges. Mégis, az átlagból kimagaslóvá Anthony Hopkins masszív jelenléte és hiteles játéka teszi a filmjét. Nem lennénk meglepve, ha (újabb) Oscarral honorálnák az angol gentleman alakítását. Szeretetreméltó, lenyűgöző és vicces. És friss és pontos még mindig – öreg motoros, nem vén.