Bob Dylan hetedik albuma, a Blonde on Blonde az előadó, sőt, a rocktörténet egyik legfontosabb albuma, rajta olyan klasszikusokkal, amelyek a kiadás óta eltelt negyvenkilenc év során sem koptak meg.
Borítóján azonban sokan fennakadtak, hiszen a Jerry Schatzberg által Manhattan vágóhídi negyedében (Meatpacking District) készített fotó egyszerűen életlen. A rajongók közül a legtöbben azt hitték, hogy az a drogfogyasztás (főleg az LSD) okozta hangulatváltozást akarta ábrázolni.
A megoldásra négy évtizedet kellett várni: a most 88 éves Jerry Schatzberg 2006-ban, Thin Wild Mercury: Touching Dylan’s Edge című könyvében lebbentette fel a fátylat a történetről:
Találni szerettem volna egy érdekes helyet a stúdión kívül. Elmentünk a West Side-ra, ami most Chelsea művészeti galériáival van tele, de akkor itt voltak New York vágóhídjai, amik elég jól néztek ki. Fagyott, és mindketten meg voltunk fázva.
A kép, amit választott, életlen volt. Persze mindenki megpróbálta értelmezni a képet, és az emberek úgy gondolták, hogy egy LSD-tripet fejez ki. Nem így volt; egyszerűen csak mindketten meg voltunk fázva, és rázott minket a hideg. Voltak más fotók is, amelyek élesek voltak, de Dylan azt a fotót akarta.
Az album egyébként teljes egészében meghallgatható a Spotify-on, vagy itt, egy hosszú munkanaphoz kitűnő:
