Nagyvilág

Jöhet még egy francia zavargás, de sokkal több erőszakkal

Az egész egy kis focival és egy furcsa áramingadozással kezdődött. Aztán kiderült, meghalt két fiú és kitört az anarchia. Kedden volt 10 éve annak, hogy Franciaország lángolni kezdett és egy munkanélküliségben és gettókban senyvedő generáció autókat felgyújtva fejezte ki, tele van a töke.
  • 5 halott
  • 126 sérült rendőr
  • 274 érintett település
  • 2888 letartóztatott
  • 9000 felgyújtott autó
  • 200 millió euró kár

2005. november 16-án nagyjából ezeket a számokat láttamozhatták a párizsi belügyben azután, hogy egészen példátlan zavargások rázták meg Franciaországot, sőt, Európa más országaira is átterjedt a szinte forradalmi hullám. A helyzet szokás szerint olyan volt, mint amikor valaki égő gyufát dob egy benzineshordóba, egy elszigetelt esetből egy komplett generáció frusztrációja robbant ki.

Fotó: Europress/AFP/Jack Guez
Fotó: Europress/AFP/Jack Guez

Október 27-én, azaz épp tíz éve késő délután, 17:20-kor a rendőrök alaposan megkergettek egy fiatalokból álló társaságot Párizs egyik lepukkant elővárosában, Clichy-sous-Bois-ban. A srácok egy építkezés területére másztak be, voltak kb. tízen, állítólag fociztak a grundon. A Pál utcai fiúk-szerű történet ezután vett tragikus fordulatot: kihívták a behatolás miatt a rendőrséget, a fiúk pedig szaladtak a szélrózsa minden irányába.

Állították, a hosszadalmas és megalázó rendőrségi előállítást és kihallgatást akarták kikerülni, mivel a banlieu (lakótelep) első vagy második generációs francia lakóit előszeretettel vegzálták a hatóságok. Sokukat elfogták, megkezdődtek a vallomások, de ekkor áramingadozás lépett fel a környéken, 18:12 környékén. Hamarosan kiderült ennek az oka: három fiú egy trafóházba menekült be.

Zyed Bennát, Bouna Traorét és Muhittin Altunt megrázta a nagyfeszültség, az első két fiú a helyszínen meghalt.

A szomorú és megrázó eset híre hamar elterjedt a környéken, sokan már úgy mondták tovább a történetet, hogy a rendőrök kergették a trafóig a fiúkat, tehát gyakorlatilag megölték őket (idén tavasszal mentette fel a rendőröket a bíróság). A fent említett szimblikus égő gyufa el volt vetve. Már 27-én lement az utcára pár száz fiatal tiltakozni, megdobálták a kiérkező rendőröket, Molotov-koktélokkal autókat gyújtottak fel, cserébe könnygázt és előállításokat kaptak.

Eleinte csak fokozatosan, lassan, aztán pár nap alatt exponenciális ütemben terjedtek a zavargások. Nemcsak Párizs északi és keleti elővárosai lobbantak lángra, hanem országszerte terjedtek a harcok és a pirománia. A felkelés szimbólumává az égő autó vált, kocsik ezrei váltak a lángok martalékaivá (a rendőri gumilövedékes fegyverek miatt a közvetlen összecsapásokat hamar elkerülték a lázongók). Közben az algériai származású Salah Gaham belehalt a füstmérgezésbe, amit egy kocsi oltása közben elszenvedett (utcát is elneveztek róla), míg Jean-Claude Irvoast és Jean-Jacques Le Chenadecet agyonverték a tüntetők. Az egyikük fényképezett, a másikuk tüzet oltott, ez volt a baj velük.

Fotó: Europress/AFP/Lionel Bonaventure
Fotó: Europress/AFP/Lionel Bonaventure

És akkor megszólalt Monsieur Sarkozy

A helyzeten nem segítettek az olyan esetek sem, mint amikor a zavargáshullám elején a rendőrök könnygázgránátot dobtak egy mecsetre a ramadán csúcsán (majd hosszú ideig tagadták ezt) vagy az akkori belügyminiszter, Nicolas Sarkozy szerencsétlen és provokatív nyilatkozatai, csőcselékezése sem. Sarkozy a Magyarországon ismerős rendpárti irányból közelítette meg a zavargásokat, végig a rendőrök intézkedéseit támogatta, és ez a húzás be is jött neki: a francia jobboldal vezéreként 2007-ben elnök lett. Az utcai harcok idején zéró toleranciát hirdetett és civilruhás rendőrökkel próbálta kiszűrni a “bandák” vezéreit. Hamar megutálták őt az elővárosok lakói, a trafóban meghalt srácok szülei is lemondták a betervezett találkozót az akkori belügyminiszterrel.

A politika iránti bizalmatlanságot jól jelzi, hogy amikor Francois Hollande szocialista államfő lakosok előtt nemrég beszédet mondott az évfordulón, kifújolták. Egy fiatal megkérdezte: “mikor fognak a dolgok egyáltalán megváltozni?”

Nicolas Sarkozy Fotó: Europress/AFP/Joel Saget
Nicolas Sarkozy
Fotó: Europress/AFP/Joel Saget

Les causes et les solutions

Ismerem a jót és a rosszat is ebben az épületben, és ő jó volt, mint a családja. Sose képzeltem volna, hogy Zyed részt vesz ilyen autógyújtogatásokban.

Mindezt Patrick Rodrigues, annak a tömbnek a gondnoka mondta még 2005-ben a New York Timesnak, ahol Zyed Benna, a trafóban meghalt fiú élt. Ez is jól mutatja, mennyire sokkoló volt a közösségnek az, hogy nem valamelyik hírhedt, rossz előéletű tagjuk halt meg, hanem egy mindenki által halknak és tisztelettudónak leírt 17 éves srác. Az egész eset azt mutatta meg, ami a Guardian riportja szerint jottányit sem változott az utóbbi tíz évben: gettókká alakultak Párizs békásmegyerei, ahol csak előítéletekkel és munkanélküliséggel találkoznak az ottélők.

“Területi, társadalmi és etnikai apartheid”-ről beszélt Manuel Valls francia miniszterelnük is a Charlie Hebdo támadások után. Ő is arra utalt, hogy a banlieu-kben élő észak- vagy fekete-afrikai, közel-keleti felmenőkkel rendelkező, de már itt született franciák is kilátástalanságban élnek. Egyszerűen nem kapnak melót, mert sötétebb a bőrük, muszlimok vagy egyszerűen a La Grande Borne-hoz hasonló lakótelepeken élnek.

Hogy a helyzet mennyire nem oldódott meg, jól jelzi, hogy egy évvel később Yvelines-ben és környékén is kiújultak a zavargások, 2011-ben pedig egy rövidebb, de véresebb őrület zajlott le Nagy-Britanniában (5 halottal, 200 körüli sérülttel és hatalmas kárral). Az integráció képtelensége Brüsszeltől Stockholmig azóta kiütközött sok nyugati országban, de vannak pozitív példák is: Németországban vagy épp Norvégiában nagyobb bevándorló-zavargások azóta sem voltak. Itt ha nem is épp sikeres az integráció, de a rendszer sokkal működőképesebb.

Pedig a megoldás ezekben az országokban rejlik, nem lenne szükség itt nagy dolgokra, csak ugyanolyan körülmények megteremtésére, mint amik pl. a versailles-i embereknek járnak. Ahogy az egyik elgettósodott előváros, Grigny polgármestere fogalmazott: “több iskolára, több igazság(szolgáltatás)ra és jobb rendőrségre van szükségünk”. Másképp Amar Henni ifjúsági szociális munkás szerint is baj lesz:

Szerintem ami megváltozott, az annyi, hogy a dolgok rosszabbul állnak, nem lett jobb semmi. Úgy gondolom, jöhet még egy 2005, de sokkal több erőszakkal. Igazi válságban vagyunk.

(Ha továbbra is érdekli a francia zavargássorozat társadalmi háttere, itt talál egy szekérnyi angol nyelvű tanulmányt a témában.)

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik