Jó hírrel kezdődik a Vs.hu cikke: két hajléktalan kispesti család bérlakásba költözhet. Azonban van rossz hír is: az egyik férfi párja 15 év hajléktalanság után a múlt héten meghalt.
Budapesten változóan rossz a lakáshelyzet (szemben a szépen kivitelezett bérlakási programot fenntartó Béccsel), sok az üres önkormányzati lakás. Sokan így is nehezen hagyják el a maguknak épített kunyhókat, ahogy az egyik ilyenben lakó nő mondja:
A kunyhós élet az egyedüli szabad lakhatás, ahol úgy vezetek háztartást, ahogy anno, valamikor még emberként éltem.
Sokszor sajnos az önkormányzat is beleszól, ki és hogyan mehet egy bérlakásába, ami persze nem baj, de vannak kirívó esetek: a Város Mindenkié csoport tud olyan párról, akiknek ikrei születtek, de nem engedte be az önkormányzat őket a nagyszülők kétszobás lakásába, mert az kicsi lenne.
Vidéken se jobb a helyzet, ott nem is annyira a hajléktalanság, mint a roma és nem roma lakosság elkülönülése zajlik. Ez főleg a munka terén érhető tetten, a nem romák nem ismerik annyira az elkülönülten lakó romákat, így az ismeretségi, bizalmi állásokat nem is adják nekik.
Eközben egyre több család él minimális pénzből, alig jut étel az asztalra, amit jól mutat, hogy egy hajléktalan aktivista Borsodban élő rokonainál látta, hogy a gyerekek a felszedett krumpliföldön turkálnak élelem után. Mindezeken az egykulcsos személyi jövedelemadó is ront, ami a legszegényebbek adóterheit alig csökkentette.
