Nagyvásártelep, IX. Hídépítő utca (Münnich Aladár, 1930-1932)
Miután a Központi Vásárcsarnok már végképp nem tudta ellátni a feladatát, a húszas évek végén a főváros a Közvágóhíd szomszédságában lévő területre álmodta meg a város élelmiszer-nagykereskedelmének központját. Az egykori nyüzsgő életre ma már csak két Münnich Aladár által 1930-ban, illetve 1932-ben tervezett épület, a tizenegyezer négyzetméteres, egyszerre 210 vasúti kocsival megbirkózni képes vásárcsarnok, valamint egy irodaház emlékeztet.
A 247 méter hosszú, vasbeton dongákból álló, Zeiss-Dwyidag-rendszerű héjtetőrendszerrel rendelkező csarnok (mely maga nemében az első volt Európában) építészettörténeti jelentősége megkérdőjelezhetetlen, a négy emeletes, tetőteraszos irodaház pedig számos technológiai újítást vonultatott fel, többek közt Magyarországon először itt működött páternoszter, aminél igazán kevés fantasztikusabb dolog lehet egy épületben.
A második világháború után a telepet államosították, a csarnokot előbb a Zöldért, majd a Skála, a rendszerváltás után pedig egészen 2003-ig a Plus élelmiszerlánc használta raktárként.
2004 óta mindkét épület műemlék, tehát van némi remény a bontás elkerülésére, de a terület revitalizálása az évek óta meglévő tervek ellenére is várat még magára.
A Vasutas ház, VI. Andrássy út 83-85. (Kauser József, 1883-1885)
A Kodály körönd délnyugati oldalát elfoglaló, 1883-1885 közt Kauser József tervei szerint épült lakóház eredetileg a Magyar Királyi Állami Vasút Nyugdíjintézetének irodáit, valamint a vasút néhány alkalmazottjának lakását foglalta magába. Az ötvenes években a kerületi tanács tulajdonába került épület állapota legutóbbi, 1958-as tatarozása óta folyamatosan romlott, hiába jött létre egy előnyösnek tűnő szerződés a Terézvárosi Önkormányzat és a Le Meridien-t és a Gozsdu udvart is jegyző izraeli Arie Yom Tov offshore cége közt.
A tervek szerint a Andrássy Palace Gardens névre átkeresztelt épület harmadik emeletén és tetőterében 44 luxuslakás kapott volna helyet, de a 2008-2009-ben végül részben megkezdett munka csak még tovább rontotta az állapotokat: a beruházó kibontotta a zárófödémet, valamint megbontotta a tetőszerkezetet, így a beázások is mindennapossá váltak.
A lakók több alkalommal nyújtottak be petíciót a VI. kerületi önkormányzatnak, valamint tüntettek az épület életveszélyes állapotának megszüntetéséért, de hiába. 2014. július 15.-én a ház sorsa megpecsételődött: a tetőtér több, mint száz négyzetméteren lángolt, végül az egész tetőszerkezet megsemmisült.
Az ebből következő gyorsuló állagromlást nem sikerült időben megfékezni, a védőtető a tervezett nyolc hét helyett csak februárra lett kész, de a lakók természetesen még most sem költözhettek vissza, hiszen a felújítási munkálatok még akár éveken át is tarthatnak.
A Postapalota, II. Krisztina körút 6-8. (Sándy Gyula, 1926)
A Sándy Gyula tervei szerint 1926-ra elkészült, Széll Kálmán tér fölé magasodó Budai Postapalota olyan épület, amely valószínűleg mindenkinek megragadta már a fantáziáját, aki akár csak egyszer is keresztülsétált a most épp felújítás alatt álló téren.
A nem épp osztatlan megítélésű épület építésénél követelmény volt a takarékosság, hiszen az első világháború után felvett külföldi kölcsönből épült, de a puritanizmust és egyszerű anyagok használatát is szem előtt tartották, hogy az emberek ne érezzék túl fényűzőnek a belsőt. Érdekes, hogy ennek következtében réz- helyett vaskilincsek kerültek az ajtókra, noha aprólékos gyártásuk többe került, mintha a sorozatban gyártott, egyszerű rézkilincseket vásárolták volna meg.
A téglával borított épület egészen 2008-ig a Magyar Posta székházaként funkcionált, majd 4,02 milliárd forintért eladásra került a Wing Zrt. részére. A páternoszterrel is rendelkező épület azóta üres, belső épületdíszei – a faburkolatok, valamint az igazgatói dolgozószoba kandallója – közepes állapotúak, a homlokzatokon viszont megjelentek a falfirkák, és idén januárban már vakolatdarabok is hullottak az egyik oldalon.
A legtöbbször Balettintézetként emlegetett Drechsler-palota, VI. Andrássy út 25. (Lechner Ödön-Pártos Gyula, 1883-1886)
Az Operaházzal szemben lévő, Lechner Ödön és Pártos Gyula tervei szerint épült díszes épület 1886-ban eredetileg a MÁV Nyugdíjintézetének bérháza volt 24 bérlakással, alsó három szintjén pedig egészen a második világháborúig kávézó működött.
A háború után a felsőbb szinteken lévő lakások számát darabolással növelték, a kávézó helyén pedig 1949-2002 közt a Magyar Táncművészeti Főiskola (Balettintézet) és az Artistaképző működött. Azóta az ingatlan már többször cserélt gazdát, legutóbb tavaly tavasszal, amikor a katari uralkodócsalád egyik tagja, Al Thani sejk tulajdonában álló Balett Properties S.A. tulajdonába került a hányatott sorsú épület. Az építéshatóság 2011-ben kiadott engedélye egy 192 szobás, ötcsillagos szálloda kialakítására vonatkozik, melyet 2018. szeptemberéig, az engedély lejártáig kellene átadni. Kérdés, hogy erre sor kerül-e, vagy a tulajdonos új engedélyt nyújt be.
Az Európa Ház és az Európa Grill Kert, eredetileg a Hungária Evezős Egylet klubháza (1927)
Az 1927-ben épült klubház, valamint a hozzá tartozó grillkert sincs túl jó állapotban, erről a bedeszkázott ablakok, és a part felőli homlokzat állapota is árulkodik, de a Magyar Állam tulajdonában és a Honvédelmi Minisztérium kezelésében lévő ingatlan még egészen biztosan megmenthető lenne, új funkcióval vonzóbb célponttá tehetné a Margitszigetet.
A zugligeti lóvasút-végállomás, XII. Zugligeti út 64. (1868)
Az alpesi stílusú, fűrészelt fa berakású, favázas pavilon az 1868. június 30-án indult első lóvasúti járat (Zugliget-Lánchíd) óta fogadta az utasokat, túlélte az átállást a villamosra (1896), több átalakítást és mindkét világháborút. Az épület nem csak váróteremként, hanem postafiókként, távirdaként és telefonhivatalként is működött, sőt, szolgálati lakás is kapott benne helyet. Az utolsó 58-as villamos 1977. január 17-én hagyta el az állomást, ekkor tizenegy önkormányzati lakást alakítottak ki benne, de a nyolcvanas évek derekától a végállomás üresen áll.
Idén tavasszal a Hegyvidék önkormányzata úgy döntött, hogy mivel az eladásra tett kísérletek hosszú éveken át kudarcba fulladtak, maguk újítják fel az épületet, így 2017-ben a jelenleg Beethoven utcában látogatható Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény már itt várhatja a látogatókat, de kávézó, cukrászda és oktatóterem is működik majd itt.
Almásy-palota, V. Szép utca 6. (Pollack Mihály, 1817)
A legalább tíz éve állványzattal részben takart, egyemeletes palotát egyik legismertebb építészünk, Pollack Mihály gróf 1817-ben gróf Almásy Ignác megrendelésére tervezte. Az épület 1885-ben a gróf Szapáry családra szállt, akik frissen örökölt műkincsgyűjteményüket – benne olyan klasszikus művészek alkotásaival, mint Lorenzo Lotto, Tiziano vagy Tintoretto – ebben a házban helyezték el. Sajnos egy tűzben ezek jórészt elpusztultak, de az épület ezt, valamint a háborúkat is túlélte. A második világháborút követően irodákat és üzleteket alakítottak ki benne, így élhette túl a bontási lázat.
A hg.hu 2009-es cikkében már ír az eladási szándékról, tehát az épület legalább azóta üres. Az elmúlt hat évben lényegi változás nem történt.
V. Múzeum körút 1/b (Ágoston Emil – Hikisch Rezső, 1914, teljes átalakítás: Cserba Dezső – Szmodits Kázmér, 1952)
Gondolta volna, hogy a Hotel Astoria mellett álló, ötvenes években Cserba Dezső és Szmodits Kázmér tervei szerint átépített, a MÉLYÉPTERV-nek, a BUVÁTI-nak és a Mezőgazdasági Épület- és Településfejlesztő Irodának helyet adó, a tér szerkezetét megerőszakoló épület a mellette álló Hotel Astoriával egy időben készült?
Az Ágoston Emil és Hikisch Rezső tervei szerint eredetileg a Neumann-féle ruhaáruháznak helyet adó épület később irodáknak adott helyet: többek közt Macskássy Gyula, Halász János és Kassowitz Félix, a magyar animáció és grafika legendái, valamint a fotós Inkey Tibor is dolgozott itt.
A második világháborúban elszenvedett komoly sérülések miatt majdnem teljes újjáépítésre volt szükség, így készült el 1952-re a Cserba-Szmodits-féle kilenc szintes (a két pinceszinttel együtt) épület, amely már legalább egy évtizede üresen áll.
Legutóbb 2013-ban bukkant fel az ingatlanpiacon, akkor 2,5 millió euróért vált volna meg tőle a tulajdonosa.
A mára inaktívvá vált hirdetés szerint a belső visszabontási munkálatok tíz százaléka már elvégzésre került, és a hirdetésben lévő belső képek tanúsága szerint csak a kopár falak állnak, ami nem jó hír, de a város egyik legfrekventáltabb helyén semmiképpen sem szabadna egy ilyen méretű épületnek üresen állni.
A Karczag-villa, XII. Diana utca 17/a. (Hild József, 1844)
A Hild József tervezte klasszicista nyaralóépület a reformkor során épült egyik legszebb magyar villa ma mostoha körülmények közt pusztul a Svábhegy oldalában. A második világháború sok más műemléképülethez hasonlóan ennek a villának sem segített, amin az 1959-1960-ban gondatlanul elvégzett felújítás sem javított kellőképpen.
A Karczag-villa 2004-ig a magyar állam tulajdonában állt, azt követően előbb egy kft. kezelte, majd 2006-ban magántulajdonba került. Az eredetileg angolkerttel körülvett épület fáit egyik napról a másikra eltüntették, legutóbbi kéretlen lakói pedig az utolsó éghető dolgokat, így a parkettát és az ablaktokokat is hővé alakították az elmúlt hideg napok egyikén. Jelenlegi tulajdonosa két alkalommal is kért engedélyt a melléképület bontására, de a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal mindkét esetben megvétózta a kérést.
Schanzer-villa, VI. Andrássy út 101. (Bloch és Holitscher, 1900)
Az eredetileg Schanzer-villaként ismert épület tervezői Bloch és Holitscher építőmesterek voltak, az épület 1900-ra lett kész. 1908-ban Spiegel Frigyes több lakásosra alakította, de a lakók nem sokáig élvezték az Andrássy úti életet: az ingatlanban 1921-ig a Török Nagykövetség, majd a Sajtókamara, 1945 után pedig a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) volt.
A meglehetősen rossz állapotú épület karbantartására és felújítására a MÚOSZ nem tudott már elég pénzt elkülöníteni, így 2007-ben kiköltözött az Andrássy és Bajza utca sarkán lévő szecessziós villából, amely rengeteg védett építészeti értékkel bír, mint a rézborítású falak és a szecessziós cserépkályhák, valamint kandallók.
Ezt követően éveken át üresen állt, de egy tavaly novemberi hír szerint a Fekete György vezette Magyar Művészeti Akadémia irodái költöznek ide, a kormány a 2014-es költségvetésből 2 milliárd 61,9 millió forintot csoportosított át a célra.
A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy központja, VI. Podmaniczky utca 45. (Ruppert Vilmos, 1894-1896)
A sokáig romos, a Podmaniczky és Vörösmarty utcák találkozásánál álló sarokház mellett sokszor elsétáltam anélkül, hogy felismertem volna a kivételes nagyszerűségét – hiszen ez nem egy átlagos bérház, hanem az 1886-ban egyesült két magyar szabadkőműves csoport, (a János-rendű, valamint a skót rítusú Nagyoriens) a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy első állandó központja. Az egyik tag, Ruppert Vilmos terveit 1894-1896 közt építették, benne Róth Miksa üvegmunkáival, a korábbi nagymesterek arcképei pedig a XIX. század egyik legjelentősebb magya festője, Than Mór festményein keresztül köszöntek vissza a nagymesteri szoba falain.
Az épület az első világháború alatt a Nagypáholy által hadikórházként üzemelt, 1920. májusában pedig a Magyar Országos Véderő Egylet foglalta el a páholyházat, négy nappal a páholyélet Dömötör Mihály belügyminiszter általi betiltása (1920. május 18.) előtt.
1945 februárjában, még javában a harcok alatt újra a szabadkőműveseket találjuk az épületben, akik a korábban már odaköltözött Nemzeti Parasztpárt VI. kerületi szervezetével közösen használják az ingatlant egészen 1947-ig, mikor a Parasztpárt kiköltözik. A nagypáholy azonban nem sokáig örülhet a visszaszerzett épületnek, hiszen 1950-ben a ÁVO elfoglalja a házat és oda helyezi a központját.
Megszűnésük után a Belügyminisztérium egyik részlege veszi át a helyüket, akik egészen a rendszerváltásig használják az egyre romló állapotú házat.
Az ezt követő másfél évtizedben az egykori nagypáholy épülete üresen áll, majd megkezdődik 74 szobás luxusszállodává alakítása, amely külsőleg majdnem teljesen elkészül, de vélhetően a válság megtorpedózta ezt a projektet is. A hotel magyar és angol nyelvű honlapja szerint hamarosan nyitnak, de erre más jel nem mutat.
Eisele-villa, VI. Benczúr utca 46. (Györgyi Géza és Hoepfner Guidó, 1909)
A Városliget szomszédságában megbúvó szecessziós villa Györgyi (Giergl) Géza és Hoepfner Guidó tervei szerint 1909-ben készült el.
A villában 2011-ben még egészen biztosan a Czipfer Rózsa Idősek Otthona működött, de a Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ Zrt. honlapján most kiadó ingatlanként van megjelölve, és belső fotók is láthatók az épületről.
Központi Zálogház, IX. Lónyay utca 30-32. (Révész Sámuel – Kollár József, 1903)
A Révész Sámuel és Kollár József tervei szerint a Lónyay és Kinizsi utcák sarkán 1903-ban megépült klinkertéglás, neogótikus elemekben bővelkedő óriási zálogház több, mint száz éven át látta el eredeti feladatát.
Most az épület majdnem teljes egésze üres, a Lónyay utcáról nyíló bejárat zárva, a Kinizsi utcán felől a volt teherportán keresztül közelíthető meg.
Sándor-villa, más néven a Széchenyi-vadászkastély, II. Völgy utca 9-11. (Forbáth Ernő, 1912)
A XIX. század végén épült villát 1912-ben alakították át mai, historizáló-szecessziós stílust képviselő formájára. 1957-ben az Országos Pszichológiai és Neurológiai Intézet (OPNI) kapta meg az épületet, előbb a Rehabilitációs Központ, majd nővérszálló (1998-2001) működött az épületben. A belsőben a metszett üvegbetétes ajtók, a tölgyfalépcső és a faburkolatok még az eredetiek, ezek jelenlegi állapotukban is komoly értéket képviselnek.
Az intézet 2001 óta nem használja az ingatlant, végül 2007-ben váltak meg tőle, új tulajdonosa pedi gazóta sem kezdte meg a felújítását. Állapota romlik, de egy áprilisban megjelent hirdetés szerint 225 millió forintért már szabadulna tőle.
VI. Andrássy út 82. (Löffler Sándor és Béla, 1917)
Az Andrássy úton magasságával (mindössze három emelet) ritkaságszámba menő, gipsz stukkókkal megrakott épület mai formáját a Löffler testvéreknek köszönhetően nyerte el.
1952-2007 közt az Országos Egészségfejlesztési Intézet központjaként működött, amelyről a díszes kapu feletti felirat is tanúskodik. Az épület azóta üres, pedig az utcáról nézve sokkal jobb állapotúnak tűnik, mint a cikkünkben korábban már említett ingatlanok jó része.
VII. Benczúr utca 4.
Ugye mindannyian emlékszünk, mi történt a Király utca 40-nel? Az volt a ház, amelyet tulajdonosai hosszú éveken át hagytak rohadni, a bontástól pedig az Óvás! Egyesület mentette meg 2006-ban, mikor a VI. kerületi önkormányzat a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) engedélye nélkül kezdte el bontani a házat.
A tető azóta hiányzott, de az Óvás! szerint az épület tudatos gyengítése továbbra is folyt. Végül 2014. augusztus 20-án leszakadt a második emeleti födém, ami végleg megpecsételte a sarokház sorsát: azóta lebontották.
A Benczúr utca 4. pedig a legjobb állapotban van ahhoz, hogy ugyanez történjen vele: az 1931-1995 közt előbb magánszanatóriumként, majd kórházként működő épülethez húsz éve senki nem nyúlt, homlokzata pedig egyértelműen a kerület legviharvertebb épületévé teszi az egykor minden bizonnyal gyönyörű házat.
2002 óta a Finimim Kft. a tulajdonos, amelynek gazdája a Virgin-szigeteken bejegyzett Amos Overseas Ltd., akik valószínűleg nem felújítási céllal vásárolták meg az egykori kórházat. 2014 szeptemberében a Város Mindenkié mintegy hatvan aktivistája foglalta el a néhány nappal korábban életveszélyessé nyilvánított házat, amellyel az ország több százezer üresen álló ingatlanjában rejlő lehetőségekre akarták felhívni a figyelmet.
Svábhegyi Szanatórium, XII. Eötvös utca 10-14. (Sós Aladár és Jakab Dezső, 1927)
A Horthy Miklós kezdeményezésére kibővített, egykor a Svábhegy területéből három hektárt elfoglaló volt szanatórium főépülete az elmúlt közel kilenc évtizedben laktanyaként, elmegyógyintézetként, a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetét, majd az államosítás után újra szanatóriumként, 1979-1998 közt pedig a SOTE III. számú Belgyógyászati Klinikájaként működő villaépület immár tizenhét éve üres. Az épületbelső nyomokban még mindig őrzi a két világháború közti felső tízezer stílusának nyomait: a faborítások egy része, valamint a díszes kandalló, valamint a mozaikpadló a legtöbb helyen még mindig elkápráztatná a betérőt.
Az egykor tizenöt épületet magában foglaló 3,67 hektáros terület legutóbb 2010-ben cserélt gazdát, noha 2003 óta összesen hét alkalommal hirdették meg, értéke pedig rohamosan csökkent: a Magyar Narancs birtokában lévő 2004-es felhívás szerinti kezdeti 4,129 milliárd forintos ár helyett mindössze 1,68 milliárd forintért jutott hozzá a Bolgár György tulajdonában álló Interimport II. Kft.
A Csengery- (Káry-)villa, VII. Dózsa György út 74. (Wellisch Alfréd, 1881)
A Dózsa György út ezen szakaszán állt villasor utolsó emléke eredetileg Káry Sámuel divatáru-kereskedő részére épült, amely a századfordulón a város legfurcsább nevű intézményének, Réh Béla Elektromágneses Szanatóriumának és Gyógyintézetének adott otthont, később pedig a Péterfy Sándor kórház egyik rendelőintézete is itt működött.
Klauzál Gábor Műszeripari Szakközépiskola, VII. Hernád utca 52. / Peterdy utca 17-19. (Frei István, 1903-1905)
A Frei István által tervezett ekletikus, háromemeletes iskolaépület 2007 nyarán zárta be kapuit, azóta többszöri próbálkozás ellenére sem sikerült bérlőt találni az épületre, ami érthető is, hiszen egy közel 4400 négyzetméter alapterületű, felújítandó iskolaépület eléggé leszűkíti a felhasználási lehetőségek körét.
_______
Fotók: Urbex Hungary, Kovács Krisztián (Nagyvásártelep), Facebook, FSZEK Budapest Gyűjtemény (Vasutas ház), Redoctober, Arcanum Postcards (Postapalota), FSZEK Budapest Gyűjtemény, C1815/Flickr (Balettintézet), Wikimedia Commons, Járókelő (Európa-ház), FSZEK Budapest Gyűjtemény, redoctober (Zugligeti villamosvégállomás), Google Street View, FSZEK Budapest Gyűjtemény (Szép utca 6.), Arcanum Postcards, valamint a szerző felvételei (Múzeum körút 1/b), Puffancs/indafotó, Műemlékem (Karczag-villa), a szerző felvételei, FSZEK Budapest Gyűjtemény (Andrássy út 101.), Köztérkép, Műemlékem, szk.orain.org (Podmaniczky utca 45.), Wikimedia Commons, nevetnijo/Indafotó (Központi Zálogház), Műemlékem (Sándor-villa), Maison, Google Street View (Andrássy út 82.), Google Street View, a szerző felvétele (VII. Benczúr utca 4.), FSZEK Budapest Gyűjtemény, Állatságaim (Svábhegyi Szanatórium), Lakatlan, FSZEK Budapest Gyűjtemény (Dózsa György út 74.), Google Street View, Budapest Főváros Vagyonkezelő Központ (Hernád utca 52.)
