Huszár János dandártábornok, a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokságának parancsnokhelyettese elmondta, a katonák már több mint száz éve vesznek részt a jég elleni védekezésben. A folyókon feltorlódott jég felrobbantása egyaránt szolgálhat országvédelmi – katonai -, illetve katasztrófavédelmi célokat.
Katonai feladat lehet a befagyott folyón átjárók nyitása az átkeléshez, katasztrófaelhárítási munka pedig például az árvizeket okozó jégdugók megszüntetése vagy a különböző műtárgyak – zsilipek, hidak – megóvása a jég okozta károktól.
A jégrobbantáshoz elsősorban robbanótölteteket használnak, de az 1940-es évek felében bombázással is próbálkoztak – tette hozzá a tábornok.
A gyakorlaton a katonák először felmérték a jég vastagságát és állapotát: a Tiszát a part közelében 10-15, beljebb helyenként 25 centiméteres jégpáncél borította. Ezt követően kiszámították a jégpáncél felrobbantásához szükséges töltetek méretét és elhelyezését, majd terheléselosztó pallók segítségével gyalogutat építettek a befagyott folyón, hogy a tölteteknek lyukakat fúrjanak a jégbe.
A folyón dolgozókat társaik és katonabúvárok folyamatosan biztosították a partról, mivel ha valaki alatt beszakad a jég, a néhány fokos vízben testhőmérséklete néhány perc alatt a kritikus szintre hűlhet.
A katonák a Tisza jegét hat, egyenként 1,2 kilogramm TNT-t tartalmazó robbanótöltettel robbantották föl. A robbanás ereje több tíz méter magasságig röpítette a jeget, majd a folyón keresztbe széles, szabad vízfelület alakult ki.
Huszár János dandártábornok közölte, a gyakorlat célja az volt, hogy a katonák megismerjék a jégrobbantás módszertani és szakmai elemeit, valamint eszközeit, elsajátítsák a jégrobbantó töltetek szerelésének, elhelyezésének és gyújtásának fogásait.
A tábornok elmondta, legutóbb 2006 telén a tiszalöki vízlépcső fölötti folyószakaszon volt arra szükség, hogy a honvédség szakemberei “élesben” vegyenek részt a folyón kialakult jégdugók megszüntetésében.
