A napokban megkapták a néhai akadémikus mindkét fia – Tamás és az informatikusként és űrturistaként is ismert Charles – beleegyezését is, hogy apjuk nevét kapja a terem. A fizika és a villamosságtan világhírű tudósának, mérnökgenerációk tanárának nincsen ugyan közvetlen kötődése városhoz, de úgy gondolták: ő az innováció és a tudomány olyan, világszerte ismert és elismert képviselője, aki a négy őselem témája köré szerveződött ismeretterjesztő létesítmény egyik jelképe lehet.
A 2001 őszén, 85 éves korában elhunyt tudós két ponton is kapcsolódik Győr-Moson-Sopron megyéhez: Egyházasfaluban született, a negyvenes-ötvenes évek fordulóján pedig a Műegyetem soproni karának elektrotechnikai tanszékét vezette. Ekkor alkotta meg az első magyarországi magfizikai részecskegyorsítót, amelyért 1952-ben Kossuth-díjat kapott. Simonyi Károly a Műegyetemen szerzett gépészmérnöki oklevelet, és egyidejűleg a pécsi egyetemen jogtudományi doktorátust. A Műegyetem Atomfizika Tanszékén dolgozott, ahol aktív részese volt az első Föld-Hold radarkísérletnek. Soproni éveit követően Budapestre került, megalapította az egyetem Elméleti Villamosságtan Tanszékét és a Központi Fizikai Kutatóintézet atomfizika osztályát.
1956-ban a kutatóintézet forradalmi bizottságának vezetőjévé választották, amiért egy év múlva el kellett hagynia az intézetet, sőt, nemsokára fel kellett állnia az általa alapított tanszék vezetői székéből is. A tudományos közéletből visszavonultan is alkotott. Egyik fő műve az azóta négy magyar és három német kiadást is megért “A fizika kultúrtörténete” című munka ezekben az években született.
Simonyi Károly 1993 óta a Magyar Tudományos Akadémia tagja, számos hazai és nemzetközi kitüntetés tulajdonosa. Munkásságát a Kossuth-díj mellett Állami Díjjal, Magyar Örökség Díjjal, a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje, az MTA Aranyérme kitüntetéssel is elismerték. Elsőként nyerte el az 1996-ban odaítélt “Év Ismeretterjesztő Tudósa” címet. Tagjai sorába választotta az Európai Tudományos és Művészeti Akadémia is.
