Az ország lakóinak 12-13 százaléka él halmozott szegénységben. Az ENSZ és az MTA Világgazdasági Kutatóintézete ötödik alkalommal készít felmérést az ország „humán fejlettségéről” (hivatalos rövidítése: HDI), azaz a magyarországi szegénységről.
A HDI egy mérőszámban összesíti a gazdaság teljesítménye mellett az adott országban várható élettartamot és iskolázottságot. A világranglista 35. helyén állunk. Nagyjából ott, ahol a térség – hasonló múltat megélt – országai; Csehország a 33., Szlovákia a 36., Lengyelország a 37.
A tanulmány a 2000-es adatokból dolgozik, ám az elmúlt évek gazdasági növekedésével nem kerültünk jobb helyre, sőt ebben az időszakban a szegénységi rés, a legszegényebbek átlagtól való elmaradása ismét nőni kezdett – derül ki a Fóti Klára szerkesztette tanulmánykötetből. 1,2-1,3 millió ember él ma halmozottan rossz körülmények között, tehát a szegénység öt formája közül – jövedelmi, szubjektív, fogyasztási szegénység, lakás vagy lakásfelszerelésben megnyilvánuló szegénység – legalább három jellemzi őket.
A szegénység kockázata a kisgyerekeknél a legnagyobb. Az iskoláskor alatti gyerekek ötöde, a 14 évesnél fiatalabbak 17 százaléka élt halmozottan hátrányos körülmények között. Míg a háromévesnél fiatalabbak aránya a lakosságból 2,5 százalék, a szegények közötti arányuk 6 százalék. A szegény családoknak mindössze 12,5 százaléka számolt be arról, hogy megélhetési gondjaik enyhítésére segítséget kaptak az önkormányzattól. A szociális ellátásokból, juttatásokból nem jut arányosan nagyobb rész a szegényeknek. Rendszeres szociális segélyt a kirekesztett háztartások hat százaléka kapott. A nem rendszeres ellátások terén még kevésbé versenyképesek, legrosszabb helyzetük ellenére épp az átlagnak megfelelő esély-lyel juthatnak ilyen eseti segítséghez.
A segélyezési rendszer gyenge hatékonyságú, kevéssé enyhíti a halmozott szegénységet. Ennek oka részben az, hogy önmagában a nagyon alacsony jövedelmi szint nem jogosít támogatásra, a rászorulók csak bizonyos jogcímeken juthatnak segélyhez. Így a szegények jelentős csoportjai ellátás nélkül maradnak. Ez a helyzet csak a segélyezési rendszer gyökeres átalakításával változtatható meg. Aminek pedig feltétele lenne egy jól megalapozott, hatékony szociálpolitika. Ez nincs. Sőt még azok a felmérések is hiányoznak, amelyek feltérképeznék a magyarországi szegénység okait, a szegények életkörülményeit és a segélyrendszerrel kapcsolatos viselkedésük jellemzőit.
