Történelmi jelentőségű esemény színhelye lehet hétfőn Luxemburg: a tervek szerint Törökország, egy muzulmán állam megkezdheti csatlakozási tárgyalásait az Európai Unióval. A dolognak jelenleg egyetlen akadálya van: Ausztria. A 25 EU-tagállam közül ugyanis ő az egyetlen, amelyik vasárnap kora délutánig még nem fogadta el a megbeszélések megkezdéséhez elengedhetetlen tárgyalási keretet. Az osztrákok ugyanis mindenképp bele akarja venni annak lehetőségét, hogy a csatlakozásnak lehet egy alternatívája, egy lazább együttműködési forma. Ezt viszont Törökország határozottan elutasítja, s azzal fenyeget, hogy ha az osztrákok elfogadtatják saját változatukat, el sem kezdi a megbeszéléseket.
A vita megoldása érdekében az EU-tagállamok külügyminiszterei vasárnap este rendkívüli tanácskozásra ülnek össze Luxembourgban. A többiek bíznak abban, hogy sikerül rávenni az osztrákokat álláspontjuk módosítására. Az Európai Uniónak ugyanis nem tenne túl jót, ha a szervezet alkotmányának francia és holland elutasítása után ismét ilyen súlyos malőr gyengítené a szövetséget. A tárgyalások elhalasztása nem csak az EU és Törökország kapcsolatát rontaná meg teljesen (a török közvélemény jelentős része már így is fel van háborodva, mert úgy érzi, hogy az Európai Unió állandóan újabb és újabb feltételeket támaszt), de az EU-n belül is kiélezné a feszültségeket a törökökhöz való közeledést teljes mellszélességgel támogató államok és az ellenzők között. Ráadásul hiteltelenné tenné az uniót külföldön.
Az uniós országok állam- és kormányfői (köztük az osztrák kancellár is) tavaly decemberi csúcstalálkozójukon egyértelműen megígérték, hogy október hamradikán megkezdődhetnek a csatlakozási tárgyalások, hiszen az ehhez szabott előfeltételeket Törökország teljesítette. Ráadásul Brüsszelben arról is egyetértés született – amit most az osztrákok szeretnének megmásítani –, hogy a tárgyalások végcélja Törökország felvétele.
Ám még ha megkezdődnek is hétfőn a csatlakozási tárgyalások, azt minden érintett fél tudja, hogy nagyon hosszú, legalább 10-15 éves folyamatról lesz szó, tele buktatókkal. A tavaly decemberi EU-csúcson született formula ugyanis leszögezi, hogy a tárgyalások nyitott folyamatot jelentenek, garancia nélkül. Ráadásul ezek nem csak az EU-joganyag átvételéről, Törökország felkészültségéről folynak majd: menet közben meg kell oldani két, Ankara számára nagyon kínos kérdést, a Ciprusi Köztársaság és az örmények elleni első világháborús népirtás török elismerését. Számos EU-tagállam már jó előre bejelentette, hogy a török csatlakozást népszavazáson fogja jóváhagyatni, ami – figyelembe véve, hogy a legújabb közvélemény-kutatások szerint az EU-lakosságnak csak 35 százaléka támogatja ezt a belépést – még hozhat váratlan eredményeket.
A török kormányfő szerint meghatározó lesz Európa jövőjére nézve, hogy milyen döntést hoz az Európai Unió a török csatlakozási tárgyalások megkezdéséről. Recep Tayyip Erdogan úgy fogalmazott egy vasárnapi pártrendezvényen az Ankara melletti Kizilcahamamban, hogy az EU “vagy politikai érettséget tanúsít, és úgy dönt, hogy globális szereplővé, globális erővé válik, vagy magába zárkózó keresztény klub marad”. Szavai szerint Törökország már megtette a magáét annak érdekében, hogy elkezdődhessenek a csatlakozási tárgyalások, most az Európai Unión a sor. Kijelentette: akárhogyan dönt is az EU, Törökország folytatja a demokratizálás megkezdett útját.
