A világ egyik legnagyobb sporteseményének rendezési jogáért kezdetben öt afrikai ország – Egyiptom, Marokkó, Tunézia és Libanon közösen, valamint a Dél-afrikai Köztársaság – kandidált, amit végül utóbbi kapott meg. A turisztikai szempontból a mérkőzéseknek helyet adó kilenc város közül talán Fokváros – a hajóipari dolgozók szerint a „tengerek kocsmája” – neve csenghet legismerősebben. A közelben található a börtönszigetként elhíresült Robben-sziget, ahol Nelson Mandela raboskodott, és itt épült meg a modern Green Point Stadion is.
A kezdetben csak „fapados világbajnokságnak” titulált rendezvény költségvetése mára jól meghízott, jelentős többletáldozatokat követelve az állami költségvetéstől. Maga a rendezés költsége körülbelül 2,08 milliárd euróra rúg, amelyből a közvetlen ráfordítások 1,74 milliárdot tesznek ki. Ebből 840 milliót zöldmezős sportberuházásokra (3 stadion építése, 7 felújítása), 900 milliót pedig az infrastruktúra fejlesztésére fordítottak. Az esemény megvalósítására szánt összeg jelentős részét a különböző infrastrukturális kiadásokra – új stadionok építése, az úthálózat, a tömegközlekedés, az információs és kommunikációs technológia fejlesztése, illetve a közbiztonság javítása – fordították. Ennek köszönhetően az összes járulékos kiadás az idő előrehaladtával jelentősen eszkalálódott, ami számítások szerint körülbelül 40 milliárd eurót foglal magában.
Bizonytalan üzlet
Az összegek nagyságát és az ország viszonylagos fejletlenségét látva több gazdasági elemző úgy véli, hogy a „beruházási láz” makrogazdasági értelemben rossz pályára sodorhatja az országot. Stefan Szymanski, a világ egyik legismertebb sportközgazdásza és szerzőtársa, Simon Kuper Socceronomics című könyvükben amellett törnek lándzsát, hogy Dél-Afrikának nem lesz bomba üzlet a világbajnokság.
Többek között azzal érvelnek, hogy bár az ország a kontinens leggazdagabbja, nem versenyezhet azokkal a gazdag futballnemzetekkel, akik az elmúlt húsz évben otthont adtak az eseménynek. Már 2006-ban Németország sem ért el akkora bevételt, mint azt előzetesen tervezték, pedig az ottani infrastrukturális helyzet, valamint a futballipar az afrikainál sokkal magasabb szinten állt. Németországban a világbajnokság nagyságrendileg 0,3 százalékkal növelte a bruttó hazai terméket (GDP), a szervezők 135 millió dolláros adózás előtti nyereséget könyvelhettek el, ebből 40,8-et a FIFA kapott, a maradék 56,5 millión pedig fele-fele arányban a Német Labdarúgó-szövetség (DFB) és a Német Labdarúgóliga (DFL) osztozott.
magyar meccsek
Hazánkban sincs minden rendben a vébét illetően. A közvetítési jogokat az Európai Műsorszolgáltatók Szövetségén (EBU) keresztül megszerző Magyar Televízió (MTV) finanszírozási gondokra hivatkozva a jogok átruházásáról döntött, mivel a köztévé sem a közvetítési jgook, sem a közvetítés közvetlen költségeit nem tudja állni. A világbajnoksághoz kötődő közvetítési jogokról egy speciális vaklicittel kívánt dönteni, ennek során a jogdíj összegéről és az MTV számára visszaadott mérkőzések számáról lehetett nyilatkozni. A jogdíj minimumárát nettó 730 millió forint plusz áfában határozták meg – ennyi az MTV által az EBU felé fennálló fizetési kötelezettség. A felhívásra két, a Digisport 850 milliós és az RTL Klub 715 milliós ajánlata futott be. Az MTV kuratóriuma azonban megtorpedózta az üzlet létrejöttét. Itt tartunk most.
A szerzőpáros meggyőződése szerint nem a müncheni Allianz Aréna pompájához hasonló létesítmények kellenek, hanem az ország reális gazdasági erejéhez mérten kell elvégezni a beruházásokat. Afrika esetén a vb-hez kapcsolódó beruházások közvetlen gazdasági haszna elenyésző, inkább az olyan, nehezen számszerűsíthető előnyök a mértékadók, mint a nemzeti önbecsülés, az önkép- és az országmárka-építés. A világbajnokság és a turisztikai promóció közötti szinergiákra a németek 2006-ban futó Germany – Land of Ideas (Németország – Az ötletek országa) elnevezésű intenzív PR- és imázskampánya lehetne a zsinórmérték, ám Afrikában hasonló kommunikáció nem igazán látszik körvonalazódni.
Az előbb említett hiányosságok mellett a futballipar sincs olyan mértékben kiépülve, amely lehetővé tenné, hogy a vb-t követően ne üresen kongó stadionokban küzdjenek majd az afrikai csapatok.
Csapatkassza
A szkeptikus vélemények ellenére a FIFA képviselői a szervezőkhöz hasonló várakozásokkal tekintenek az afrikai vb elé. Hivatalból kell is ez a kincstári optimizmus, hiszen a szervezet bevételének nagy része a világbajnoksághoz kapcsolódó kereskedelmi jogok eladásából származik. Ebből a két legnagyobb tételt a televíziós közvetítések fejében, valamint a globális marketingjogokkal felruházott szponzorok által fizetett összegek jelentik.
A közvetítési jogokkal kapcsolatos kereskedelmi tevékenységét új alapokra helyezte a FIFA. Korábban az ISL, a Kirch, majd az Infront látta el a médiajogok képviseletét, ám hosszú idő után a 2010-es torna lesz az első, ahol a televíziós jogok értékesítését ismét egyedül látja el a nemzetközi szövetség. A FIFA nem tart meg magának minden pénzt, bevételeinek jelentős részét – összesen 420 millió dollárt – visszaosztja a csapatok felé. Minden résztvevő egymillió dollárt kap felkészülési költségként, a világbajnokság csoportköre után kiesők pedig egyenként 8 millió dollárhoz jutnak. Az egyenes kiesés szakaszában a nyolcaddöntő 9 millió, a negyeddöntő 18 millió, az elődöntő 20 millió, a második helyezés 24 millió dollárt ér, a győztes pedig 30 millióval lesz gazdagabb.
Veszélyek
Az előkészületek során a szervezőbizottságnak számos nehézséggel – biztonságpolitikai problémák, sztrájk, áramszünet, bűnözés – kellett és kell megküzdenie. A rendezvény biztonságával kapcsolatban azt követően merültek fel kétségek, amikor Angolában szeparatista fegyveresek megtámadták a togói futballválogatottat szállító autóbuszt. Danny Jordan, a szervezőbizottság elnöke mindezt azzal intézte el, hogy az ott történteknek semmi köze Dél-Afrikához és a világbajnok-sághoz, hiszen Angola repülővel 3,5 órányira van Johannesburgtól. Az eseményeket követően a német Sport Bild már arról cikkezett, hogy a német futballisták a vb ideje alatt csak golyóálló mellényben hagyhatják el a szállodai szobájukat.
Mindezek mellett egy ilyen nagyszabású sportesemény jelentős környezetterheléssel is jár. A dán fővárosban zajlott klímacsúcsrendezvény, valamint az ENSZ környezetvédelmi programjának szakértői becslései szerint a dél-afrikai focivébé miatt 2,75 millió tonna szén-dioxid kerül majd a levegőbe – ez az adat még a pekingi olimpia idején mért értékeket is meghaladja. Mivel a fekete kontinens távol esik a nagy futballnemzetektől, a világbajnokság miatti környezetszennyezés tetemes részét a nagy távolság miatti légi forgalom és közúti közlekedés – előreláthatólag 400 ezer sportturista érkezhet az országba – okozta szennyezőanyag-kibocsátás adja majd.
