Lesújtott a GVH

A Bonux mosópor tisztítóereje rendkívüli valamennyi, hasonló árú mosóporhoz képest – állította reklámjaiban nemrég a Procter & Gamble Magyarország (P&G). Miután azonban a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) úgy találta, hogy a társaság nem tudta maradéktalanul bizonyítani kijelentését, szeptember végén 315 millió forintra bírságolta a P&G-t. Ez minden idők legmagasabb összegű megrovása reklámügyben Magyarországon, amellyel az év eleji, a Colgate-Palmolive-ra kirótt 257 milliós korábbi rekordbírságot sikerült felülmúlni. A jelek szerint a versenyhivatal addig szeretné emelni a büntetés mértékét, ameddig annak nem lesz visszatartó ereje.

Banki bírság

Nem kellett sokáig várni az ősz következő, ugyancsak kimagasló mértékű büntetésére sem: október elején az OTP Bank kapott százmillió forintos bírságot a versenyhivataltól a fogyasztók megtévesztése miatt. A hivatal versenytanácsa megállapította, hogy a pénzintézet 2003 októberétől megtévesztő módon hirdette egyes reklámjaiban, hogy a termékeit a fogyasztók akár 45 napig kamatmentesen használhatják. „Természetesen fellebbezünk, és bírósághoz fordulunk az igazságtalan ítélet miatt” – reagált egy szakmai konferencián Lantos Csaba, az OTP Bank vezérigazgató-helyettese a GVH döntésére.

„A Versenyhivatal jelentős bírságokkal operál, de azt el kell ismerni, hogy az egyes esetek kivizsgálásánál nagyon aprólékosan, gondosan jár el. Pontosan felmérik, hogy mekkora beruházás volt, mekkora költségvetésű kampányról van szó, mekkora volt a jogsérelem, a megtévesztés mértéke” – fogalmazott Markovich Réka, a Magyar Reklámszövetség főtitkára. Véleménye szerint gyakran nehéz meghatározni, hogy mi a megtévesztő és mi nem az. A GVH átlagos képességű, felfogású fogyasztóval számol ugyan, de minden eset különbözik egymástól. A reklámtörvény szerint is tilos közzétenni megtévesztő hirdetést, de a jogszabály példálózó felsorolással él: az áru általános jellemzőire, árakra, az ár megállapításának módjára, a vásárlás egyéb szerződéses feltételeire vonatkozóan.

A versenyhivatali bírság felső határa – különösen a multinacionális cégeknél – úgy tűnik, hogy akár „a csillagos ég” is lehet. A versenytörvény azonban ennél sokkal konkrétabban fogalmaz: a bírság maximuma a jogsértésen ért vállalkozás előző évi nettó árbevételének legfeljebb 10 százaléka lehet. A jogszabály azonban lehetőséget ad a GVH-nak, hogy a bírság végleges összegének meghatározása előtt valamennyi körülmény figyelembevételével mérlegeljen.

Nyomás alatt?

Felmerülhet a kérdés, hogy a GVH-nak van-e éves költségvetési előírása arra, hogy mennyi bírságot szedjen be? Van-e államháztartási nyomás rajta, hogy a „Top” vállalatokkal szemben magasabb büntetési tételeket alkalmazzon?

A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) sajtóreferense, Mihálovits András leszögezte: számukra senki sem írja elő, hogy egy évben
mennyi bírságot kell beszedniük. Ennek szabályai a versenytörvényben, illetve az intézmény elnöke, valamint a GVH Versenytanácsának elnöke által még 2003-ban kiadott, a hivatal bírságolási politikájáról szóló közleményben vannak lefektetve. Ezen túl a GVH-nak az általa hozott határozatában indokolnia is kell döntését, sőt álláspontját – az esetek túlnyomó részében – a bíróság előtt is meg kell védenie.

A Versenytanács által kiszabott büntetéseket a cégek előbb-utóbb kénytelenek megfizetni. A megbírságolt társaságok igyekeznek minél később rendezni tartozásukat. Első lépésként a végrehajtást akarják felfüggeszteni. A bíróság azonban – a tapasztalatok szerint – az ilyen kérelmeket túlnyomó részben elutasítja. Ezután az érintetteknek a GVH által kiszabott teljes összeget meg kell fizetniük. Ennél a szituációnál a megbírságolt cégek – pillanatnyi anyagi helyzetüktől függően – még némi időt nyerhetnek. Mivel a versenyhivatali bírságok megfizetése nem történik egyik napról a másikra, emiatt az egy naptári évben kiszabott büntetéseknek csupán negyedrésze folyik be, de néhány hónap, maximum kettő-három éven belül fizetniük kell kamatostul, perköltségekkel együtt. Ez történt például az eddigi csúcstartó, az autópálya-építési kartellben, 2004-ben elmarasztalt cégek 7 milliárd 43 millió forintos büntetésével is. Az útépítők a számlát idén rendezték.

Ritkán fordul elő, hogy a bíróság csökkenti a kiszabott bírság mértékét. Arra viszont egyszer sem volt példa, hogy növelte a büntetési tételt. A tapasztalatok szerint tehát jogi úton kis esély adódik ugyan a kiszabott bírság csökkentésére, ám a perköltségeket fizetni kell.

Az elmarasztalt vállalkozások első fokon a Fővárosi Bírósághoz, másodfokon a Fővárosi Ítélőtáblához fordulhatnak jogorvoslatért. A bírság kiszabása és befizetése között – a bírósági eljárás miatt – átlagosan fél-egy év telik el.

A „főbűnösök”

A telekommunikációs és pénzügyi cégek mellett a legtöbb megtévesztő reklámot a hipermarketeknél és a gyógyszercégeknél tapasztalják. A GVH-nál úgy látják, az információ és telekommunikációs piacon mutatkozó éles konkurenciaharc jól kivehető a területhez sorolható egyes részpiacokon lefolytatott verseny felügyeleti eljárások nagy számában is. A telefonszolgáltatás területén az extenzív fejlődés lehetőségei kimerültek. Sikert a piacok újraelosztása révén lehet szerezni. Ezt célozva, a telekommunikációs cégek az utóbbi időben többször átlépték a korrekt tájékoztatás határait. A jelenség mind a vezetékes, mind a mobil szolgáltatások piacán megfigyelhető volt. A megtévesztés több esetben úgy nyilvánult meg, hogy a vállalkozások nem tárgyilagosan hasonlították össze szolgáltatásaikat a versenytársakéval. Tájékoztatásuk alapján a fogyasztó nem kapott reális képet az érintett termékekről és azok jellemzőiről.

Különösen éles a verseny az internetszolgáltatás területén. Itt jellemző az olyan félretájékoztatás, amikor a cégek azt állítják, hogy a tényleges, vagy lehetőség szintjén adatforgalmi korlátot tartalmazó ADSL csomagjaik forgalomfüggetlenek, illetve korlátlan szolgáltatást, internetezési lehetőséget nyújtanak.

A versenyfelügyeleti eljárások másik nagy csoportját a hipermarketek marketingkommunikációja alkotja. Ez könnyen megérthető, hiszen egy-egy alaptalan reklámállítás az adott részpiacokon jelentős volumenű, nemkívánatos piaci mozgást indukálhat. Jellemző, hogy egyes hipermarketek reklámújságjaikban akciós termékként hirdetett árucikkei, már az akció kezdetén sem voltak minden áruházban kaphatók. Többször előfordul az is, hogy a cégek a szóróanyagokban megalapozatlanul használják a „legolcsóbb” kifejezést.

A versenyfelügyeleti eljárásokban gyakorta érintett következő nagy csoport a gyógyszerek, gyógyhatású készítmények, étrendkiegészítők piaca. Itt a reklámok a beteg embereket célozzák meg, akik helyzetükből adódóan a reklámüzenetben foglaltakkal kapcsolatban hiszékenyebbek, fogyasztói döntésük az átlagosnál sokkal jobban befolyásolható. Jellemző, hogy a forgalmazás, valamint az azzal kapcsolatos tájékoztatás során a termékeknek megalapozatlanul tulajdonítanak gyógy-, illetve egészségmegőrző hatást. A bírságolt cégek gyakran elhallgatják, hogy termékeik nem rendelkeznek magyarországi forgalomba-hozatali engedéllyel, illetve azt helyettesítő igazolással.

A GVH a fogyasztói csoportok szervezésével foglalkozó marketingkommunikációban felfigyelt arra a jelenségre is, hogy egyes cégek a hitelezési tevékenység hamis látszatát keltik. Ebben a körben a vállalkozások minden alap nélkül, hitelek közvetítését hirdetik, egyben elhallgatják az általuk nyújtott szolgáltatás egyes, a fogyasztói döntések szempontjából lényeges tulajdonságait.