Mitől tekint valakire egyenlő partnerként?
Az alap az őszinteség és a nyílt kommunikáció. A munkatársaimtól is azt várom el, hogy mondják meg, ha bármi bajuk van, és fogadják el tőlem is ugyanezt. Nem mondom, hogy könnyű, amikor a tizenhetedik ember ül velem szemben a fotelben és mondja, mondja; de minek fussunk felesleges köröket? Ha az ember egyenes, rengeteg energiát megspórol. Volt egy-két ügyem, amiben én sunnyogtam. Illetve nem sunnyogtam, hanem nem tudtam dönteni, és valahogy kifutottam az időből, majd kénytelen voltam kicsit „görbén” kommunikálni. Sokkal hosszabb idő, sokkal több energia, sokkal kevésbé vagy saját magad.
Miben változott a színház az elmúlt egy évben?
Én attól vagyok a legboldogabb, hogy nagyon vegyes a nézők összetétele.
Ez változás? Előtte csak bizonyos korosztály és réteg járt az előadásokra?
Nem, valószínűleg nem. Valóban nagyon fontos leszögezni, hogy nem egy rosszul működő intézményt vettem át. De a fő célkitűzésünk, hogy jöjjön be több fiatal, jöjjenek be, akik eddig nem jöttek ebbe a színházba, jöjjenek, akik eddig egyáltalán nem jártak színházba, az szerintem megvalósult.
A színház terét sikerült megváltoztatni úgy, ahogy szerette volna? Lehetett valamit kezdeni a rossz akusztikával?
Lehetne álságosan beszélgetni, de az igazság az, hogy nincs rá lehetőségem, és nem is biztos, hogy át akarnám építeni a színházat. Próbálnak a díszletekkel meg a terekkel játszani, de az akusztikával nem tudunk mit kezdeni, az nagyon el van cseszve. De szerencsére úgy látom, hogy egyre kevesebb szó esik magáról az épületről, és már sokkal több arról, ami benne zajlik.
Sok negatív kritikát is kapott. Hogy viselte?
Az évad vége felé már rosszul. Meglepett, hogy sokaknak nem fontos, hogy ismerjék vagy lássák azt, amiről véleményt mondanak. Fájt. Visszahúzódtam, szomorú voltam, azon gondolkodtam, hogy mi a francért kell nekem ezt csinálni. Néha elment a kedvem mindentől. De ezek csak pillanatok, üzenem mindenkinek!
Ha jól tudom, megbízott néhány embert, hogy figyelmeztessék, ha ön rossz irányba változna. Szóltak?
Igen, mondták keményen, hogy bezáródtam, egy-ügyűvé váltam.
Tudott ezen változtatni?
Azt gondolom, hogy az ember úgy tud változtatni, hogy ezeket a mondatokat meghallja, még akkor is, ha tagadja őket. Mert abban a pillanatban persze azt gondolom, hogy mindenki hülye rajtam kívül, de akkor is fáj. És ez segít, hogy figyeljek oda jobban.
Van hely, ahol el tudja engedni magát, a színházon kívül valami más, amiből föl tud töltekezni?
Nem válik ketté az életem. Én nagyon élvezem ezt itt, soha nem volt olyan munkahelyem, ahova bementem reggel kilenckor és éjfélkor mentem haza. Ha akarom, nézhetem úgy, hogy egész nap csak szórakozom. Persze sok mindenre nincs időm, de nem hiányzik.
Ez a legjobb munkahelye eddig?
Nem tudok erre válaszolni. Komolyan nem, nem kerülöm ki a kérdést. Itt otthon érzem magam, és ez jó.
És otthon is otthon érzi magát?
Igen, csak néha meglepődöm, hogy ott lakom.
Volt nyaralni?
Áh, dehogy.
Majd 2013-ban, amikor lejár a kinevezés?
Nem ettől függ. Az ember egyedül nem megy nyaralni. Most pedig leköt az újabb évad…
Miben lesz más, mint a tavalyi?
Tizenegy bemutató lesz, több magyar darabbal. Rendez majd nálunk Andrei Serban világhírű román rendező, aminek nagyon örülök. Játszom is nála egy szerepet – de még mielőtt bárki rosszra gondolna, engem is ugyanúgy castingolt, mint a többieket.
Pankát, a kutyáját is hozza-viszi magával minden nap. Kívülről úgy tűnik, hogy sokkal erősebb a kapcsolatuk egy átlagos gazda-kutya viszonynál.
Azt hiszem, kevés lény van, akit a Pankánál jobban szeretek, talán három.
Darvas Ivánról írt nekrológjában azt mondja, hogy irigyli tőle a szabadságot. Ez jelenti azt, hogy ön nem szabad?
Olyan szabad nem vagyok, mint ő volt.
Mi gátolja?
Nem tudom megfogalmazni, de Iván végtelenül szabad volt, nem függött semmitől és senkitől. Igazából én sem függöm senkitől. De ő talán még saját magától sem függött.
