Az egyiptomi esemény talán egyik legmarkánsabb mellékszála egy hiányzás: a címvédő argentin csapat ugyanis elpuskázta a kijutást, Messi és Agüero utódjai csak a hatodik helyen végeztek a dél-amerikai selejtező során, így lemaradtak az afrikai eseményről.
A legutóbbi négyből három tornát megnyerő argentinok távolmaradását több csapat is kihasználhatja. Az örök esélyes brazilok mellett a hozzáértők az európaiak közül a németeket és a spanyolokat említik, míg a fekete földrész együttesei közül a ghánaiak és a nigériaiak emelkednek ki.
Brazília a hazai „termésre” szavaz
Brazília a legutóbbi, kanadai vb-n elég csúfosan szerepelt. A csoportban csak a harmadik helyet elcsípő, Lengyelországtól és a Freddy Adu és Jozy Altidore vezérelte Egyesült Államoktól is kikapó dél-amerikaiak a 16 között a spanyoloktól is vereséget szenvedtek annak ellenére, hogy a milanos Pato mellett a jelenleg az Evertont erősítő Jo-t és a Madridban futballozó Marcellót is bevetették.
A jelenlegi, a dél-amerikai kontinensbajnokságot már elhódító keret elsősorban a brazíliai klubokból merít, ám így is tele van tehetségekkel (csupán a belga bajnok Standard Liége csapatában futballozó Victor Ramos idegenlégiós).
A Gremiót erősítő Douglas Costát alacsony termete ellenére egyre többször hasonlítják a szintén Porto Alegréből világhódító útra induló Ronaldinhóhoz, míg a közelmúltban Robinhót és Diegót útjára bocsátó Santos ügyeletes középpályás ígérete, Paulo Henrique már több nagy európai egyesület érdeklődését is felkeltette. Elől Alan Kardec szállíthatja a gólokat.
A braziloknak már a csoportban sem lesz könnyű dolga. Az ezüstérmükkel két éve a világot meglepő csehek ugyan több csillagukra sem számíthatnak, ám a csapatkohézió és futballjuk gyorsasága meglepheti az aranysárgákat, a masszív ausztrálokat sem lehet egy legyintéssel leírni.
Európa szűkmarkú volt – sztárhiány mindenhol
Az ötszörös világbajnokhoz hasonlóan a németek is savanyú arccal várhatják a torna kezdetét, hisz a mindenkire veszélyes kameruniak mellett megkapták az amerikaiakat és a dél-koreaiakat is. Az ázsiaiak védelme ugyan elég kaotikus, ám előre-játékukról árulkodik, hogy két éve a brazilok ellen 0-3-ról álltak talpra, és két gólt elérve a hajrában kapujukhoz szögezték Patoékat.
Hiányzók. Manuel Fischert és Kádár Tamást sem engedte el klubja (MTI)
A német utánpótlás a Matthias Sammer-Horst Hrubesch duónak köszönhetően reneszánszát éli, ám a nyárig az U17-es, U19-es és U21-es Eb-címet őrző – az U19-es címet augusztusban az ukránok vívták ki – fehérmezesek elég foghíjas kerettel érkeztek Egyiptomba.
A Bundesliga-klubok nagy része ugyanis nem engedte el játékosait, így Marin (Werder), Badstuber és Th. Müller (Bayern), Kroos (Leverkusen), Rudy (Stuttgart), Fischer (Stuttgart/Koblenz) míg az alsóbb osztályból az U19-es csapat tavalyi karmestere Naki (St. Pauli) hiányzik. Az idegenlégiósok közül Nsereko (Fiorentina) és Buchtmann (Liverpool) sem áll rendelkezésre, egyedül a Manchester United együttesétől nyáron Northamptonba kölcsönadott Robert Zieler kapus lehet ott a vb-n.
A távolmaradók hosszú listája ellenére a németek így is számíthatnak egy-két „tavalyi veteránra”. A csehországi Eb-siker nyomán az 1860 Münchent elhagyó Bender-ikrek – Lars (Leverkusen) és Sven (Dortmund) – mellett a szintén leverkuseni Sukuta-Pasu, valamint a sokak által a kis Nationalelf legjobbjának tartott német-angol Lewis Holtby (Schalke) is segíthetik a kevésbé tapasztalt társakat.
Az európai „ifi-piacot” a 2000-es években uraló spanyolok és olaszok felemás előjelekkel készülhettek a megmérettetésre. A 2008-as égés – címvédőként németek és magyarok elleni vereség, és kiesés a csoportból – után a spanyolok magukra találtak, s bár a 2009-es U19-es Eb-n sem jutottak tovább a csoportból, több játékos is felhívta magára a figyelmet.
Így a németek elleni észtországi ki-ki selejtező-meccsen büntetőből győztes gólt szerző Fran Meridára (Arsenal), az U21-es Eb-n is pazarul védő Sergio Asenjóra (Atlético) és a Real által a Getaféba kölcsönadott Daniel Parejóra nagy teher hárul, pláne hogy a barcelonai Bojan Krkic nem tarthat a kerettel.
Fran Merida (balról) már bemutatkozott az Arsenalban (MTI)
A 2000-es évek elején az európai ifi- és junior-tornákat uraló olaszoknál is van gond bőben. Egyrészt több, Egyiptomban még bevethető korú játékosuk sem játszhat, másfelől a Serie A-ban túlsúlyossá vált az a filozófia, hogy a fiatal tehetségeket rendre „jegelik”. Bár a védelem oszlopának is tekinthető milanos Michelangelo Albertazzit többen is már most Franco Baresihez hasonlítják, egyelőre a csak vergődő nagycsapat közelébe sem került.
Akárcsak a római Alessandro Crescenzi, aki ugyan átesett a tűzkeresztségen, de azóta átirányították a Grosettóba, fejlődni. A csatársor elsőszámú csillaga, a palermói nevelésű, de az olasz élvonalban a szintén szicíliai Catania színeiben bemutatkozó Fabio Sciacca ugyan április óta hét bajnokin is ígéretesen mozgott, gólt azonban még nem ért el a Serie A-ban. A tavasszal Manchesterben valósággal berobbanó Federico Machedát nem engedte el a klubja.
Afrika otthon tartaná a címet
Az afrikai csapatok igencsak fogadkoznak, hogy a kupa a földrészükön marad. A dél-amerikai-európai hegemóniát elsősorban Ghána és Nigéria törheti meg. Az ifiknek kiírt Afrika-kupát megnyerő ghánaiak a nagy válogatottban is bemutatkozó Ransford Osei személyében kiváló támadóval rendelkeznek – a holland Twente centere hét góllal zárta a kontinens-viadalt – ám legfőbb erősségüknek a középpályát tartják.
A csapat kétszer is eljutott a döntőbe: 1993-ban viszont Brazília, míg 2001-ben (Michael Essien generációját) Argentína múlta felül az utolsó találkozón.
Bár a nigériaiak is több, immár az európai labdarúgásba is belekóstoló játékossal rendelkeznek – az Okocha-utódnak kikiáltott irányító Rabiu Ibrahim (Sporting) mellett a védő Daniel Adejo és Harmony Ikande a Reggina és a Milan-, a támadó Odion Ighalo és Omatsone Aluko az Udinese, illetve az Aberdeen futballistája – a legnagyobb sztárjuknak a szövetségi edző Samson Siasia számít.
Németh Krisztián az olasz védők gyűrűjében (MTI)
A Nantes egykori labdarúgója, egyben az 1994-es nigériai vb-menetelés egyik főhőse szeretné megismételni minimum a 2005-ös sikert – akkor a zöldmezesek csak a döntőben maradtak alul a Lionel Messi által vezetett argentinokkal szemben.
Némethéktől nemcsak itthon várnak sokat
A magyar csapat ugyan nincs az esélyesek között, ám több forrás, így a goal.com is, sokat vár Egervári Sándor csapatától. A torna nagy ígéretei közé is besorolt Németh Krisztián kiemelkedő „bemutatkozásával” együtt azt sem tartják kizárhatónak, hogy a két évvel korábbi cseh menetelést ezúttal a könnyebb – igaz, távolról sem félvállról vehető – csoportba sorolt magyar válogatott ismételheti meg.
Legutóbb 1997-ben, Malajziában volt ott a magyar csapat, az együttes akkor Argentínától, Ausztráliától és Kanadától is kikapott. A csoportmérkőzések során mindössze egyetlen gólt szerzett a gárda, Szili Attila büntetőből talált be a kanadaiaknak. Abban a csapatban többek között Kabát Péter, Ferenczi István és Rabóczki Balázs szerepelt.
A mostani 20 éven aluli magyar válogatottnak mindenképpen felül kell múlnia a 12 évvel ezelőtti teljesítményt, már csak azért is, mert a szövetségben a nyolcaddöntőbe kerülést jelölték meg a minimális elvárásként. Az eddigi négy szereplés alkalmával egyszer sem sikerült továbbjutni a csoportból.
Az U20-as világbajnokságok történetében az argentinok hatszor diadalmaskodtak, a legutóbbi két torna is az ő sikerükkel ért véget. A viadal remek lehetőség a fiatal futballisták számára, elég megemlíteni azt, hogy 2005-ben Lionel Messi, két évvel később pedig Sergio Agüero lett a torna legjobb játékosa.
A magyarok vasárnap Honduras ellen mutatkoznak be a vb-n, majd jövő szerdán a dél-afrikaiak, három nappal később pedig Egyesült Arab Emírségek legjobbjai következnek. Mindhárom meccset Alexandriában rendezik.
A hat négyesből az első kettő és a négy legjobb harmadik kerül a 16 közé.
