17 trópusi vihar, melyből 9 hurrikán – nagyjából ez várható a június elsején kezdődő és november 30-ig tartó hurrikánszezonban. A Colorado Állami Egyetem kutatója, William Gray szerint az április eleji előrejelzésekhez képest tulajdonképpen nem történt változás: 74 százalék az esély arra, hogy az Egyesült Államok partjait a 9 hurrikán valamelyike elérje, de könnyen meglehet, hogy nem is egy fogja ezt megtenni.
A tavalyi csendes szezon előtti évben, 2005-ben, a megfigyelt és előre jelzett 28 vihar közül 15 volt hurrikán, amelyből négy ért a partot. Kettő közülük, a Katrina és a Rita óriási pusztítást is végzett.
Előrejelzés valószínűségszámítással
A New Orleans-i gátszakadást és a tragédia körülményeit vizsgáló hivatalos bizottság vezetőjének, Ed Link-nek tulajdonképpen már tavaly június elsejére el kellett volna készítenie jelentését a 2005. augusztusi katasztrófáról, valamint megfogalmaznia javaslatait egy újabb hasonló tragédia elkerülése végett, ám a munkák a vártnál jóval tovább tartottak – írja a The New York Times.
„A közvélemény és a döntéshozók félreinformálása sokkal károsabb, mintha addig nem szolgáltatunk információkat, amíg pontosan és lelkiismeretesen el nem végeztük az előre nem várt mennyiségű munkát” – nyilatkozta Link az amerikai napilapnak. A késlekedés okai között van azonban az is, hogy az Army Corps of Engineers kutatóintézet új módszerekkel kívánja előre jelezni a hurrikánok kialakulásának helyét és időpontját.
Korábban döntően a múltbeli adatok alapján jósoltak az intézet munkatársai, és becsléseik pontossága hagyott kívánnivalót maga után. Az előrejelzéseknek azonban elsősorban statisztikai valószínűségszámításokon kell nyugodniuk. A hurrikánok megjelenésének modellezését és a 2005-ös tragédia kielemzéséről készített jelentést a vizsgálóbizottság két hét múlva kívánja a nyilvánosság elé tárni a testület, ám Link annyit már elárult, hogy például a Mexikói-öbölben keletkező hurrikánok nem véletlenszerűen jelennek meg, hanem bizonyos szabályszerűséggel. Ez nagyban megkönnyítheti az előrejelzők dolgát.
Az intenzitás és a kiterjedés a kérdés
A hurrikán megjelenése és partot érése azonban csak egy dolog. Fontos lenne azt is minél pontosabban prognosztizálni, hogy mekkora kiterjedésű és milyen intenzitású lesz majd a hurrikán. Ez utóbbi két tényező megállapítása szinte már csak az utolsó pillanatban lehetséges. Ráadásul a partot elérő hurrikánok nem is önmagukban veszélyesek, hanem utóhatásaikban. 
A kezelhetetlen elemek ellen harcolnak
A Katrina esetében is jól megfigyelhető volt, hogy a partok közelében a hurrikán már csak 1-es erősségű volt, amikor New Orleans-ra lecsapott, csakhogy azt megelőzően az öböl felett még jóval erősebb volt. Így nem is a partot ért hurrikán, hanem a tenger vizét felkavaró, és helyenként 10 méteres hullámokat generáló vihar volt igazán pusztító hatással 2005-ben.
Úgy tűnik ugyanakkor, hogy a figyelmeztetések és a tavaly előtti pusztítás ellenére az amerikai partokon élők java része nem veszi komolyan annak lehetőségét, hogy egy hurrikán őket is ennyire tragikusan érinthet. Az AP hírügynökség jelentése szerint a megkérdezettek 78 százalékának fogalma sincs arról, hogy sokkal nagyobb veszélyt jelentenek a nyílt vizeken keletkező hullámok, mint maga a hurrikán, amely a partoktól akár 30 kilométerre is képes éreztetni hatását.
A megkérdezettek 25 százaléka arról sem tudott, hogy egy átlagos házbiztosítás nem érvényes a hurrikán okozta pusztítás esetén, sőt, 79 százalékuk arról sem értesült, hogy a viharok intenzitásának előrejelzése a jóslatok legbizonytalanabb eleme.
Így a közvéleménynek általánosságban arról sincs fogalma, hogy egy 1-es erősségűként előre jelzett vihar bármelyik pillanatban 3-as vagy 4-es erősségűvé fokozódhat. Miközben a statisztikák szerint az amerikai lakosság több mint fele a partoktól számított 70 kilométeres sávon belül él, a megkérdezettek 61 százaléka egyáltalán nem rendelkezik túlélő-felszereléssel.
A felmelegedés lenne az oka?
A hurrikánokat illetően a kutatók maguk sem értenek egyet több jelentős kérdésben. Mind a mai napig nem tisztázott, hogy vajon valóban a globális felmelegedés az oka az egyre gyakoribb és pusztítóbb hurrikánoknak. A közvélemény-kutatások szerint az átlagember egyértelműen összefüggésbe hozza a kettőt: a The New York Times-ban közölt felmérés szerint az amerikaiak háromnegyede gondolja úgy, hogy a pusztítóbb hurrikánok a globális felmelegedés következményei.
A közvéleménnyel összhangban Kerry A. Emanuel, a Massachusetts Institute of Technology professzora kutatásaira alapozva szintén azt állítja, hogy a felmelegedés miatt egyre több hurrikánnal kell számolni. Carlos D. Hoyos, a Georgia Institute of Technology kutatója is arra jutott, hogy az 1970-es években megfigyelt 4-es és 5-ös erősségű hurrikánok közvetlen összefüggésben voltak azzal, hogy az óceánok felszínének átlaghőmérséklete jelentősen megemelkedett ezekben az években.
A National Oceanic and Atmospheric Administration munkatársai szerint azonban nem ilyen egyértelmű a helyzet: a felmelegedett vízfelszínek ugyanis azt is befolyásolják, hogy milyen magasságban milyen légáramlatok és szelek keletkeznek, amelynek köszönhetően ezek a különféle légáramlatok akár ki is olthatják egymás erejét. A Nature című folyóiratban, múlt héten megjelent kutatás pedig azt állítja: heves viharok és hurrikánok olyan időszakokban is kialakultak a múltban, amelyek kifejezetten hidegnek számítottak.
