A tudományosan Dakosaurus andiniensis névre keresztelt élőlény az ősi krokodilok teljesen új faja. Olyan a feje, mint egy húsevő dinoszauruszé, a farka pedig a halakéra hasonlít. Masszív állkapcsával és fűrészes fogaival más tengeri hüllőkre vadászott.
A kutatást Zulma Gasparini, az argentínai Universidad Nacional de La Plata paleontológusa vezette és a National Geographic Society finanszírozta.
A fölfedezést a Science legújabb számában teszik közzé, és megjelenik a National Geographic magazin decemberi számában is.
Húsevő dinoszaurusz
Az élőlény szinte teljesen ép, 135 millió éves koponyáját 1996-ban találták az argentínai Neuquén-medencében, amely valaha a Csendes-óceán mély trópusi öble volt. A lelet megtalálása előtt a kutatóknak csak töredékes ősmaradványok álltak rendelkezésükre a félelmetes szörnyetegről.
Most megállapították, hogy az óriási állat a Crocodyliformes rendbe tartozik, amely mai krokodilokat és kihalt rokonaikat foglalja magába. A jurában (200–145 millió éve) elterjedtek voltak a tengeri krokodilok. Ebben az időben világszerte előfordultak.
A mai krokodilokkal ellentétben a Dakosaurus andiensis sosem hagyta el a vizet. Négy méter hosszú volt az orrától a farka hegyéig. Lábak helyett négy, úszószerű végtagja volt, amelyet leginkább teste stabilizálására használt. Az állatot a haléhoz hasonlító farok hajtotta előre a vízben. Ami különösen szokatlanná teszi, az az arcorra és a fogazata.
Egészen mostanáig valamennyi ismert tengeri krokodil feje egy alaptípust követett, megnyúlt arcorral és sok éles, egyforma foggal. De „Godzillá”-nak rövid, domború arcorra volt, és a fogai nagyok és fűrészesek, akár egy szárazföldi hüllőé.
„Inkább húsevő dinoszaurusz, mint tengeri krokodil” – mondta James Clark, a washingtoni George Washington Egyetem hüllőszakértője.
Az állat szokatlan sajátosságai arra utalnak, hogy rokonaitól teljesen eltérő módon táplálkozott. Míg a többi tengeri krokodil kis halakat evett, a Dakosaurus tengeri hüllőkre és más nagy tengeri élőlényekre vadászott, csipkézett fogaival marcangolta szét a prédát.
„Az állattal kapcsolatos leginkább zavarba ejtő tény, hogy a fejalakja látszólag nem felel meg egy gyors úszású krokodilnak, mivel ahelyett hogy áramvonalas lenne, inkább oldalirányból lapított” – mondta Clark, aki nem vett részt a kutatásban. – „Valószínűleg főként fel-le mozgatta a fejét, nem oldalirányba, ahogy a halevő krokodilok.”
Tengeri szörnyek
Meglepő módon az orrlyukak, a szemgödrök és a Dakosaurus koponyájának más területei arra utalnak, hogy az állat közelebbi rokonságban állt krokodil rokonságának legkisebb tagjaival, mint a nagyobb fajok bármelyikével.
A kutatók még nem tudják, milyen események váltották ki a Dakosaurus viszonylag hirtelen megjelenését, mint ahogy azt sem, mi okozta kipusztulásukat.
Azt viszont tudják a tudósok, hogy ez a lény csak egyike volt azoknak a „tengeri szörnyeknek”, amelyek 250–65 millió évvel ez előtt benépesítették a világ óceánjait. Közéjük tartozik a Loch Ness-i szörnyre hasonlító plezioszaurusz a maga 6 m-es nyakával, valamint az ichthyoszauruszok, amelyek talán 23 m hosszúra is megnőttek.
„Ezek a csoportok – hozzávetőleg a dinoszauruszokkal egy időben – mind kihaltak … és nem sokkal ez után megjelentek a bálnák, és minden jel szerint fölváltották őket ökológiai szempontból” – mondta Clark.
