Az 1913. szeptember 12-én az alabamai Lawrence Countyban, rabszolga származású – apai nagyapja még az ültetvényeken robotolt – felmenőkkel rendelkező James Cleveland Owens kilencéves, amikor szülei az ohiói Glenville-be költöznek. Egyik tanára, nem értvén a kisfiú J.C. keresztnevét, Jesse-nek becézi – az atléta később is büszkén viselte „ragadványnevét”.
A középiskolás tehetséget Charles Riley fedezi fel – a tanulmányai mellett egy cipőjavítóban dolgozó ifjút nem engedi elkallódni: biztosítja számára a minél több edzéslehetőséget, sőt külön foglalkozik a korosztályából már akkor is magasan kiemelkedő atlétával.
Az eredmények nem maradnak el. Owens az 1933-as középiskolás bajnokságon a 100 yard (91 méter) és a távolugrás vonatkozó csúcsát is megdönti, 1936 tavaszán pedig már nyolcszoros amerikai felnőtt bajnokként, s három próba világcsúcstartójaként készül az olimpiára.
Minden idők egyik legjobb vágtázója – Jesse Owens
A berlini átideologizált játékokat a náci vezetés az „árja” atléták teljesítményére szerette volna kihegyezni – a hazaiak megnyerik az összetett éremtábláját (az Egyesült Államok és magyarország előtt) -, a németek azonban nem számolnak Owens kiváló formájával.
A megnyitó ceremónia után két nappal Jesse Owens megnyeri a 100 méter gyorsot, egy nappal később pedig távolugrásban diadalmaskodik. Augusztus 5-én a 200 méteres sprintben, míg 9-én a 4×100 méteres váltóban ér a csúcsra (az ugrásban elért eredménye Leni Riefenstahl Olimpia című filmjében is dokumentálva van).
Jesse Owens Berlinben:
Hitler is neki integetett
Bár később elterjedt, hogy a páholyban elnöklő német kancellár, Adolf Hitler „átnézett” a négyszeres győztesen, maga az érintett cáfolta a „városi legendát”.
„Amikor a kancellár páholya alá értem, felemelkedett, és felém intett, én pedig visszaintettem neki” – emlékezett vissza Jesse Owens. „Az esetet a sajtó utóbb másképp tálalta, a későbbi történelmi eseményeket próbálták belemagyarázni a korábbi történésekbe. Pedig nem Hitler fumigált engem. FDB (Franklin Delano Roosvelt) volt az, aki látványosan elfelejtett. Még csak egy gratuláló táviratot sem küldött.”
Sőt, a tiszteletére rendezett New York-i fogadásra a színes bőrű atléta a Waldorf Astoria hotel teherliftjén kénytelen odaérni, a szálloda szabályai ugyanis akkoriban tiltották, hogy a színes bőrűek a főlépcsőt, avagy a (fehér) közönség számára fenntartott felvonót használhassák.
A távolugrás dobogója: Owens, az ezüstérmes német Long, és a bronzérmes japán Tadzsima
Owens teljesítményét a szegregáció sújtotta Egyesült Államokban csak 1955-től kezelik mértéke szerint, az akkori elnök, Dwight D. Eisenhower a sport nagykövetévé nevezi ki minden idők egyik legjobb atlétáját.
A berlini dicsőség után nem sokkal Owens abbahagyta az aktív versenyzést. Benzinkutasként, majd csődbemenetele után sportdiplomataként tevékenykedik. 1980-ban, halála előtt pár hónappal, hasztalanul próbálja lebeszélni Jimmy Carter elnököt arról, hogy bojkottálja a moszkvai olimpiát.
A konszenzuskereső, az ellenségeskedést zsigerből elvető Jesse Owens a chicagói Oak Woods temetőben nyugszik. 1984 óta Berlinben utca emlékeztet az olimpiatörténet egyik legnagyobbjára. Az amerikai kormány 1996-ban, Owens mitikus éremzáporának hatvanadik évfordulóján Oakville-ben egy emlékparkot létesített, első világklasszis atlétája előtt tisztelegve.
