Cirkuszban mindenki járt legalább egyszer. Flitteres ruhában repkedő artisták, bohócok és zsonglőrök, harsogó zene és feszült csend, a vadállatok különös szaga. Sok képzőművészt és filmrendezőt igézett meg a cirkusz világa, néhány évtizede pedig a cirkusz merít ihletet a kortárs művészetből, hogy megújulhasson.
A Panem et circenses-től a Cirque Nouveau-ig
Az ókori római cirkusznak nem sok köze volt a mostanihoz. A fellépők ott vagy egymás, vagy vadállatok martalékává váltak – manapság mindkettő igen ritkán fordul elő. Az egészből csak a kör maradt, mely 1796 óta 12,8 méter átmérőjű, mert Philip Astley, aki az első mai értelemben vett cirkuszt megalapította Londonban, úgy találta, hogy ez a méret a legalkalmasabb a ló hátán végzett mutatványokhoz. Erőművészekkel és kötéltáncosokkal felturbózott lovasmutatványokból álló műsorral kápráztatta el közönségét – egy lovaglóiskolában. Nagyjából ezzel egy időben jelentek meg az első cirkuszok Franciaországban és az Egyesült Államokban. Eleinte erre a célra kialakított épületekben rendezték az előadásokat, utazó produkciók esetében minden városban felhúztak egy ilyet. 1825-ben derült ki először, hogy a sátor mennyivel egyszerűbb, kényelmesebb megoldás. A lovasmutatványok mellett a 19. század végén a gyarmatokról behurcolt egzotikus vadállatok váltak a nézők kedvenceivé.
Cirque de Soleil: inkább kortárs művészet (Fotó: EPA)
A huszadik század hatvanas-hetvenes éveiben az új szórakozási formák tömegessé válásával a cirkusz világszerte veszteni kezdett népszerűségéből. A válaszul megjelenő Cirque Nouveu ( új cirkusz) mozgalom szakított a hagyományokkal, műsoraiból száműzte az állatos produkciókat – ehhez nyilván hozzájárult az is, hogy a hatvanas évektől kezdve az állatvédő mozgalmak egyre hangosabban követelték ezek betiltását.
A Cirque Nouveau sokkal közelebb áll a kortárs színház- és táncművészethez, mint a hagyományos cirkuszhoz: színház, balett, pantomim, képzőművészet keveredik elválaszthatatlanul egy-egy látványos show-ban. De nemcsak a kortárs művészet, hanem a kínai cirkusz, sőt Afrika törzsi kultúrájának elemei is beszivárogtak az új cirkusz világába – a francia Cirque Baobab a közösségi ügyességi versenyek egzotikus attrakcióit formálja előadásokká. A hagyományos cirkusz egymás mellé rendelt, izolált műsorszámaival szemben a Cirque Nouveau előadásain a különböző attrakciókat egységes dramaturgia és koreográfia fogja össze, mely többnyire a látványon túlmutató mögöttes jelentéssel gazdagítja a show-t. Az artista többé nem csupán mutatványos. A társulat hagyományos értelemben vett fogalma is megváltozott. Az 1984-ben alapított Cirque Soleilnek ezidáig több mint 3000 tagja volt, fejvadászok gyűjtik be a legtehetségesebb artistákat a világ minden tájáról, a társulat 20 százaléka évente lecserélődik.
Élő tradíció
A nagy újító mozgalom mellett megmaradt a hagyományos cirkusz is, de változnia kellett, hogy bírja az iramot a könyörtelen szórakoztatóipari versenyben.
„Régebben egy jó cirkuszi műsorhoz kellettek a hagyományosan kialakult és tipikusan elvárt elemek. Sok állatprodukció, jó bohócok, szép légtornászok, ügyes zsonglőrök és vakmerő akrobaták – mondja Kristóf István, a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója. – Ez a formátum a mai napig megállja a helyét, sőt Magyarországon ez képviseli a cirkusz fogalmát. Mi hívei vagyunk a klasszikus cirkusznak és tiszteljük ennek értékeit, ugyanakkor szembesülünk művészetünk különböző irányba szálló trendjeivel. Műsoraink már ritkábban szólnak az egyéni produkciók felvonultatásáról és nagyobb teret kapnak a rendezők koncepciós műsorok létrehozásához.”
Van mááásik – kimegy a divatból? (Fotó: MTI)
De vajon állja-e a sarat a cirkusz vetélytársaival, a háromdimenziós mozival és egyéb trendi őrületekkel szemben? Úgy tűnik, igen. A Fővárosi Nagycirkusz műsoraira még ma is sokan kíváncsiak. Bár hétköznap a látogatók száma elenyésző, a hétvégi előadások behozzák az lemaradást. A cirkusz jelenleg egy évben tíz hónapot üzemel, ezalatt 320 előadást tekint meg 280 000 néző, ami Kristóf István szerint nem rossz eredmény: „Belegondolva, hogy ezt az érdeklődést folyamatosan biztosítani kell, egy állandó helyen felépített cirkuszban, akkor bizony nem lehetünk elégedetlenek.”
Pedig a körülmények nem mondhatók éppen ideálisnak. A Fővárosi Nagycirkusz Közép-Európa egyetlen kőcirkusza (vagyis nem sátor), elődjét, a hasonló méretű, vasvázas hullámbádog épületet Wulff Ede német-holland cirkuszigazgató nyitotta meg a Városligetben 1891-ben. Az 1971-ben átadott, akkor modernnek számító, 1850 fő befogadóképességű jelenlegi épület mára elavult, állapota is leromlott, felújításra szorulna. De nemcsak ez a baj vele. Hanem hogy elfelejtettek kupolát tervezni rá, így a nem megfelelő belmagasság miatt bizonyos légtornász számokat sosem lehetett itt bemutatni. Mint Magyarországon általában minden területen, a cirkuszművészetben is az a helyzet, hogy rossz az infrastruktúra, de jó a szereplőgárda. A Baross Imre Artistaképző Szakközépiskola és Szakiskolában túljelentkezés van. Jelenleg százan tanulnak az intézményben, egy részük előkészítő oktatásban vesz részt, ahol az artista alapokat sajátítják el, a többiek különböző szakokra – légtornász, bohóc, zsonglőr, akrobata, drótkötéltáncos – járnak. Nincsenek népszerű és kevésbé népszerű szakok: a tanuló adottsága és ügyessége dönti el, hogy mi lehet belőle. „A végzett artisták 95 százaléka el tud helyezkedni: a Fővárosi Nagycirkusznál, külföldön, magyarországi utazó cirkuszoknál, sőt színházakban, jégrevükben is. De nem csak cirkuszokba szerződtetik végzőseinket, hanem színházakba, revükbe, jégrevükbe is. A fennmaradó 5 százalék családi probléma, magánéleti gond miatt nem talál munkát” – mondja Ócsai Erzsébet, az iskola igazgatóhelyettese.
A Fővárosi Nagycirkusz (Fotó: MTI)
Szoros a verseny. A francia Les Arts Sauts társulatának Budapesten 2001-ben bemutatott Kayassine című produkciójában az egyik artista néhány virtuóz szaltót követően átkúszik egy húsz méter magasban függő plexilapra, majd nem kevésbé virtuózul eljátszik egy szólót nagybőgőn. Mindezt a társulat hófehér buborék-sátrában, speciális nyugágyakban heverve csodálhatja a néző. A svéd Cirkus Cirkör 99% Unknown című alkotásában az emberi testben lezajló folyamatok elevenednek meg: az axonok között száguldó ingerület, a hangszálak, a belek, a mikroszkóp alatt nyüzsgő sejtek. A cirkusz fejlődésének lehetőségei határtalanok. „A jövő mindenképpen egy többrétegű cirkuszt rejt magában, ahol a klasszikus műsorok mellé, modern mozgásszínház jellegű, vizuális koncepciós műsorokat kell rendeznünk – vélekedik a Fővárosi Nagycirkusz igazgatója. – Hamarosan a Fővárosi Nagycirkusz többrétegű repertoárt fog bemutatni, ahol egyidejűleg különböző előadások kerülnek porondra-színpadra, jégre vagy a vízre. Remélhetőleg hamarosan mindenki megtalálja a maga ízlésének valót és sikerül visszaszerezni azokat a nézőket is, akik idővel kinőtték a gyermekkorukat.”
