VÁLTÁS A GENERAL ELECTRIC ÉLÉN – Versenyben egy legendával

Midőn Jack Welch november 27-én “lerántotta a leplet” cége legféltettebben őrzött titkáról, s bemutatta Jeffrey R. Immeltet, saját – s természetesen maga kiszemelte – utódját, az ember úgy érezhette: Jack és ifjabb Jack áll előtte. A két cégvezető az NBC Saturday Night Live műsorának stúdiójában ejtette meg a nagy bejelentést – mindketten gallérnál kigombolt kék egyeninget és sportos tenegerészzakót viseltek, sőt még könnyű, fűzős cipőjük is egyezett. A külső megjelenés nem volt szándékos. Immelt, a GE orvosi berendezések üzletágának 44 éves vezetője éppen a dél-karolinai partoknál vakációzott, és meglepetésként érte, amikor a 65 esztendős Welch három nappal korábban, péntek délután fél hatkor fölhívta a hírrel. Hirtelen szükség volt valami megfelelő öltözékre, ezért a felesége mindent elkövetett, hogy akár a föld alól is kerítsen neki egy zakót, s teljesen véletlenül esett a választása olyanra, mint amilyent férje főnöke is viselt.

Ám egymás kölcsönös ismerésének éppen ez az a foka, amihez Immeltnek jobb lesz mielőbb hozzászoknia. Ő és Welch ebben az évben, mondhatni, szobatársak lesznek. Welch ugyanis további egy esztendeig kimozdíthatatlan az elnöki székből, így erre az időre Immelt átmenetileg egy szomszédos irodában rendezkedik be a Connecticut állambeli Fairfieldben lévő GE-központban. A befektetők pedig árgus szemmel figyelik majd minden lépését, hogy lássák, kész és képes-e Welch nyomdokaiba lépni.

Igaz, Immeltre egy gyökeresen megváltozott örökség vár. Akárcsak az 1981-ben Reginald H. Jonest váltó Welch, ő is egy legendától veszi át a stafétabotot. Csakhogy a teljesítménykényszer ma sokkal nagyobb, mint 20 évvel ezelőtt, hála Welch sikereinek, s annak, hogy a piacon azóta igencsak megugrottak a részvényárfolyamok – e két tényező hatására ugyanis 1981 óta közel 500 milliárd dollárral nőtt a GE piaci értéke. Arról nem beszélve, hogy Immelt olyan időszakban veszi át a vállalat irányítását, amikor elképesztően gyors a fluktuáció a cégvezetői székekben: a Coca-Colától a Procter & Gamble-n át a Xeroxig sorra kötnek útilaput a vezérigazgatók talpára olyan hibás lépésekért, amelyek fölött egy türelmesebb és megbocsátóbb világban minden bizonnyal szemet hunynának. Roger M. Kenny, a New York-i székhelyű Boardroom Consultants társigazgatója mindezt a következőképpen fogalmazza meg: “A mézeshetek mind hamarabb és hamarabb érnek véget. A befektetői közösség napjainkra fölöttébb heves vérmérsékletűvé vált.”

SZIMBOLIKUS HATALOM. Immelt, kezdetben legalábbis, védve lesz a legtöbb ilyesfajta teljesítménykényszertől. Egyrészt Welch nyolc hónappal kitolta távozása eredetileg 2001 áprilisára tervezett dátumát, hogy felügyelhesse a Honeywell International általa végigtárgyalt bekebelezését. Ami pedig a GE bevételeit illeti, az elemzők a Honeywell-frigy előtt egészen 2002-ig legalább 15 százalékos, vagy még jelentősebb növekedést jósoltak. Mégpedig úgy, hogy a cég 2000-re is 18 százalékos bevételnövekedést jelzett.

Ennek ellenére korántsem lesz könnyű a váltás. A GE pont akkor birkózik majd igen keményen története legnagyszabásúbb fúziójával, amikor a gazdaság éppen a számottevő lassulás jeleit mutatja. A helyzetet pedig csak tovább bonyolítja, hogy bár Welch szimbolikusan átadta a hatalmat Immeltnek, egyelőre fölöttébb “képlékeny”, vajon miként osztják el egymás között a döntéshozatali jogköröket, s általában, Immelt mekkora mozgástérrel rendelkezik majd a GE irányításában – ismeri el Robert C. Wright, a GE alenöke, az NBC elnöke. Wright annak a két mentornak az egyike, akiket Welch kijelölt, hogy megkönnyítsék Immeltnek az átmenetet – a másik Dennis D. Dammerman alelnök, egyben a GE Capital Services elnöke. A cégvezetői körökben jártas elemzők közül jó néhányan állítják, hogy míg Immelt kinevezése afféle előre lejátszott ügy volt, pozíciójának struktúrája – amely egyelőre csupán az elnöki címet jelenti a számára – fölöttébb bizonytalanná teheti a helyzetét, amennyiben elbukik a következő egy esztendő sorsdöntő vizsgáin.

MUTATÓS FEJLŐDÉS. Amint pedig Immelt elfoglalja a főnöki irodát, hatalmas nyomás nehezedik majd rá, hogy ugyanolyan profitnövekedést mutasson fel, mint amilyet Welch. Ha ettől elmarad, hamar szembetalálhatja magát a befektetők követelésével, hogy darabolja föl az igencsak szerteágazó vállalatbirodalmat. Welch irányítása alatt a GE 27,9 milliárd dollárról 130 milliárdra növelte éves forgalmát. Igaz, a cég szereplése feltűnő kivétel a Wall Streeten, ahol a befektetők döntően a tiszta portfóliójú vállalatokat részesítik előnyben. Márpedig a repülőgép- és általános gépipari konglomerátumként ismert Honeywell megszerzésével a GE még nagyobbra nő és még összetettebbé válik. Árbevétele 2001-ben várhatóan 176 milliárd dollárra emelkedik, s a mai 340 ezer helyett 450 ezer alkalmazottat foglalkoztat majd. Welchet leszámítva szinte mindenki számára túlságosan is elrettentő kihívásnak bizonyulhat ezt a hatalmas tömeget egyben tartani. “Olyan ez, mint Jugoszlávia, amikor Tito meghalt – von párhuzamot James J. O’Toole, a dél-karolinai egyetemen működő Hatékony Szervezetek Központja vállalatirányítási szakértője, aki az elmúlt években bőséges terjedelemben foglalkozott a GE-vel -, ez az egész ügy lelassítja majd a folyamatokat a Wall Streeten.”

Valójában a GE-birodalom túlnyomó része szűz terület Immelt számára. Sosem dolgozott az Egyesült Államokon kívül, és a GE tíz nagy divíziójából mindössze háromban töltött be valamilyen posztot. Akárcsak Welch, pályafutása javát ő is a GE nagy vállalkozószellemet követelő műanyagipari ágánál töltötte. Két különböző pozícióban is dolgozott ott, hogy azután a GE Plastics észak- és dél-amerikai részlegének az alelnöke és általános igazgatója legyen. Immelt 1989-ben egy fontos karriervizsgán esett át, amikor is a háztartási berendezések részleghez került, méghozzá éppen akkor, amikor az a GE történetének egyik legnagyobb termékvisszahívását nyögte. A fogyasztói szolgáltatásokért felelős alelnökként Immeltnek jutott a feladat, hogy menedzselje a válságot, valamint elegendő munkást toborozzon ahhoz, hogy hűtőszekrények millióiba beszereljék a cserekompresszorokat. Amikor 1997-ben átnyergelt az egészségügyi berendezések részlegéhez, már Welch egyik potenciális utódjaként tartották számon.

Az előtte álló egy esztendei átmenetnek kell Immeltet hozzásegítenie ahhoz, hogy megismerkedjen a GE többi kulcsüzletágával, köztük a forgalom 41 százalékát adó GE Capitallal is. Csakhogy számos tényező nehezítheti ezt a tanulási folyamatot. Mindenekelőtt a Honeywell-fúzió, amely jócskán felduzzasztja a repülőgép-hajtóműveket gyártó GE Aircraft Engines és az energetikai berendezéseket előállító GE Power Systems részlegeket. E két divízióra mellesleg valószínűleg szintén vezetőváltás vár. A repülőgép-ipari egység élén álló W. James McNerney és a turbinagyártó részleget irányító Robert L. Nardelli alulmaradt az utódlási versenyben, s a szokásjog alapján az elemzők arra számítanak, hogy mindketten távoznak a cégtől. Mivel ezek az üzletágak döntő fontosságúak, Immelt azt tervezi, új pozíciójában az első napokban sorra találkozik a legjelentősebb ügyfelekkel, hogy meggyőzze őket: a következő hónapok zökkenőmentesek lesznek. “Ez sem különbözik semmiben azoktól az állásoktól, amelyeket korábban betöltöttem. Amire először koncentrálok, az a piac” – hangoztatja Immelt.

A Medical Systemsnél véghezvitt átszervezés csak tovább erősítette Immeltnek azt a hírnevét, hogy előszeretettel ösztönzi az innovációt. Mielőtt 1997-ben odakerült volna, a részleg már három éve igencsak gyér eredményeket produkált. Ezen nagyon gyorsan változtatott, olyannyira, hogy a forgalom 1999-ben nem kevesebb mint 23 százalékkal nőtt. Immelt felismerte, hogy az ügyfelek többet akarnak a GE hagyományos vizsgálati eszközeinél, ezért gyors egymásutánban akvizíciók egész sorát hajtotta végre – összesen 60 céget vásárolt föl -, s így máris új termékekkel rukkolhatott elő. Ezek között voltak például az ultrahang berendezések – az ezekből befolyó kezdeti szerény 100 millió dolláros bevételt Immelt 700 millió dollárra tornászta fel -, valamint a digitális röntgentechnológiai eszközök. Az információs rendszerek és a szoftverek üzletága az ő irányítása mellett szinte a semmiből vált 500 millió dolláros vállalkozássá.

FEGYELMEZETTEN. A Wall Street alighanem azt követeli majd tőle, hogy a GE többi divíziójában is valami hasonló gondolkodásmódot honosítson meg. Az elemzők éppen ezért máris arra számítanak, hogy Immelt esetleg kénytelen lesz megszabadulni a háztartási berendezések gondokkal küszködő részlegétől, amelynek az elmúlt időszakban valamelyest javultak ugyan az eladási mutatói, de remeklésről továbbra sincs szó. Mi több, minden jel arra utal, hogy az NBC is hátrányba kerül az egyre nagyobbra növő, a stúdiókat és a televíziós hálózatokat egyesítő médiabirodalmak világában. Mindemellett a “mit adjanak el és mit fejlesszenek” nyomasztó kérdését veti föl a Honeywell is, amelynek kiábrándítóan teljesítő részlegei legjobb esetben is csak kínosan bukdácsoltak a fúzió bejelentése előtt. Immeltre hatalmas nyomás nehezedhet, hogy adja el a GE egy-egy méretes darabját, különösen akkor, ha a vállalat a továbbiakban netán nem teljesíti a befektetők várakozásait, s a részvények értéke nem sokszorozódik meg továbbra is a gravitáció törvényeire fittyet hányó – Welch idején megszokott – sebességgel. A GE papírjainak összértéke ma mintegy 40-szerese a 2001-re előrejelzett forgalomnak, ez több mint a négyszerese a cégnél 1981-ben regisztrált megfelelő rátának.

A várakozás jegyében eltelő idei esztendő számtalan csapdát rejt Immelt számára. Miközben részt vesz egy megafúzió levezénylésében, minden erejével azon lesz, hogy lépést tartson a továbbra is igencsak tetterős Jack Welchhel. A Wall Street pedig ez idő alatt kínos alapossággal szedi majd ízekre valamennyi lépését, hogy ráleljen bármi olyan apró jelre, amiből következtetni lehet a jövendő cégstratégiára. És bár a szépségversenyt megnyerte, a GE új vezérigazgatójának még egy teljes évig fegyelmezetten várnia kell, mielőtt a fejére teheti a koronát.