“Ami látható, arra emlékeztet, ami nincs” – vallja az új Nemzeti Színház egyik kritikusa.#<# Mintegy ennek a véleménynek, a viták kézzelfogható érveinek gyűjteményét kínálja megtekintésre a Centrális Galéria április 7-ig látható tárlata. A Nemzet(közi) Színház című kiállítás az elmúlt évek nemzetközi pályázatain kiválasztott, jelentős, strukturálisan és esztétikailag is átlátható, többfunkciós színházépületeit mutatja be érvelésként az ilyen színháztól úgymond megfosztott hazai publikumnak.
Az országépítés némiképp rózsaszínű eufóriájából minden bizonnyal “kilóg” az a Münchenben élő szociofotós, aki bár több évtizede él külföldön, onnan messziről is jól lát, pontosan ábrázol és igazat mond képeivel. A kecskeméti Magyar Fotográfiai Múzeumban április 10-ig tekinthető meg Kudelich Lajos fekete-fehér szociofotó-kiállítása, amely a művészet erejével száll vitába az országimázs-jelentésekkel. A Felsőerek című összeállítás a magyar valóságról tudósít; arról, miként örülnek vagy búslakodnak egy kis magyar falu lakói napjainkban. Megtehetjük persze, hogy fittyet hányunk rossz emlékű jelenünknek – ebben Thury Levente tárlata lehet segítségünkre a Budapest Galéria Kiállítótermében, ahol április 4-ig “szagos mozgó micsodák, tér és gondolat tákolmányok” tövében tűnődhetünk fennköltebb és alantasabb indulatoktól vezérelt világunkon.
Március 16-án régi új helyszinen, a Néprajzi Múzeumban nyílt meg a XX. Magyar Sajtofotó kiállítás, amelyet április 21-éig láthat a közönség.
